Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

látjuk, hogy ez így is történt; mert hiszen kétségbe vonhatatlan tény az, a mit már Kálvin éles szeme is felismert, hogy a női diakónusokat az őskeresztyén egy­házban, ha nem is mindenütt, de a legtöbb gyülekezetben chéráknak, özvegyeknek nevezték, azon okból kifolyólag, mert ezeket legtöbbnyire a gyermektelen, támasznélküli özvegyek sorából választották. Megvoltak tehát az egyháznak isten által kijelölt munkakörei: az igehirdetés, a tanítás, fegyelem, rend­fentartása ós a szorosabb értelemben vett diakóma, vagyis a lelkiszükségletek mellett a test szükségleteiről való gondoskodás azokkal szemben, a kik erre a könyörülő szeretetre voltak utalva. Ehhez képest adott Isten apos­tolokat, prófétákat, evangélistákat, kormányzókat, gyó­gyításnak, segítségnek ajándékait (1. Kor. XII. 28); és a gyülekezet az apostolok vagy megbízottaik vezetése mellett állított be alkalmas organumokat mindezen külön­böző, elengedhetetlen szolgálat teljesítésére. (Folyt, köv.) B. Pap István. KÜLFÖLD. Svájca. A genfi „Le Mémorial" ez. havonként megjelenő füzetben a genti egyháztanács 1909 nov. 16-án tartott ülé­sének jegzokönyvéből a többek között ezeket olvashatjuk : „Önök a legutóbbi ülésen — mondja Cherbuliez elnök — elvben elfogadták a Martin K., Fulliquet és Choisy J. lelkészek által indítványozott olyan bizottság megal­kotását, melynek czélja az volna, hogy a külföldi pro­testáns egyházakkal állandó összeköttetésben legyen. A végrehajtó-bizottság azt indítványozza Önöknek, hogy a fenti bizottságba a következők választassanak meg: Carmagnola, Choisy J., Christen E., Fulliquet G., Garn­bini H., Gautier L., Martin K., Ostermann R., Rochat A., Rochat E. és Thomas F. s Cherbuliez K., Claparéde S. és Revaclier E. urak. Az indítványt elfogadták". Mint a „La Semaine religieuse" deczember 18-diki száma írja, a zürichi kantoni zsinatnak, mely deczember 2-án ült össze, az volt a legfontosabb tárgya, hogy mi módon töltessenek be a zürichi egyetem theologiai tan­székei. Jelenleg a lelkészi karban és a kantoni zsinaton két irányzat uralkodik, mely körülbelül egyforma erős. Az egyik az evangéliumi pozitív, a másik a liberális irány. Mind a kettő azon buzgólkodik, hogy a vallásos életet fejlessze ós a szeretet műveit gyakorolja. És külö­nös dolog. — írja éz a lap — hogy a kormány, régi hagyományaihoz híven, a hat vagy hét theologiai tanszék betöltésénél csak egy pozitiv irányú theologust nevezett ki: Schulthess M. G. tanárt. Legutóbb is az elhalt Christ, Furrer, Egli tanárok helyére három liberális theologus került be, jóllehet a Synodalverein és a Zürichi Evan­géliumi Egyesület kérte a közoktatási tanácsot, hogy legyen figyelemmel a pozitiv irány embereire is, mert az egyetem hallgatói csak így nyerhetnek módot a külön­böző theologiai iskolák alapos megismerésére. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a zsinat libe­rális tagjai azt hangsúlyozták, hogy az egyetem nem szeminárium, hanem olyan magasabb iskola, melyen a tudomány szabad, fejlődése a legfőbb tekintet. Hosszú vitatkozás után a pozitiv irány győzött és 70 szavazattal 32 ellenében azt határozta, hogy megsürgeti a közok­tatási tanácsnál óhajainak teljesítését a jövőben. Ugyanaz a lap említi, hogy a vaudi kantonban bizottság alakult, Viret Péter reformátor műveinek és leveleinek kiadására, születésének négyszázéves emlék­ünnepe alkalmából 1911-ben. A bizottság tagjai leg­nagyobb számban a vaudi kantonból valók, de vaunak közöttük genfiek, neuchateliek és francziaországiak is. Fran cs ia o rsság. Tavaly Párisban az evangélikus, egyház nagy ünne­pet ült annak emlékére, hogy száz évvel azelőtt a fran­czia kormány hivatalosan elismerte egyházukat a fele­kezetek sorában. Ebben az esztendőben pedig a párisi „des Billettes" evangélikus gyülekezet ünnepelte templo­mának százéves fönnállását. Ez volt az ő első templomuk. Belgium. A Belga Protestáns Történelmi Társaság ez évben Liége-ben tartotta hatodik közgyűlését, ott, a hol Kálvin János felesége : Ideiette de Bure született. A közgyűlés Kálvin nagy reformátori működését méltatta fölolvasásai­ban. Lebeaa lelkész témája volt: „Kálvin, a jellemek képzőjeFrederic tanáré pedig: „Kálvin és a modern szabadság'1 . Németország. A „Christliche Welt" cz. újság erősen kikel az alkoholizmus ellen, mely már a német egyetemi hallgatók soraiban is megkezdette pusztító hatását. Megmutatta ezt a marburgi s legutóbb a lipcsei eset. Különösen az fáj ennek a lapnak, hogy maga Frigyes Ágost szász király ilyen szavakra fakadt a lipcsei egyetem ünne­pélyének estélyén: „Az az egyetemi hallgató, a ki csak limonádét iszik, nem is egyetemi hallgató." A nürnbergi „Reformirte Kirchen-Zeitung" 1909 decz. 12-diki száma közli, hogy a németországi Kálvin­bizotttság Poroszország Cassel városában, november 22-óu tartotta összejövetelét. Lang I). A. tanár és dómprédi­kátor, mint elnök, örömmel hozta tudomására az össze­gyűlteknek. hogy a Kálvin-alap már 18,998'58 márkára növekedett. Reméli az elnök, hogy ez az összeg nem sokára még sokkal jobban gyarapodik. Az ülésen főleg azzal foglalkoztak, hogy a Kálvin-alap kamataiból Kálvin­tanulmányok jutalmaztassanak. Fölmerült az az eszme is, hogy Erlangenben egyetemi hallgatók számára Kálvin­házai emelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents