Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
Minek kellene eljönnie, hogy ezek a csüggesztő jelenségek elmúljanak s helyöket az öntudatos, életeleven tevékenység váltsa fel ?! Minden esetre el kellene jönnie a lélekben való újjászületésnek ! Ez az újjászületés azonban, úgy látszik, csak úgy következik el nálunk is, mint Izrael népénél: a szenvedések és nyomorúságok között! Szinte az sokak óhajtása tehát az esztendő végén: hadd jöjjenek hát azok a szenvedések és megpróbáltatások, mert a hazug béke és a hazug csendesség nemcsak részben, de egészben felemészt bennünket! Adná az ég, hogy a kivánt újjászületés elkövetkezzék ránk a keserű megpróbáltatások nélkül is! H. I. TÁRCZA. Képek a Szent Földről.* Van egy földdarab, a melynek nem csupán a geográfusok adtak nevet. E földdel összeforrott ez a szó : szent. Háromféle ember szokta fölkeresni ezt a földet, — zarándok, turista és studens. Az egyik vezekelni megy, a másik élvezni, a harmadik tanulni. Az egyik római katholikus országokból, a másik a könnyen élő világból, a harmadik a valódi protestáns népekből. Legnagyobb számban vannak a jámbor zarándokok. Evenként körülbelül 20,000-en szállnak partra Jaffában (= Joppa), a Szentföld legforgalmasabb kikötőjében. Legkevesebben vannak azok, a kiket komoly kutatási szándék vezet. De ezek látnak a legtöbbet. A zarándokokkal nagyon mostohán bánnak el. Egy hét után már ismét hajóra rakják és hazaszállítják őket. S azok, szegények azt hiszik, hogy az előtt bárkik voltak is, most már a mennyben van nevük felírva, — pedig csak az idegenforgalmi irodában. Látták Jeruzsálemet és Bethlehemet. Egyik templomból ki, a másikba be vezetgették őket. De ezekben aztán „minden" látható! Még az is, a mit a vezetők szeretnének az ájtatos hívek elől elrejteni. Pl. a török katona, a ki azért áll a bethlehemi templomban, hogy a Jézus bölcsője" mellett forgolódó görög, latin és örmény papok között a jó békességet biztosítsa. Jeruzsálemben is nagyot fordult a világ ! Az első században a kereszt alatt álló katonák így szóltak egymáshoz : „Ezt a köntöst ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá" . . . (Ján. 19. n ) Ne hasogassuk el! A XX-ik században pedig végeladást hirdetnek reá. Ott Jeruzsálemben. Az alatt a két hét alatt, a mit ott a fővárosban töltöttem, lépten-nyomon fülembe csattogtak a bibliai elbeszélés szavai: * Szerző az idei nyarat a Szentföldön töltötte. Az itt közlöttek érdekes benyomásainak és emlékeinek egy részletét képezik. Szerk. — „És kötélből ostort csinálván ..." Ostort csinálván — „az Űr házához való féltő szeretetből . . (Ján. 2.1 5 _1 7 ) Az első héten Jeruzsálemen kivül csupán Bethlehemben nézelődhettem. Magános embernek veszélyes máshova kirándulni. Ekkor azonban megismerkedtem egy kis társasággal, a mely épen nagyobb tanulmányútra készülődött. Beyrouthból valók voltak, a szíriai prot. egyetem tanárai. Egy angol kivételével mind a hatan amerikaiak. Magukhoz vettek. Két nap alatt az én számomra is beszerezték a szükséges úticzikkeket. Vezetőnk egy benszülött, de igen képzett szíriai, Aboosh „eífendi" volt, a ki az amerikai archeológiai társaságot szokta kalauzolni. Egy forró júliusi délután kilovagoltunk Jeruzsálemből. Sátorainkat és podgyászainkat izmos öszvérek és szamarak vitték, a melyeket még délelőtt előre küldtünk öt emberünkkel (egy közülük szakácsunk volt), s egy kis fiúval — Bethánián és Jerikhón keresztül le a Jordán partjához, a hol legelső éjszakánkat töltöttük. Másfél hónap mult így el felettünk. És ez alatt minden nap szinte zsúfolásig megtelt értékes tapasztalatokkal. Ez alkalommal csupán kettőre óhajtok utalni. Felmegyünk I egy magaslatra, és leszállunk II egy mélységbe. Fel egy hegytetőre. És le egy tó partjára. I. Van Palesztinában, a Garizim közelében egy magas, csonka hegy. 1450 lábnyira emelkedik a tenger színe fölött. Körülötte az alacsonyabb hegyek gyűrűt alkotnak, a melynek közepén ez egészen külön áll. A felmenetel minden oldalán igen nehéz, kivéve nyugat felől, a hol kevésbbé meredek. Ezen az oldalán fekszik egy arab falu, Sebastiyeh, fanatikus mohammedán lakosaival. Lovainkat egyik emberünkre bízzuk s aztán olaj-, füge- és pomagránát fák között gyalogosan kapaszkodunk fel a hegytetőre, a hol tágas sátorok terülnek el. Egyik konyhának, másik ebédlőnek, a harmadik hálószobának van pompásan berendezve. A legnagyobb sátor egyik bejáratánál egy szolgát pillantunk meg. Beküldjük tőle névjegyeinket. Pár perez múlva bevezet mindnyájunkat. Dr. Reisner amerikai professzor fogad bennünket, a kinek neve a felső-egyiptomi ásatásokból ismeretes. Székkel kínál meg. Terjedelmes dolgozószobájában nagy könyvtár, különböző vegyszerek; az asztalon rajzok, fényképfelvételek; lenn a szőnyegen kerek kosarakban száz és száz ősrégi cserépedény, korsó, régi pénzek és különféle, fel nem ismerhető tárgyak vannak osztályozva. Az amerikai Harvard-egyetem végez itt ásatásokat. Évszázadokon át szántogattak e hegyen, nem is
