Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A feltámadásra-jutás. Peabody—V. J. — Vezérczikk: Egy pár szó az egyházlátogatásról. H. I. — Táreza: Az Úr Jézus feltámadott. Sántha Károly. — II. Sylvester bullája. Zsilinszky Mihály. — Iskolaügy: A vallásos nevelés a népiskolában. Dr Barcsa János. — Könyvismertetés: Réz László : Vallás és művészet. Veress Jenő. — Külföld: Dr. T. I. — Régiség: Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Pataky Dezső. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A feltámadásra-jutás. — Húsvét. — „Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására." Filip 3.n . Bizonyára szokatlan Pálnak ez a kijelentése; ő reméli, hogy eljut a halottak feltámadására. Mi nagyon megszoktuk a feltámadásra csak mint egy messze távolban álló igazságra gondolni, a mely csak majd az ismeretlen jövendőben valósul meg. Annyira megszoktuk ezt, hogy nem könnyű egészen felfognunk azt a nagy gondolatot, hogy már most eljussunk arra a feltámadásra, Azonban egy feltámadásra már most eljuthat az ember minden nap: „Nem hogy már elértein volna — mondja Pál — hanem igyekezem, hogy elérjem." Vagyis lehetséges, hogy az ember, a ki teljesen egészségesnek látszik, még ma halálra válik vagy épen meg is hal, s épen úgy az is, hogy az ember nég ma felkel a halottak közül és eljut a feltámadásra. i Így tehát Húsvét ünnepén — Jézus feltámadása napján — nem az a főkérdés: „Hiszem-e, hogy a halottak ismét feltámadnak a halálból?", hanem ez: „Feltámadtam-e én magam a halottak közül? Az örök élet lehelletével élek-e már ma?" Ruskin egy rettentő seytha szokást ír le: Ha a király meghal, még egyszer az asztalfőre, trónjára ültetik, s alattvalói, a helyett, hogy szomorkodnának fölötte, holtteste előtt hajlonganak és vidám lakomát csapnak. Különben ez a kísérteties jelenet előfordul máshol is imitt-amott. Fiatal emberek azt hiszik, hogy ünnepi lakoma-asztalnál ülnek, holott a valóságban temetésen vannak. Azt hiszik — mint mondják — hogy „az életet ismerik meg", holott valósággal mindannak a halálát látják, a mi igaz és szép. Másfelől pedig a legszebb, a mit látnunk adatott: az emberi léleknek a halottak közül való feltámadása, a gyalázatból és a bűnből való megváltása, a halálból az életbe való átmenetele. Mint az atya mondta elveszett fiáról: meghalt és feltámadott. És az ő igazi „én"-jéhez való visszatérése által olyan bizonyosan eljuthat majd a jövő életben a halottak közül való feltámadásra, mint a milyen bizonyosan eljuthat majd a jövő életben a nagy feltámadásra. Ezek a feltámadásra-jutás fokozatai, — mind az örökkévalóságig! „Feltámadott!" Feltámadunk ! Feltámadtunk ! Élünk! Örökké élünk ! Örök üdvben élünk Vele! Hallélujah !! Peabody után V. J. Egy pár szó az egyházlátogatásról. A Sárospataki Ref. Lapok egyik utóbbi számában Szuhay Benedek meleg hangon és megelégedetten ír a tiszáninneni egyházkerületben az új kerületi szabályzat szerint végrehajtott egyházmegyei egyházlátogatásokról, s örömmel jegyzi fel, hogy a komolyabb és a hivatalos eljárásba az egész gyülekezetet bevonó canonica visitatio mily jó hatással volt papokra, tanítókra és a gyülekezetekre. Nem kételkedem a referáda igazságában. S nem is azért kezdtem soraimat épen a Szuhay beszámolójára való hivatkozással, mintha kritizálni kívánnám a tiszáninneni kerület űj rendszabályát. Hanem ellenkezőleg azért, hogy reámutatván annak jó eredményére, feltegyem a kérdést a többi kerületek elé is: miért nem követik Tiszáninnen példáját.?! S fel is tehetem a kérdést, mert az egyházlátogatás rendszere egyházkerületeinkben ré-