Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

zsidóknak a társulatát pedig a lelki üdvösség közös érzelme formálta egyházzá. Ebben az egyházban tulajdonképen már benne rejlik a keresztyén egyház fogalmának a csirája: hogy Isten országa megvalósítására szolgáló üdvintézmény. Vallásos egyesületek azonban akadtak az ókorban is (orfikusok, pythagoreusok stb.). A buddhizmusban kevés a szocziális elem, a mennyiben természeténél fogva a társas élettől való teljes visszavonulást prédikálja. Ha a klasszikus ókorban vallás és állam egy volt, az isteneknek teljesített szolgálat a családi és polgári élet integráló alkatrésze : Krisztus e kettőt elválasztja és egy tisztán vallásos czélú egyesületek létesülésére nyújt módot és lehetőséget. Tanítása szerint az embert csak anyagi és testi érdekei kötik a társadalomhoz és az államhoz; lelkét illetőleg, teljesen szabad s csak az Istennek van lekötve. A keresztyénség megszületése után alakult közösségek csakhamar egyházakká formálódtak, a melyek ugyan nem maradtak meg mindig a Megváltó kijelölte úton, de épen a hatalmas szervezet biztosította az egyház győzelmét az antik világ felett. Mohamed még inkább visszatért az ókori álláspontra, a mennyiben az arabok pogány anarchiája helyébe államot állított a vallásközösségi érzelem alapján. Símmel (Georg Simmel: Die Religion 22. s k. 1.) igen szépen fejtegeti a szocziális és vallásos magatartás között fennálló analógiákat és innen magyarázza a kettő kölcsönös hatását. Az egyén — úgymond — époly viszonyban van a társadalomhoz, mint az istenséghez: látszólag teljesen alá van rendelve és mégis viszonyos szabadságot élvez. A tulajdonképen való társadalmi közösségektől azonban egy fontos mozzanat különbözteti meg a vallási közösséget, és ez abban áll, hogy a vallási közösségben az egyén akadálytalanul és korlátlanul érvényesítheti a maga energiáját, anélkül, hogy vetélkedésbe jutna másokkal. Épen azért a vallás a legideálisabb, a legnemesebb társadalmi alakulatok létrehozására van hivatva. Feladata a társadalomban a jellem szelídítése, altruisztikus érzelmek mélyítése éserősbbítése. Az embert a józan ész csak arra taníthatja, hogy ránézve a jelen és abban saját érdekei a legfontosabbak. A vallás feladata pedig az, högv az evoluczió küzdelmében az egyén érdekeinek folytonos alárendelést biztosítsa, ama hosszabb életű társadalmi szervezetek nagyobb érdekei alá, melyekhez az tartozik. (Kidd-Geőcze: Társadalmi fejlődés 103. 1.) Úgy hisszük, hogy ezekből a hézagosan odavetett gondolatokból is kitűnik a vallás szoczializáló hatása. A vallás, mely lényegét véve mindig megvolt ós meglesz, míg emberiség lesz ezen a földön, az a levegő, a mely nélkül megfulladnánk. Csak az ad az életnek értelmet, midőn a végest a végtelen világításába helyezi. Ép azért a jelenben és a jövőben is fontos hivatás vár a vallásra. Miután a vallás lényege ma egy és ugyanaz az összes létező vallásokban, bármily formákban jelentkezik is és bármily külsőségekbe van eltemetve, a jelen és a jövő feladata ennek a lényegnek a kihüvelyezése. Ehhez egy föltétel szükséges. Az, hogy fogadja el minden vallásfelekezet a természettudományok vívmányait és a történeti kutatások eredményeit. A vallásnak nincs miért félnie a tudomány világosságától. Ismereteink gyarapodásával csak tisztultabbak és magasztosabbak lesznek vallási érzelmeink. Vállvetve kell az egyes felekezeteknek a hit és tudás összeegyeztetésén munkálkodni. Egyiknek sem szabad a rideg tagadás álláspontjára helyezkedni, ha nem akarja elveszteni a csatát. E czélból barátságos értekezések, vallásos problémákat tárgyaló nemzetközi és felekezetközi kongresszusra, tudományos vitaestélyekre és kölcsönös épülésre szánt összejövetelekre van szükség, az eltérő szempontok megbeszélése, az elválasztó tanok enyhítése, az egyező vonások kiemelése és összefoglalása, a vallás lényegének kidomborítása czéljából. Mert bármely felekezethez tartozunk is, egyek vagyunk és egyek kell, hogy legyünk az Isten keresésében és a feléje való közeledésre irányuló törekvésünkben. Mindezek segítségével először a keresztyén felekezetek, majd pedig a világ összes vallásaihoz tartozó hívek barátságos elmemozdító és szívemelő belső érzelmi egysége jönne létre. Ez a belső érzelmi egyesülés lenne az elképzelhető legszebb szocziális alakulat, mint a mely a legfelségesebbre, a végtelen Istenre irányítja az embert, már pedig az emberi lélek csakis akkor nyugodliatik meg, ha eljut Istenéhez. (Inquietum est cor nostrum, donec requiescat in Te", mondja Augustinus). Akkor valósulna meg Krisztus szava az egy akolról és az egy pásztorról, ha nem is külsőleg, hiszen mindenkinek, bármit higyjen, jut helye az Isten házában. Érezzük, hogy ezzel már letértünk a reális talajról ós a jövő zenéjéből való húrokat pengettünk. De e czikk czélja épen az, hogy rámutasson arra, hogy a vallásnak nemcsak volt, hanem van és lesz fenséges szocziális, az emberek testvéri egyesülését létrehozó hivatása, ha megszabadítjuk a rárakott földi terhektől, úgy, hogy föl tud emelkedni azokba az étheri magaslatokba, a melyekben minden idők és minden népek legjobbjai az Isten, fenséges intuiczióval szemlélték. Dr. Szelényi Ödön. KÖNYVISMERTETÉS. Kálvin János. Életrajz. A reformátor születésének négyszázados évfordulója alkalmából írta Pruzsinszky Pál Pápa, 1909 ref. főiskolai könyvnyomda. Négyszáz esztendeje nagy reformátorunk születésének. Ez az évforduló ünnepi érzésben felmagasztosulná, Isten iránti hálával elteltté avatta leikünket, tettre s a nagy Kálvin nyomdokain — legalább elindulásra készteti akaratunkat. Ünnepi ruhát ölt irodalmunk is. Kézzelfogható bizonysága ennek egyházirodalmunknak olyan föllendülése, mely emez évforduló szép ünneplésének előkészítését is nagyban elősegítő Kálvin fordításokban jut kifejezésre^ Megkapóan gazdag tartalmú kötetek követik egymást gyors egymásutánban. Eme kötetek ékes koro-