Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

szel ? — Föl tehát! Ne csüggedj! Ragadd meg a remény horgonyát! Nyújtsd ki karod Jézusod felé! Kelj föl, világosodjál, 0 a te világosságod! 0 megadja tenéked mindazt, a mire lelkednek ebben az árnyékvilágban szüksége van. 0 lesz a te tündöklő napvilágod; 0 lesz a te erős várad egész az örökkévalóságba. A ki Őt megismeri, meg is szereti, a ki ut megszereti, annak élete nem keserű többé, az már látja feje fölött föltámadni az Úr dicsőségét. Ha nincs is földi boldogságban része, reménykedése olyan boldogság felé vezérli, a milyent emberi szem még sohase látott, emberi fül még sohase hallott, a milyent Isten ád azoknak, a kik öt igazán szeretik. Naumann F. Ford. Dr. Tari Imre. Csüggesztő jelenségek. Nagy emlékezések esztendejét éltük le az idén. A protestáns világ négyszázados emlékezetét űjitotta fel a nagy genfi reformátornak. Valamelyes mozdulás látszott a magyar protestántizmus körében is ebben a nagy esztendőben. A magyar kálvinisták tekintélyes számban vettek részt a genfi ünnepélyeken, s egynehány lelkes fiatal ember buzgólkodása mellett nemcsak elismerést nyert életjelt adtak a megjelentek a magyar kálvinizmusról, de megbecsülendő összeköttetéseket is szereztek a külföldi hitrokonokkal. Becses, a mi irodalmi viszonyainkhoz képest, elég gazdag volt a Kálvin-irodalom is. Nagyobb, szervező tevékenységet indított meg a Kálvin-Szövetség is, s elérte azt, hogy egy kerület testületileg csatlakozott zászlajához. Megtette az ORLE. is, a mit tehetett, s debreczeni kongresszusán több olyan kérdést tárgyalt meg és vetett fel, a melyeknek bölcs megoldása csak közjavára szolgálna az egyháznak. Az egyesület vezetőköreinek biztatására akadt vállalkozó is, a ki megindította a régen sürgetett, protestáns színezetű krajczáros napilapot. Ha ezeket a jelenségeket tekintjük, úgy látszik, mintha az emlékezések nagy esztendeje nem suhant volna át felettünk hiába. S mégis . . . mégis úgy ítélek erről az esztendőről, hogy azokat a jó reménységeket, a melyeket hozzáfűztünk a magyar protestantizmus új életre kelését, egyetértő, szervezett munkára indulását illetőleg: aligha fogja beváltani! A némely bíztató jelenség mellett ugyanis sok, több az elcsüggesztő I Emlékeztünk, az igaz, Kálvinról; — de emlékezésünk csak szavakban, a mi magyar természetünket jellemző érzelmi kitörésekben nyilatkozott meg, — maradandó alkotást azonban nem mutathat fel. Vájjon nem csüggesztő jelenség-e ez? Nem a teremtő erő hiányára, a jövő szükségletei iránt való kevés érzékre s az áldozatkészség forrásának eldugultságára mutat-e az, hogy harmadfélmillió magyar kálvinista csak beszélni, ünnepelni tudott, de ünneplésének maradandó emléket állítani nem volt képes ? ! Irtunk Kálvinról s működéséről; — de nem csüggesztő jelenség-e az, hogy a magyar Kálvin-irodalomnak ama termékei, a melyek nem évi könyvilletményekként adattak, nem voltak képesek megtalálni a fogyasztó közönséget. s legnagyobb részien ott hevernek az írók vagy a kiadók könyvespolczain ? ! Tiszteletreméltó a Kálvin-Szövetség szélesebb körű akcziója is. Eredménye is volt, legalább az erdélyi egyházkerület támogatásának megnyerésében. De nem csüggesztő jelenség-e, hogy ezt a hivatalos és gyakorlati eredményében még csak ezután értékelhető csatlakozást leszámítva, a többi kerületek hivatalosan semmit sem tettek a Szövetség érdekében, s hogy a kálvinista gyülekezetek kilencztized részében még ma sincsenek fiókjai a Szövetségnek ?! Dolgozott az ORLE. is, a mit dolgozhatott, De nem csüggesztő jelenség-e az, hogy ez az egyesület nemcsak nem volt képes hivatalos konstitucziót nyerni, de körülötte, nemcsak a világi, de még a lelkészi körökben is ellentétes vélemények ütköznek, a melyek az erőket, a helyett, hogy egyesítenék, szétválasztják és gyengítik?! Megindult a protestantizmus és a liberalizmus szolgálatára a krajezáros politikai napilap is. De nem csüggesztő jelenség-e, hogy — a mint a szerkesztőség panaszos nyilatkozataiból látszik — nyomában nem a szellemi és anyagi támogatás, hanem csak a kritika és a visszautasítás indult meg, éppen azokban a körökben, a melyekre a lap megindítói jó reménységgel számítottak ? 1 S folytathatnánk még ezeknek a csüggesztő jelenségeknek a számát. Hivatkozhatnánk arra, hogy az Orsz. Vallásegyenlőségi Szövetség, a melynek protestáns vezető köreink éppen azért adatták ezt a nevet, hogy táborba gyűjthesse a haza liberális elemeit, — a prot. vezető körök részéről semminemű számottevő támogatásban sem részesül, mi miatt indulása nem a hóditónak bátor harczraszállása, hanem csak az erőtelennek erőtelen próbálkozása 1 Hivatkozhatnánk arra is, hogy míg a klerikalizmus parlamenti exponense, a néppárt vezetőszerepet játszik és törvényhozási és miniszteri intézkedésekben aktív tényezőként érvényesül, — addig a protestáns ügyeknek és érdekeknek sehol sincs képviselete, s a protestáns heti sajtó minden feljajdulása s egyes, lelkes embereknek minden jószándékű törekvése csak a gúnynak és a kárörömnek mosolyát fakasztja az ellenfelek ajakán ! Hivatkozhatnánk a fekete és a vörös internaczionalizmus öntudatos, nagyarányú és nagy eredményeket elért szervezkedésére, s ezekkel szemben a magyar protestantizmus teljes szervezetlenségére és ennek következtében minden téren észrevehető hátramaradására! S hivatkozhatnánk még sok egyebekre. De talán ennyi is elég annak megmutatására és igazolására, hogy azok a jó reménységek, a melyeket a magyar protestantizmusnak ez esztendőben való öntudatra ébredéséhez fűztünk, aligha fognak teljesedni.