Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-07 / 6. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP HirdctéBi díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: „Közös evangéliomi alapok". Hamar István. — „Közös keresztény alap". Zsilinszky Mihály. — Tárcza: Darwin. B. Pap István. -- Belföld: A genfiek mi rólunk. Dr. Kováts István. — A nép gazdasági, nevelése. — Külföld : A genfi új egyházalkotmány. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Adakozás. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék. — Hirdetések. „Közös evangéliomi alapok." A „Katholikus írók és hírlapírók Pázmányegyesülete" január hó 28-án tartotta meg évi közgyűlését. Az ezt követő ünnepi lakomán dr. Székely István, a budapesti tudományegyetem ez idő szerinti rektora mondotta a felköszöntőt, a Pázmány-serleggel kezében. Ennek a felköszöntőnek volt egy passzusa, a mely minket, magyar evangéliomi protestánsokat is érdekel, mert mintegy hozzánk volt intézve. Az Alkotmány is vezető czikke témájául választotta jan. 30-iki számában. Dr. Székely István felköszöntő beszédében magasztalta Pázmányt, mint a tudomány, a toll és a tettek emberét. Majd rámutatván arra, hogy a tudomány és a toll a modern időkben óriási és sokszor az államot, társadalmi osztályokat, családot, sőt magát a keresztyén vallást is veszélyeztető hatalommá fejlődött, ezzel szemben Pázmányt mint olyan férfiút tűntette fel, a kiben a tudomány, az egyházhoz való törhetetlen ragaszkodás és a legizzóbb hazafiság és fajszeretet egyesültek. „Buzgó főpapi működésével orvosolta a nemzet sebeit s erősítgette az ország támaszát és talpkövét : a tiszta erkölcsöt; nagyszabású társadalmi és államférfiúi tevékenységével megakadályozta nemzetének vallási és politikai elziillését." Majd így folytatja Pázmány jellemzését: „Vallásos és hazafias lelke azonban mélyen fájlalta, hogy éppen mikor a külső ellenségekkel szemben legnagyobb szükség lett volna a nemzet összetartására, akkor szakította azt kétfelé a hitújítás. Minden követ megmozgatott, hogy az ősi hitegységet helyreállítsa ; az ő érdeme, hogy Magyarország nagy része katholikus maradt. De ha irodalmilag és szellemi fegyverekkel küzdött is a reformáczió ellen, a gyakorlatban a béke és egyetértés embere volt, ki legalább az érzelmi és politikai egységet igyekezett megmenteni." „A visszavonás szelleme még ma is kisért, mikor szintén olyan szükséges volna az összetartás. Sem az elmúlt három század szenvedései és tanulságai, sem a jelenkor vallási közömbössége nem tudták a hitújítás idején meghasonlott testvéreket kiengesztelni." „Pedig azóta új és veszedelmes ellenségek támadtak: a minden vallást egyformán fenyegető hitetlenség, az embert állattá alacsonyító elméleti és gyakorlati materializmus, az erkölcsöt, társadalmat és hazát ostromló úgynevezett tár&aü^iomtudomány, melynek elveit a szoczializmus a tömegek erejével igyekszik megvalósítani. Ideje volna már, hogy ezekkel szemben protestáns atyánkfiai is félretegyék az elavult torzsalkodásokat és kicsinyes felekezeti érdekeket s kezet fogjanak velünk a közös evangéliomi alapok, a keresztény társadalom és a magyar haza védelmében. Ha már nem csinálhatjuk vissza a történelmet s nem szüntethetjük meg, mint Pázmány óhajtotta, az immár háromszázados tényeket, legalább igyekezzünk az evangéliom szellemével kiegyenlíteni s a• haza szeretetével áthidalni a felekezeti ellentéteket." Ugy érezzük, hogy dr. Székely István beszédére feleletet kell adnunk, hogy a helyzetet megvilágosítsuk és azt az álláspontunkat, a melyet a közös veszedelmek látása daczára is elfoglalunk a római s közelebbről a magyar római katholiczizmus törekvéseivel szemben, indokoljuk. Egyáltalában nem vonjuk kétségbe, hogy dr. Székely István őszintén szomorkodik a magyar római katholiczizmus és protestantizmus között tátongo mély szakadék fölött, s hogy, mint nem annyira a harczoló klerikalizmusnak, mint inkább a vallásnak és a tudománynak embere, keresné is azokat a közös alapokat, a melyekre állva a római katholiczizmus és a protestantizmus egyesült erővel harczolhatna a közösen fenyegető veszedelmek ellen. A mikor azonban ezt nem vonjuk két-