Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

nája ez a mű. Dísze nemcsak ez év egyházi termékeinek, hanem évtizedekre visszamenőleg is bátran nevezhetjük Kálvin-ünnepünk méltó kifejezőjének. Gazdagnak mondhatnók egyházi irodalmunkat, különösen a beszédek terén. História, bibliai tudományok, mind képviselve vannak, de Kálvin irodalmunk felette kicsi volt. Szinte csodálatra méltó, hogy a tömegében, de lényegében is legsajátosabb kálvini egyház, melynek a magyar irodalom újjászületését, életre kelését köszönheti, ennyire elhanyagolta évszázadokon át Kálvin szellemének, csodálatosan szép s gazdag termékeinek irodalmunkba átültetését. A kit életének minden ágában követésre méltónak tartottunk, mégis épen vele és irodalmával törődtünk mondhatnók a legkevesebbet. Két munka van, a mely említésre méltó, a nagy Révész Imre: „Kálvin élete és a kálvinismus" másik Budai Jánosnak: „Kálvin János élete" — de a mely inkább csak népies czélokat szolgál. Megemlítjük König regényét, mely „Kálvin" czímmel élénk színekkel rajzolva, reformátorunkat tárja elénk. Magyar egyházunknak idegen nyelveket nem ismerő tagja a nagy Kálvint nem is ismerhette. Csupán csak egyházunk külső megnyilvánulásában, mint okozatban, bámulhatta titkon a szervező erő nagyságát, mely így gondolta azt a legtökéletesebbnek. De lelke mélyébe nem tekinthettünk be, élete változatos voltáról, a királyoktól le a legutolsókig, a társadalmi rend minden rétegén levőkkel folytatott levelezéséinek csudás gazdagságáról tiszta képünk nem volt. Eljött végre Kálvin születésének négyszázados évfordulója. Az egyház érezte régi mulasztását! Kit is ünnepelünk? Előjöttek a „véka alól" azok a levelek, melyek a a világ minden táján mint mécsesek fénylő útmutatók valának fölfelé. Buzgó fordítók egyengették a méltó ünneplés útját. A hivatalos egyház Kálvin életrajzát óhajtotta koronául tenni erre a munkásságra. Pruzsinszky Pál dr., a budapesti theol. akadémia tanára, (ki már évek óta foglalkozott e tervvel) vállalkozott a nagy munkára. Számolva e nehézségekkel, hozzáfogott, s hogy a várakozásnak meg is felelhessen, kiutazott Genfbe, megjárta Strassburgot. Munkájának első kötete im itt van s gazdagítja parochiális könyvtárunkat. Nem tehetjük a többi könyvek közé csak úgy, hogy ne szóljunk felőle. Méltó arra, hogy kifejezésre juttassuk azokat az érzéseket, miket olvasása kelt. Ez az első kötet Kálvin életét Strassburgból Genfbe történt visszahívásáig tárgyalja. Három részre oszlik: az I. Rész tizenkét fejezetben Kálvin ifjú korát tárja elénk; a II. Rész hat fejezetben Genf közállapotait Kálvin előtt, majd oda érkezését, működését a száműzetésig ; a III. Rész czime: Kálvin és Genf. Kilencz fejezetben Kálvin strassburgi működését, házasságát, Genf zavarait vázolja addig, míg Kálvint visszahívják. Lássuk a művet részletesebben. Az első rész Kálvin ifjúkora: 1509—1536. Érdekes korrajzot ád a franczia nép vallásosságáról. Ez a nép sokat tett a vallásért mindig; a keresztes hadjáratokban is ontotta vérét. E kor gyermekének Lefranc Johannának mély babonás hitét és ennek a gyermek Kálvinra gyakorolt hatását megkapóan írja le. Apja papnak szánja, megszerzi számára a manevillei egyházi jövedelmet. Hiszen ez a pálya annyi kényelmet s olyan gazdagságot nyújt — de „a kiknek az Úr nagy megbízást adott, emésztő gondoktól, fáradalmaktól sohse lesznek mentek". Két képet is közöl Kálvin szülővárosáról, Noyonról; az egyik az egész várost, a másik a templomot magát mutatja be. Bevezet ezután a collégiumba. Mintha csak ott járnánk s látnók mi magunk is azt a brutalitást, vesszőt, durvaságot, a hogy ott nevelik a gyermeksereget. De Kálvin kiválik, Cordier keze alá kerül, a kinek szeretet a pedagógiája, ajkán a Jézussal. Cordiernek Kálvinra gyakorolt áldásos hatása kétségen fölül áll. A pálya változtatás a történetírók előtt mindig kérdéses volt. Miért hagyta ott az egyházi rendet a jogért? Részletesen szól Fabri Jakab reformátori iratairól, majd Luther tanainak odaérkeztéről. melyek az ifjú Kálvint épenséggel nem hagyták hatás nélkül. Foglalkozott ő is az újabb tanokkal. Szerzőnk e részletes ismertetés végén vonja le a következtetést. Nem fogadja el, a mit Révész mond: hogy talán a „gazdag kincs"-ek elérése lett volna a pályaváltoztatás indító oka. Hanem igenis — kételyek merültek föl lelkében a lelkészi pálya iránt. Igen helyes a szerző azon eljárása, hogy csak azokat fogadja el igaznak, a miket eredeti okmányok is támogatnak. így pl. az ifjú jogász bámulatos haladását a köztudat minálunk azzal bizonyítgatja, a mit Révész Imre meg Budai is történeti tényként közöl az ifjúról: hogy VIII. Henrik angol király ismeretes házassági ügyében az európai jogtudósok között vélemény-adásra szólíttatott föl. Szerzőnk nem tekinti e tényt minden kétségen fölül állónak, mivel semmi adat sem támogatja. Az ifjú jogásznak első irodalmi műve Seneca: „De clementia" czímű munkájának fordítása. E fordítás körül az életrajzírók eltérő véleménnyel vannak. Mi hozta ezt létre? Guizot Ferencz véleményét fogadja el a leghelyesebbnek, hogy Kálvin e művel a hittestvérek ügyét akarja szolgálni. Kálvin a jogi tudományok tanulása közben az igével is foglalkozik, s már ekkor fáradsága közben ezzel pihenteti lelkét. A római egyháztól való szakadásra külső okok is késztetik; megemlíti szerző atyja kiközösítését, testvérének egyházi megfenyíttetését. A VII. fejezet Cop Miklós beszédét és annak hatását tárgyalja. E részben lehetett volna még kívánni valónk. Igaz, hogy szerző előbb Fabri műveivel elég részletesen foglalkozik, de kívánatos lett volna az egész franczia reformáczióra messzebb menő visszapillantást vetni, mint a hogy szerző ebben a fejezetben teszi. Szerettük volna, ha feltárta volna már a XV. század végén megmozduló gondolatvilágot. Kétségtelen, hogy a reformá-