Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre: 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Meghátrálás és hit. V. J. — Vezérezikk: A reverzálisokról. Dr. K. I. — Tárcza: Egy-két alak Kálvin leveleiből. Dr. Pruzsinszky Pál. — Könyvismertetés: Cannegieter—Mizsák: A modern irány. — Pfennigsdorf— Gyalog: Hit és szabadság. V. J. — Misszióügy: A keresztyén diakónia. B. Pap István. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. SzláviJc Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Adakozás. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Meghátrálás és hit. „Mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk." Zsid. 10.8

y. Egy esztendő van ismét mögöttünk. Kicsiny történetei lefolytak, mint a réti ér. Nagy eseményei lezajlottak, mint a nagy aratás vagy a pusztító vihar. Itt állunk az új év küszöbén. Nézünk vissza, „mint a felhő áthaladt vidékre néz". Nézünk előre, mint a versenyfutók. S ez a hátra- és előrenézés életirányunknak megfelelőleg két ellentétes lelkiállapotot támaszt bennünk. „Anyagi számításom nem- vált be. Befektetésem is elveszítettem. Bántalmat szenvedtem az emberektől. Nem tudtam viszonozni a bántalmat, vagy a viszonzás közben is új sérelem ért. Örömem kevés volt s az is muló. Fájdalmam sok és tartós. Szeretteim közül ismét többet elragadott a halál. Mit hozhat az újév. Új veszteséget, bántalmat, fájdalmat és halált. Testemből a friss erő s lelkemből az éltető remény hiányzik. Nem érdemes élni! Nem jó reménykedni! Legjobb lemondani!" — Ez a meghátrálás. „Veszteségem volt, vagy a kelleténél kevesebb nyereségem. De vájjon mi az oka ? A kiszámíthatatlan körülmények. A helytelen számítás. A túlzott remények. A ki nem használt alkalmak. Az erők pihentetése. Az erőfeszítés hiánya. Az egyenletes kitartás nélkül való munka. Nos, a hibák elhagyásával, az összes erők felhasználásával megpróbálom az új évet szerencsésebbé tenni. A bántalmakat én kezdtem. Az örömet én keserítettem meg. A fájdalomra nem, vagy nem jó helyen kerestem gyógyítószert. Szeretteim közül többen elhaltak. De nem voltak-e az enyéim ? Nem szereztek-e sok kedves órát és édes boldogságot nekem ? Nem mentek-e haza?-S az elköltözőiteken kívül nem maradt-e sok jó emberem? Szívem szerettei megédesítik életem. Betegségem elmúlik. Erőm visszatér. Reménységem szebb jövőt mutat. Testi s lelki erőim megfeszítésével ott alkotok boldog életet!" — Ez a hit. „Bűnös hajlamaim ellen hiába küzdöttem. Imádságom meghallgatásra nem talált. Az Isten beszéde sem fejtette meg az élet talányait. Nem adott lelkemnek nyugalmat a hit. A bűnbocsánat sem tette tisztábbá szivemet. Ott folytattam a vétkezést; a hol azelőtt abbahagytam. Emberszeretetemet hálátlanság jutalmazta. Az embert nem tudtam megjavítani. Az Istent nem tudtam megtalálni. Magamat nem tudtam boldoggá tenni. Krisztus nem lett életem s üdvöm. Nem érdemes Istenért, emberért élni, üdvöt keresni, Krisztust követni. Minden úgy jó, a hogy van. Vagy ha jobbá akarjuk tenni, még roszabbul lesz dolgunk. Menjen minden, a hogy mehet. Jöjjön, a minek jönni kell!" — Ez a meghátrálás. „Igaz, van sok testi s lelki gyengeségem, vétkes hajlamom. De soktól megszabadított Az, a kiben nincs bűn és a világgyőző hit. Imádságom csak akkor tért vissza meghallgatás nélkül, mikor nem üdvös, szükségtelen, sőt káros dolgokat kértem. Az örök evangélium fényt szórt az élet útjára és a halál árnyékos völgyére. A mit nem értettem meg belőle, azért van, mert csak futva hallgattam rá, nem egész szívvel, mint Mária, s csak fél szívvel követtem, mint a gazdag ifjú. S a mit nem érthetek meg, most el nem hordozhatom. Majd fény derül rá amott. Hitemmel hegyeket nem mozdítottam, de sok akadályt legyőztem már. „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek" (Márk. 9.2

4

). Minden megbocsátott bűn után hajlandóbb lettem én is bocsánatra és tisztább s erősebb a bűn ellen való szakadatlan küzdelemre. Embertestvéri szeretetemért jutalmat nem vártam. Nem az érte adott hála, hanem maga ez az édes szeretet tett boldoggá. A hála csak ráadás. Az ember javításában Isten munkatársa voltam. Legfennebb Reformí/ftTTSw PAPA I\ m