Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

végeztével a sikerült művészi alkotásról lehullott a lepel. Az ünnepen a theologiai énekkar is közreműködött. Vasárnap délután 5 órakor a theologiai fakultás dísztermében előkelő közönség részvételével díszgyűlés volt. Az ülés első tárgya Réz Mihály jogakadémiai tanár előadása volt. „A protestantizmus és magyar fajpolitika" czímen ismertette a mai egyháztársadalmi állapotokat. Kifejtette, hogy a mai vasárnapi hit helyébe az erős, állandó és társadalom-átalakító mindennapi hitnek kell kerülnie. Sürgeti a protestáns uniót, mely a közös ellenség, a materializmus ellen, a keresztyén ethika megtámadói ellen hatalmas fegyverül fog szolgálni. Föl kell ébreszteni a társadalom alvó lelkiismeretét. Harczolni kell a magyar szupremácziáért s dolgozni kell az egyaránt veszedelmes, akár fekete, akár vörös színű demagógia ellen. Bánffy Dezső, az értekezlet védnöke is fölszólalt. Sokban egyetért az előadóval. Bár egyik-másik tekintetben más felfogásom van, megszívlelésre méltónak tartja az érdekes előadást. Szerinte még a Ne temere veszélyei sem veszedelmesek, ha él a társadalom lelkiismerete, önérzete. Magunkban kell első sorban a hibákat keresni s a mint küzdöttünk, a múltban, aképen kell most is küzdenünk, úgy politikai, mint társadalmi és egyházi háttérbe szoríttatásunk ellen. A kálvinisták büszkén mondhatják, hogy a magyarság fenntartó elemei mindig Ők voltak. Fejleszteni kell a kálvinista erőt, a kálvinista vastagnyakat, önérzetet, a magyar jelleget minden vonalon. Dr. Kenessey Béla összegezve a két előadást, rámutat az alkotás munkájának magasztos élvezetére s arra, hogy az alkotások után lanyhaság is szokott bekövetkezni igen sokszor. Nagy közvetlenséggel előadott, beszédében történelmi visszapillantásokkal rámutat a magyar kálvinizmusnak és a magyarságnak minden időkre való összeforrottságára. Rámutatott arra, hogy a küzdelmes években, a nemzet béklyókba verésekor a haza szabadságáért, a kálvinista középnemesi kúriákon és kálvinista paróchiákon dolgoztak legtöbbet. Hangsúlyozza, hogy a keresztyénségnek ki kell fejlesztenie társadalom-átalakító erejét, az ethikai erőt ós az önmegtagadás! Az egyházkerület hétfői folytatólagos közgyűlésén egyházkerületi főgondnokká Lészay Ferenczet választották meg. A közgyűlés a tanárok nyugalomba vonulását egyöntetűleg szabályozta és megállapította a jövő évi költségvetést. A keddi nap folyamán bizottsági jelentések kerültek napirendre. KÜLFÖLD. Külföldi hangok rólunk. A „L'Eglise Libre8

cz. lap 1909. július 16-iki számában genfi szereplésünkről a következőket közli: „Délután a magyarok, a kik nagy számban érkeztek Genfbe, magyar nyelvű istentiszteletet tartottak a Szent-Péter templomban Antal Gábor, a dunántúli egyházkerület püspöke, a konvent egyházi elnöke, főrendiházi tag vezetésével. Énekük megható volt, hangjuk kitiinő, az egész istentisztelet áhítata és lelkes volta elragadó. Ezzel magyar testvéreink méltóképen mutatkoztak be Nyugat egyházainak, melyek eddigelé kevésbbé ismerték őket." Ugyanazon újságba írja valaki „Levél Párisból8 czím alatt: „Megvallom, reám egy magyar kiküldött egyszerű beszéde hatott legjobban, a ki négy millió magyar protestáns nevében szólott. Négy millió protestáns! Már régóta óhajtom, bárcsak lenne Francziaországban, ha nem is harmincznyolcz vagy húsz millió, de legalább négy millió protestáns!" „Ez a négy millió protestáns Magyarországon vezérszerepet játszik. Sokat tettek márj hazájukért. Még többet kellett volna! De tekintetbe kell vennünk szomorú multjukat, melyben sok viszontagságon kellett átesniük. Mi szabadabbak vagyunk, mint ők. Nem vagyunk az állam kegyére utalva, mely annak fejében áldozatokat követel. Mi szabadon beszélhetünk, szabadon mozoghatunk." A „Le Christianisme au XX" Siécleu

1909. július 16-iki számában ezeket olvassuk: „Délután az Auditórium termében magyar nyelvű istentiszteletet tartottak. A terem tömve volt. Tüzes hangú költeményt is szavaltak Kálvin tiszteletére. A karének, a régi magyar egyházi énekek, a nemzeti himnusz elragadóan hatottak. Tanulmányokat is olvastak fel a gályarabságot szenvedett lelkészekről és a magyar református egyházról és jövőjéről. Magyarországban 21

/, millió református van. Az egyház roppant sokat áldoz iskoláira: 2965 tanítót fizet. Van falu, moly tizennyolczszor annyit fizet az egyház kiadásainak fedezésére, mint állami adóra. Az egyházban a nőknek is van szavazatjoguk. Mindezt élénk taps kíséretében vették a hallgatók tudomásul.8 A párisi „Bulletin8

, a franczia protestánsok történelmi Társaságának kéthetenként megjelenő hivatalos lapja, július-augusztusi számában, a „ Ghronique littéravreu czímű fejezetben többek között a következőket írja rólunk : „Tudjuk, hogy az egész világ kálvinistái közt, a kik a genfi jubileumon résztvettek, a magyarok jelentek meg a legnagyobb számban és ők voltak a leglelkesebbek. Július 4-én a Szent-Péter templomban magyar nyelvű istentiszteletet tartottak, július 5-én hétfőn pedig az Auditóriumban franczia nyelvű estélyt rendeztek, mely után Claparéde Sándor látta őket vendégül. Claparéde S., ki neje honfitársainak érdekében igen sokat buzgólkodott, ez alkalomból tanulságos művecskét adott közre, (72. 1. in 8°, Genf, 1909. Július) melynek czínte: „A magyar református egyház, tekintettel múltjára és jelenlegi állapotára, mellékelve egyházi törvényeinek rövid kivonata és egy térkép." Ezen érdekes egyház-alkotmány szerint, mely demokratikusabb, mint Kálvin alkotmánya, a lelkészeket egyenesen a nép hivja meg és választja; nem az egyházi hatóság ajánlja őket a választóknak, mint jelölteket. Ez magyarázza meg azt, hogy a magyar egyház jobban ellen tudott állani a káros beavatkozásoknak, mint a kontinens bármely más református egyháza és szorosabban összeforrt a magyar nép sorsával." A genfi „Le Signal de Genéve" okt. 9-iki számában „ Jubileumi visszhangok8

czímen az amerikai unitáriusok kiküldöttjének, dr. Wendte-nek: a „Boston Evening Transcript"cz. lapban megjelent czikkéből egyebek közt ezeket közli: „Nagy érdeklődéssel látták a reformáczió