Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-07 / 6. szám

eszméinkkel és vallásfelekezeti törekvéseinkkel. Mi megértjük és megérezzük a Székely István dr. baráti kezének melegét; de valóságos hazafias fájdalommal tapasztaljuk a klerikalizmus jégfagyasztó markának önzését, mely lehetetlenné akarja tenni a vallási jogegyenlőség és viszonosság igaz keresztyén elveinek becsületes érvényesítését. Ezen fordul meg a vallási békének és a nemzeti egység nagy kérdéseinek áldásos megoldása. Zsilinszky Mihály. TÁRCZA Darwin. 1809—1909. Az angol halhatatlanok nyugvóhelyén, a westminsteri apátság templomában, közvetlenül Herschel mellett és nem messze Newton hamvaitól van a tudomány ama nagy emberének sírja, a ki száz évvel ezelőtt — febr. 12-én — Shrewsbury nevü angol városban született. A hajlamok, képességek átöröklése kevés családban valósult még oly mértékben, mint a Darwinéban. Már dédatyja, Darwin Róbert, korának neves botanikusa volt és „Principia botanica" czímű munkája három kiadást ért. Nagyatyja, Darwin Erasmus, nagyhírű természettudós volt, a ki „The botanic garden", „The temple of nature" czímű verses és „Zoonomia, or the laws of organic life" czímű prózai munkáiban már hirdette azokat az elveket, a melyek később híres tudósok és különösen nagy unokájának neve alatt indultak hódító útjukra, szerte az ember egész gondolatvilágába. Darwin Erasmus azt írja Zoonomia czímű munkájában : „Ha figyelembe vesszük azokat a nagy változásokat, a melyeken az állatok születésük után átmennek, valamint azokat, a melyeket a mesterséges nevelés rajtuk előidéz, továbbá a létért, eledelért, biztonságért való küzdelem behatásait . . . akkor bizonyára nem nagy merészség elképzelni azt, hogy azon hosszú idő alatt, mióta e föld megalkottatott, a.melegvérű állatok egy élő lénytől származnak, a melyet a nagy „Első ok" — First cause — ruházott fel élettel ós a melyben meg volt a tehetség, hogy saját belső aktivitásánál fogva fejlődjék.'" Tudjuk, hogy Darwin egész életét arra szentelte, hogy ezen, az egész emberi gondolkodásra nézve oly nagyjelentőségű tételt, a melyre nagyatyja inkább intuiczió, mint beható, részletes vizsgálat útján jutott, az emberek előtt kézzelfoghatólag bebizonyítsa. Atyja, Róbert, a nevezett városban híres orvos és neves természettudós volt. Darwin az elemi és középiskolákat szülővárosában, az egyetemet Edinburghban és Cambridgeben végezte és kora ifjúságában fordult a minden természeti jelenséget élesen megfigyelni tudó lelkével ama tudományok felé, a melyeknek művelése halhatatlan nevet biztosított neki. Érdekes, hogy Darwin Cambridgeben, többek biztatására, azon gondolattal is foglalkozott, hogy a papi pályára lép. Élete külső eseményekben egyszerű volt. Legmozgalmasabb volt életében az az öt év, a melyet a „Beagle" — vizsla — nevű hajón megtett tanulmány útján töltött. Tanára ajánlotta az angol kormány által chronometrikai felvételek czéljából kiküldött hajó kapitányának az ifjú, akkor még csak néhány szakférfiú előtt ismert természettudóst. Ez az út, a mely Délamerikába, a Csendes-óczeán szigeteire vezérelte, tette nevét ismertté és gyakorolt nagy, eltörölhetlen benyomást Darwin lelkére és szolgáltatott kezébe olyan adatokat, a melyeket későbbi nagy műveiben oly mesterien felhasznált. Az a könyv, a melyet ezen utazásáról írt, rendkívüli élvezetes olvasmány még laikusokra nézve is. Tanúskodik ez. nemcsak Darwin nagyszerű megfigyelő tehetségéről, hanem mélyérzésű, humánus lelkéről is. „E mai napon hagytuk el, írja, végleg Braziliát. Nem fáj szivem, hogy elhagytam ezt az országot és hogy sohasem látom viszont a rabszolgák e szomorú hazáját. Még most. is, ha távolról valami sikoltást hallok, felidézi lelkemben azt a siralmas nyögést, a melyet ott egy embertelenül megkínzott rabszolga ajkairól hallottam . . . Átellenben egy öreg nő lakott, a ki mindenféle kínzó eszközöket tartott női rabszolgáinak kínzására . . . Képzeljétek el a rabszolgák helyzetét! És ezt az intézményt olyanok tartják fenn és védelmezik, a kik azt vallják, hogy ők szeretik embertársaikat, mint önmagukat, hisznek Istenben és imádkoznak hozzá, hogy az 0 akarata legyen meg itt a földön!" Meglátogatta a Tűzföldet és itt mély és nagyjelentőségű benyomást gyakorolt megfigyelő lelkére az ottani bennszülöttek testi és szellemi alacsony állapota. „Alig lehet elhinnni, hogy társteremtmények — fellow creatures — ezek és hogy velünk ugyanazon nemzetséghez tartozók.'"' És felemlítésre méltó, hogy Darwin lelkét később nagy örömmel töltötte el az,, hogy ezen bennszülöttek életében gyökeres változást idézett elő a keresztyén hittérítők önfeláldozó munkája. Ennek hallatára nagy adományt juttatott a délamerikai missziói társaságnak. Nagyjelentőségű volt ezen útjában, már kihalt ősállatok — fajok — csontvázainak felfedezése, a korallszigetek, zátonyok közvetlen megfigyelése. Érdekes, hogy Darwin dél-amerikai útjában közvetlenül megfigyelhette a földrengés hatását is, a melyet így ír le: „A tengerparton voltunk és egy erdőben pihentünk; nem okozott nehézséget a felállás, de szédülés fogott el bennünket. Olyan érzés volt, mintha valami vékonyan befagyott vizén álltunk és jártunk volna. Mintha a szilárdságnak és maradandónak ideája egy másodpercz alatt elhagyott volna bennünket; az a néhány másodpercz a bizonytalanság, végtelen nyugtalanság eszméjét keltette fel bennünk." Érdekes, hogy Darwin szervezete nem tudott alkalmazkodni a tengeri utazáshoz. Egész útja alatt érezte a tengeri betegség kellemetlenségeit és az öt évi útnak rossz hatását haláláig szenvedte. Visszatérte után nemsokára megnősült. Elvette unokatestvérét, Weywood Emmát, a kivel élete végéig