Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1910 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-13 / 7. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ií, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből : A krisztusi atyafiság. Andrássy Kálmán. — Vezérezikk: A horvát-szlavonországi evangélikusok elszakadása. Dr. K. I. — Belföld: A magyar ker. diákmozgalom konferencziája. Ifj. Benkő István. — Az első magyar országos testnevelési kongresszus. Halász Zsigmond. — A Kálvin-Szövetségről. Deák Imre. — Misszióügy: A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület 1909. évi munkálkodása. Böszörményi Jenő. — Külföld: Dr. T. I. — Régiség: Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Pataky Dezső. — Nekrolog: Balogh György. Papp Albert. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A krisztusi atyafiság. „A ki cselekszi Istennek akaratját, az az én atyámfia..Márk B.,5

. Sokszor elolvastam már az idézett bibliai helyet s a mi előzőleg szorosan hozzátartozik, a 31-ik verstől, sőt már a 20—21. versekben foglaltakat. Valahányszor olvastam, végig gondoltam, magam elé képzeltem — és nemcsak az akkor mozgó alakokat, hanem a folyvást mozgató lelket, — mindig megmozdult szivemben egy-egy érző ideg. Krisztus Urunk nemcsak hidegen fogadja azt a hírt, hogy kint atyafiai várnak reá; sőt szokatlan felindulással utasítja vissza az atyafiságot. Ezen szokatlan felindulás okát találjuk meg az említett 20—21. versekben: „és egybegyüle a sokaság annyira, hogy kenyeret sem ehetének. Hallván pedig erről az övéi, kimenének, hogy megfogják őt, mert azt mondák: megháborodott 1" íme így vélekednek róla az ő anyja ós atyafiai. .. Holott O csupán „szertejárt, mindenfelé jót tevén." Föl sem tehetjük arról az égi szeretettel teli szívről, hogy övéivel szemben a hidegségnek csak egy légárama is érintette volna; de megérthetjük e kérdésben levő mély fájdalmat: „kicsoda az én anyám, vagy az én atyámfiai? ! .." .Bizonyára sok szép és okos dolgot összeírtak már bölcs elmélkedők, körültekintő törvényhozók az atyafi ságról, rokonságról, ezek viszonyáról, jogairól, kötelességeiről, osztályos- és vérbeli sajátságairól. A nem okosok és nem bölcsek is sokat törték fejőket atyafiság-szerzésen, új rokonság kötelékein s ezek nyomán szerezhető előnyein, boldogulásán. Sok vágyó sóhaj kelt emberi szivekből úgynevezett előnyös összeköttetések után, s ha ilyeneket látott a látó szem, e látomásra sok irigykedő érzés fakadt fel a csalódott szivekből. Szóval, az atyafiság és rokonság kérdése mindenkor érdekes kérdés. A világtörténelem lapjain, a társadalmi fokozatok legfelső és legalsó régióiban mozgó emberekről mennyi szép és mennyi rút dolog van feljegyezve, ép' az atyafiság okából! Királyok és alattvalók hányszor indultak fel alkotó vagy romboló munkára, vigasságszerző, vagy haláltszerző szerszámokkal, atyafiszerzés, vagy atyafibontás okából! És ma is, azonképen. A bibliában megírt fenséges jelenet tűnődő lelkünket oly magaslatra helyezi, honnan e főfontosságú kérdést mintegy a végtelenség távlatában szemlélhetjük. Mintha, az emberiség családfáját látnók az ég magasságában. Az atyafiság nem a vérből, nem a bölcsőből indul, hanem — Isten lelkéből. Atyafiak: az Isten akaratát cselekvő lelkek. Istenben, mint az élet központjában találkozik annyi millió lélek s az Istenből kiáradó érzés melegsége olvasztja egybe az atyafi-lelkeket, indítja egyarányú munkára azon erőket, melyek a test idegeiben ós idegei által hatnak, életfenntartó, életépítő munkában. Mert az Isten szerinti cselekedet: az élet fenntartása. A bibliában az élet fenntartásának ember által soha úgy meg nem alkotott törvényei vannak nemcsak megírva, hanem tényekben szemléltetve. „Én vagyok az élet!" mondá a Mester. „És körül tekintvén a körülötte ülőkön, azt mondja: ime az én anyám és atyámfiai!" Minha „átzúgna időn, enyészeten" ez akijelentés! Az Isten lelkének egybeolvasztó melege nélkül az anyai szív is egy kihűlt kráter ijesztő képét mutatja. S ha még Mária is félbolondnak tartja fiát, hova lesznek akkor a földi vonatkozások — Isten lelke nélkül ? 1 Embervilágunkban, sőt ker. társadalmunkban, iskolázott, vagy iskolázatlan körökben, még mindig túlvilágról hangzó kijelentés a Krisztus szerinti atyafiság átérzése, gyakorlati életbe átvitele. Olyan nem e földre