Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

leg'kevésbbé sem keresztyénies megoldáshoz sohasem folyamodhatnak. Más megoldást kell tehát keresnünk. Dr. K. I. TÁRCZA. Genf templomában.* (Emlékezés a genfi magyar-ünnepre.) Genf templomában ősi gót-ívek; Kálvin sziklahitének kőtanúi, Ti láttátok : daczos magyar szívek — Ha szeretet lelke ihleti meg Szelid-hivőn az Úr színe előtt Alázattal, hogy tudnak leborulni . . . Ti láttátok: hő gyermekérzelemben Férfi-lelkek, hogy összeforrtanak, Hogy lobbant egy láng ott minden kebelben, S egy szívből — míg könny buzgott minden szemben Magyar hittel az Úr színe előtt Hogy zengett egy zsolozsmát száz ajak. Genf templomában — óh, gyönyörű nap, Ha rád gondolok, szívem büszkén dobban! — Egre lendülő szent ivek alatt Égbe zendülő ihletett szavak Magyar ajkról az Úr színe előtt Búgtak-zengtek bús-tüzes akkordokban . . . S mint hajdanán, a kemény hadverő Bocskay, Bethlen harczos idejében : A szíveket, a lelkeket "nyerő, A bálványdöntő szittya őserő Kelet tüzével a nyugat előtt Újra lobbant ott tündökletes fényben. És melegénél testvér-lángra gyúlva Kinyíltak ott a szívek és karok, S egymásra lelve ott századok múlva, Genf templomában ölelkeztek újra Szeretettel az Úr színe előtt A hugonották s a gályarabok . . . S zengett a dal hitről, mely rendületlen, És a földről, mely ápol, eltakar . . . S visszhangot verve idegen szívekben, Hit s honszerelem — kettős szent jeledben Genf templomában lelkek ezrein Lelke tüzével győzött a magyar ! Lampérth Géza. * Felolvasta szerző a Kálvin-Szövetségnek febr. 22-én tartott estélyen. Pálóczy László beszéde a reverzálisok ügyében. (Folytatás és vége.) Én a clérus kincseit s gazdagságát nem irigylem; sőt szerkezetében becsülöm azt, hogy fényes születésre való tekintet nélkül az ész, tudomány és szorgalom magas polczra s gazdag jutalomra tarthat számot. De ismételve mondom : vigyázzon a clérus, mely Magyar Honban különösen oly gazdagon fizettetik, a mint egy Daun, Laudon, vagy Schwarczenberg, kik fejedelmeiknek országokat szereztek vagy tartottak meg, nem fizettettek, nem jutalmaztattak soha is. Vigyázzon, mondom, nehogy a nemzetnek eszébe jusson azon testületet, mely neki szemébe mondja, hogy törvényhozásától nem függ, mely a polgárok közötti béke és szeretet helyett a viszálkodás gyűlölséges magvát hintegeti, mely ha e rossz irányt nem követve, nem nyugtalankodnék, valóságos sine curáknak tartathatnék, — csupán hasznavehetőségök utánni jutalomra szorítani. Egyébiránt a vegyesházasságoktóli áldás megtagadás oda mutat, hogy a clérus úgy lenézi a protestánsokat, mint a Bramin a páriát, kinek még csak megilletése is szennyesít; pedig ugyan mivel érdemelték e lenézést? Hiszen csak az újabb kor történetét tekintve, miután 1789. aug. 4-ke éjszakáján (és jól meg kell jegyezni, a franczia clérus egyik képviselője, akkori autuni püspök : Tallayrand közremunkálásával) a franczia forradalom kiütött s mindég tovább terjedve, trónt, vallást, oltárt, papot eltörölt, már 1809-ban azzal dicsekedett, hogy Ausztriát is a másodrangú hatalmasságok sorába taszítá le. — vájjon kik szabadították meg a katli. országokat, mint Portugáliát, Olasz, Nápoly és Spanyol Hont s ezekkel természetesen az örvény szélén állott a clérust is ? Kik vívták a franczia hatalmat megtörő lipcsei óriási ütközetet ? Felelet: katholikusok is ugyan, de legnagyobb részben protestánsok és schismaticus oroszok. — Napoleon (csak megtörtént dolgot beszélek) nem nagy barátja volt a pápának, a pápát több évekig fogva tartotta; midőn e miatt egyszer Briisselben a Belgiumi clérus megjelent előtte, de nem papi ruhában tisztelkedett, azt mondá néki: „Hol van papi köntöstök, hogy nem abban jelentek meg császárotok előtt? Várjatok, míg némely dolgaimat végzem, és szétszórlak benneteket, mint Isten szétszórta a zsidókat a világon !" Pedig Napoleon szavát tudta is, szokta is tartani. Es ki szabadította meg a clérust Napoleon kezei közül ? Ki adta fel a nagy hódítónak az utolsó kenetet Waterloonál? Felelet: minthogy a belga katonaság az első ágyúszóra megszaladt, azon angol és prussus seregek, melyek, néhány ezreket kivévén, protestánsokból állottak. IJjra ós ismét mondom, vigyázzon magára a clérus, mert igaz ugyan, hogy 10 század alatt születik egy Napoleon, Julius Caesar óta nem volt második, de a clérus ellenébe ki tudja, ha nem születnek-e rövid időn több Napoleonok is; pedig aligha számolhatna többé a protestánsoknak oly határozott, oly