Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

antunováczi és hrastováczi lelkészeket kivéve1 — ki magyarul érezne, s mint a magyarság őrtállója merne viselkedni. Pedig a német evang. — mert német anyanyelvű a túlnyomó többség — épen olyan érzelmű mint a vele egy helyről kivándorolt német református; ez pedig határozottan magyar érzelmű. Es még sem lenne csodálni való, ha maga ez a nép óhajtaná az elszakadást. Látja, hogy a testvér ref. gyülekezeteket mily mértékben támogatja a magyar egyetemes ref. egyház, mennyi kapocs fűzi ezeket ahhoz, míg ők, ha kapnak is támogatást, azt vagy külföldről, vagy a horvát kormánytól kapják. Szóval ők a segélyezésben is, a védelemben is a horvátokat látják előtérben, míg a reformátusoknál ez nincs így, mert őket eléggé segélyezi, hathatósan megvédi a magyar egyetemes ref. egyház. Csodálni való-e hát, ha tovább nem gondolva, maguk az egyházak is óhajtják az elszakadást, midőn még hozzá papjuk is ezt prédikálja nekik ? ! Lesznek sokan, a kik mindezeket nem akarják hinni, vagy legalább is nem akarják az elszakadás főokául elfogadni. Annyi igaz, hogy ha a horvát-szlavónországi ev. papság annira megfelelne a magyarság szempontjából reábízott kötelességeknek, mint a ref. papság, úgy az elszakadásnak semmi körülmények között sem volna szabad megtörténni. De említettem, az ev. lelkészek Horvát-Szlavónországban nem magyar érzelműek, ha talán nyíltan nem is magyarellenesek (nem akarom itt a pángermán, pánszláv kifejezéseket használni). Az is bizonyos, hogy fejük, Abaffy Miklós esperes, nyíltan pánszláv politikát űz, sőt az is bizonyos, hogy az elszakadás esetén várja püspökké való megválasztatását. De egyedül ennek tulajdonítani az egész mozgalmat talán mégsem lehet. Az egyetemes ev. egyháznak minden erejével meg kell akadályozni az elszakadást már maguknak a horvátszlavón ev. egyházaknak az érdekében is. Abban teljesen igaza van dr. K. i.-nak, hogy itt nem egy új egyházkerület, hanem egy teljesen független horvát-szlavónországos ev. egyház felállításáról van szó, bár ezt egyelőre tagadják. Pedig új egyházkerületre szükség nincs; de meg az egyetemes ev. egyház alkotórészét képező új egyházkerület maguknak a horvát-szlavónországi ev. lelkészeknek, sőt a horvátoknak sem kellene, mert hiszen ezzel legfőbb czéljukat: az egyetemes ev. egyház törvényei és fönhatósága alól való megszabadulást, el nem érnék. Tehát nem erről van szó. De viszont, ha ők teljesen elválnak, úgy az egyetemes ev. egyház kell, hogy beszüntesse azokat a segélyeket, melyekkel két év óta — bár eddig csekély mértékben — segélyezi a horvát-szlavón ev. egyházakat s a melyekkel a jövőben még nagyobb mértékben óhaj-1 Mi nekünk több, a magyarországi egyháztól elszakadni nem kívánó lelkészről van tudomásunk. De azt is tudjuk, hogy a bányakerületi püspök legutóbbi látogatása alkalmával az elszakadás előharczosai — a hol a szép Ígéretekkel nem boldogultak — valósággal terrorizáltak egyes egyházközségeket, csakhogy az elszakadás mellett szavazzanak. Szerk. totta őket segélyezni az adócsökkentési alapból. A horvát bán által megígért 20,000 kor. vajmi kevés lesz erre a czélra, hiszen az egészet fölemészti majd a püspöki, esperesi tiszteletdíj s az adminisztraczionális költség, úgy, hogy bizony a szegény egyházak bánnák meg az elszakadást. Ami azt illeti, hogy az ev.-ok elszakadása a reformátusok elszakadását vonná maga után, mert kényszerítennék erre azokat a horvátok : ez lehetetlen. Az 1898. máj. 7.-i törvény a két evang. — ág. és helv. — egyházról szól s ha az egyik e törvény 1. §-ának világos rendelkezése ellenére elszakad a Szt. István koronája országaiban levő egységes ev. egyháztól: nem következik, hogy a másiknak e miatt el kell szakadnia. Persze dr. K. I. úgy értette, hogy a horvátok majd sietni fognak el is hihetjük, hogy nagy örömmel megtennék — az idézett törvényt hatályon kiviil helyezni. De ha az evang.-ok elszakadása az egyetemes ev. egyház gyöngesége miatt mégis megtörténnék, úgy az egyetemes ref. egyház gondoskodni fog arról, hogy az 1898. máj T.-i horvát autonóm törvény továbbra is érvényben maradjon, ha más formában is. Az egyetemes konvent feladata lesz erről teljes garancziát szerezni, a mit annak idején bizonynyal meg is teend. 1 Szeliste. Pigall József. KÜLFÖLD. Svájcz. Az erkölcstelen irodalom ellen. Genfben február 10-én a reformáczió nagy termében igen népes gyűlést tartottak, a melyen a legkiválóbb szónokok : lelkészek, r. katholikus papok, tanárok, művészek és államférfiak emelték föl tiltakozó szavukat az erkölcsrontó iratok, képek, mutatványok ellen. A legélénkebb színekben tüntették fel a közönség előtt azokat a romboló hatásokat, melyeket a rossz könyv előidéz. A rossz könyv gonoszul fölállított csapda. A fiatal leány képzeletét megfertőzteti, a bukás Ösvényére sodorja. A fiatal emberrel megkedvelteti a vérszagot, a párbajt, az orgiákat. Elfeledteti véle a „ne lopj" tilalmát. Az újságok terjedelmes törvényszéki tudósításai odairányítják a közönség figyelmét a legundokabb bűntények részleteire, a mi a gyermekekre, a gyenge idegzetű olvasókra.igen kedvezőtlen hatással van. A szennyirodalom ellen föl kell lépni a törvényhozásnak, rendőrségnek, az irodalomnak, művészetnek, az egész társadalomnak. 1 Nagyon szeretnők, ha czikkíró optimisztikus fölfogása válnék valóra, nem pedig a mi aggodalmunk. De teljes tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek, a melyekkel az 1898. május 7-iki törvény megalkotása járt. A helyzet azóta — különösen a legutóbbi években — lényegesen megrosszabbodott a Dráván túl. Nemcsak a konventnek, de a magyar kormánynak is óriási nehézségébe kerülne az ev.-ok elszakadása esetére ezt a törvényt kizárólag a református gyülekezetekre nézve fönntartani. Hiszen nem annyira a nagyobbára német nyelvű evangélikusok, hanem a magyar reformátusok képezik a horvátok szemében a szálkát! Ennek a szálkának az évi ára akar lenni az a 20,000 kor. ! Szerk.