Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

sejtve, hogy mik rejtőznek alattuk. A hozzáértők régen tudták már, hogy ez nagyszerű hely felfedezésre. 1905-ben a Harvard-egyetem kérvényt adott be Konstantinápolyba a Szultánhoz, hogy adjon engedélyt ásatásokra. Két év múlva jött rá válasz és engedély. A tetemes költségeket egy gazdag new-yorki vállalta magára (Mr. Jákob H. Schiff). Csak a török kincstárnak 10,000 dollárt (50,000 kor.) kellett fizetni. S e mellett minden talált tárgy szintén a török kincstár tulajdona. A felfedező csupán rajzokat, fényképeket, mintákat vehet róluk. A professzor örömmel ajánlkozott, hogy végig vezet bennünket a már két év óta kiásott romok között. De előbb némi bibliai s történelmi adatokat idézett fel emlékezetünkben. Ezen a helyen a kettészakadt zsidóország északi felének fővárosa állott. Neve Samária volt. Később az egész tartománynak odakölcsönözte nevét. Helyzete nagyszerű volt. A környező hegyek olyan távol vannak, hogy azokról akár nyíllal, akár hajítógépekkel hiába intéztek ellene támadást. Innét e magaslatról uralkodni lehetett az erre vezető összes főutak felett. A hegy lábánál köröskörül dúsan termő völgy terül el. Tetejéről gyönyörű kilátás esik a földközi tenger kék vizeire. Attól kezdve, hogy Oinri (I. Kir. 16.3

4

) itt várost alapított, Izrael királyainak székhelye ez lett. Es egyúttal temetője is. Achab a phoeniciai istennek és istennőnek templomokat állít (1. Kir. 16.3

3

_3

3

). Felesége, Jezabel a Jehova prófétáit megöleti, Baalnak pedig 450, Asherának 400 hazug prófétáját asztaláról eteti. Kr. e. a 8-ik sz.-ban (722.) aztán elbukott Samária. Az asszírok kezébe esett. Es „lábbal tapodtatott meg kevély koronája", — a mint Esaiás próf. mondja (28.3

). Még néhányszor megépült. Heródes erődítményekkel látta el (Ant. XV. VIII. 5; 137. I. XXI. 2), azután meg nagyszerű templomot építtetett. Itt vendégelte meg Agrippát; itt ölte meg feleségét (Mariannát); itt fojtotta meg fiait. A professzor kivezet bennünket oda, a hol a munka folyik. Óriási földrakások tetejére kapaszkodunk. És valami olyan jelenet tárul elénk, mintha hangyasereg sürgölődnék ott a romok között. Közel 300 arab dolgozik, 27 egyiptomi munkafelügyelő vezetése alatt. A férfiak ásnak, a nők pedig fejükön kosarakban hordják ki a földet. A hegy lejtőjén mindenütt kőoszlopok állnak ki a földből. Több, mint száz. Némelyik egy darabból van faragva. A déli terrace-on gyönyörű colonnade húzódik végig. Valamikor több, mint egy kilométer hosszú volt. Északi felében óriási hippodrom maradványai. Nyugati oldalán pompás templom állott. A legtetején pedig egy másik, a Heródes temploma. Hófehér lépcsőzete előtt most ott fekszik Augusztus császár hatalmas márványszobra. Feje nélkül fog a muzeumba kerülni. E templom fundamentuma egy előbbi korszak épületének falain nyugszik. Az alatt pedig ismét egy harmadik építkezés maradványai. Legalól természetesen a legrégibb, Omri házának hatalmas faragott kövei láthatók. Ott állok a falak tetején. Sarkaimmal a kövekre dobbantok. Lábaim alatt szilárd talajt érzek. És a kezemben akaratlanul is megszorítom zsebbibliámat. Eszembe jut valami. Olyan lomhán nyújtja ki az ember a kézét a biblia után. Olyan bizonytalan, hogy rátámaszkodhatik-é ? . . . Lépj, csak rá! És egyszerre magaslaton állasz. Ne félj ! Nem a levegőben, de szilárd tényeken állasz I Rettenetes tényeken I . . . Dicsőséges tényeken! . . . Í Folyt, köv.) Takaró Géza. KÖNYVISMERTETÉS. Kálvin János. Életrajz. A reformátor születésének négyszázados évfordulója alkalmából írta Pruzsinszky Pál. Pápa, 1909. Ref. főiskolai könyvnyomda. (Folytatás és vége.) A második rész: „Genf Kálvin előtt s Kálvin első tartózkodása Genfben" czímet viseli — Genf XVII. századbeli képével illusztrálva. A második rész I —IV. fejezete 64 oldalon Genf történetét adja. Visszapillant a XIV. századig. Erre felette nagy szükségünk van, hogy a római egyházat Genfben is nem a legfölségesebbnek lássuk. Nem az Úr szolgálatában áll, hanem a földi hatalmak vak eszköze. Püspökeinek szemében, papjai lelkében nem az egy szükséges dolog a főczél. Azok uralomra, ezek élvezetekre, bűnre- való törekvéssel lábbal tapodnak mindent, a mi szent, a mi erkölcs. Az erkölcsi alappal nem biró városra, mint prédára les minden hatalomra vágyó idegen. Valóban tragikus sülyedését látni az amúgy meg gazdag városnak. Drámai erővel ecseteli az író a „romlottság városát." Bern közbenjárására megengedtetik a prédikátorok működése. Viret, Farel és Froment megalapozzák a reformácziót, úgy, hogy nemsokára a tanács hivatalosan is a reformáczió mellett foglal állást. Ezt a részt olvasni kell 1 Itt áll a történetíró feladatának magaslatán. Itt kezdődik Genf damaskusi útja. A mily erővel, csellel, ármánnyal, mérgezéssel, dühvel, a sátán csak dolgozni képes, azt a maga teljes valóságában mutatja fel! Ez a mű leghatalmasabban és legmegrázóbban megírt része. Szinte megreszketünk s könny szökik szemünkbe látván a hatalmas Farel vergődését a megnövekedett feladattal szemben. Mennyire szeretnők odavinni Kálvint 7 Odavezérli a — kegyelem! Ki ő, hogy ilyen mérhetetlen feladattal megküzdeni mer ? Azt mondja: semmi és senki vagyok előtted Uram! A mily megrázó abba a chaotikus zűrzavarba behatolni, — mintegy benne élni — éppoly fenséges ürömmel hatja át az olvasó lelkét az a tudat: Kálvin már ott van.