Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

instrükczió megszövegezésére. A f. hó 15-dikén megtartott iilés pedig egy deklarácziót tett, a mely, a míg világosan feltünteti a prot. egyházaknak a Providával és r. kath. püspöki instrukcziökkal szemben elfoglalt álláspontját, másfelől alapul szolgálhat a két testvér-egyház által a lelkészkedő papság számára kibocsátandó utasításnak. A f. hó 15-dikén tartott ülés elé terjesztette a kiküldött bizottság a deklaráczióra és az utasításra vonatkozó javaslatait. A deklaráczió szövegét azonban a bizottság néni tartotta alkalmasnak; az utasítást illetőleg pedig — igen helyesen — úgy vélekedett, hogy annak kibocsátására nem közösbizottság illetékes, hanem a két egyház legfőbb adminisztratív hatósága. Az albizottság javaslatával szemben tehát a bizottság a gróf Tisza István által beterjesztett deklaráczió szövegét fogadta el, némi módosítással; az utasítást illető javaslatot pedig további kidolgozás, illetve végleges megállapítás végett, a ref. konventhez, illetve az evang. egyetemes gyűléshez -tette át. A bizottság által megállapított deklaráczió a következő : A „Ne temere" dekrétum által okozott jogos felháborodás közepette szivárgott volt ki az a hír, hogy maguk a magyar katholiczizmus illetékes tényezői léptek akczióba a-vallási békét fenyegető eme veszély elhárítására. Ennek hatása alatt felfüggesztettünk volt minden ellenakcziót. Nem akartuk a békés megoldás ez áldásos munkáját nehezíteni, meg lévén győződve róla, hogy a sérelem önkéntes, közmegnyugvást keltő orvoslása a legfényesebb győzelemnél is többet ér. Közvetlenül tavaszi ülésünk előtt vettük az első hírt, hogy a magyar r. kath. püspöki kar fellépése nem volt eredménytelen, s a német birodalom részére kibocsátót; >„ Provida" konstituczió hatálya Magyarországra is kiterjesztetett. Igaz, hogy ezzel a status-quo ante teljesen helyreállítva nincs. Az új rendelkezés hatálya csak a Magyarországon született egyéneknek itt kötött házasságára terjed ki s — hazai törvényeinkkel ellentétben — r. katholikusoknak tekinti és a „Ne temere" rendelkezései alá tartozóknak deklarálja mindazokat, a kik „valamely eretnekségre áttértek, vagy schismaticusok lettek, vagy a katholikus hitre áttérve, attól utóbb elpártoltak." Ezekre nézve tehát a sérelem orvosolva nincs; a helyzet a Lambruschini-féle instrukczióval szemben roszszabbodott; a baj reparácziója nem tökéletes, s az anynyira kívánatos teljes megnyugvás be nem következett. Mindazonáltal honorálni kívánjuk azt a tényt, hogy a „Ne temere" rendelkezéseiben rejlő sérelem az esetek nagy többségére orvosoltatott, s még inkább az eredeti rendelkezés megváltoztatásában nyilvánuló hajlandóságot. Ennélfogva a pápai rendelkezéssel szemben további intézkedések szükségét fennforogni nem látjuk. Fájdalom azonban, a magyar püspöki kar oly körlevéllel bocsátotta ki a pápai konstitucziót, a mely a többek közt a következő utasításokat tartalmazza: „Nem tudunk benneteket, tisztelendő testvérek eléggé arra buzdítani, hogy a mindkétnemű katholikus hívőket, a mennyire csak lehet, a vegyesházasságoktól rettentsétek vissza és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megakadályozni igyekezzetek. Legnagyobb veszedelemnek tekintjük az ilyen házassagokat a katholikus fél hitére nézve, mert az ily házasságok a vallásos közönyt terjesztik." A püspöki körlevél aztán így folytatja: „Ha azonban a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől nem akarna elállani, akkor minden erővel azon legyetek, hogy a katholikus fél az előírt biztosítékoktól, főképen pedig a mindkét nemű gyermekeknek a katholikus vallásban leendő neveltetésének törvényes biztosításáról akképen gondoskodjék, hogy a vegyesházasság gátló akadálya törvényszerű fölmentvény által elhárít -tathassék." De nemcsak a vegyesházasságok megakadályozását követeli a püspöki utasítás, hanem arról is gondoskodik, mi a teendő akkor, ha az ilyen házasság az egyház engedelme nélkül köttetett, — szavait ekképen folytatván: „A mi pedig azokat illeti, a kik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyesházasságot, különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodástokkal eszélyességtekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaszentegyházzal kibékítsétek. Azokat a katholikusokat, a kik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbánatra indíttatva, a a maguk és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek és kötelezettségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, a mellyel gyermekeik iránt mindig tartoznak, t. i. hogy azok katholikus neveltetéséről gondoskodjanak. Mert habár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek katholikus neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja." „A mennyiben pedig az ilyen katholikusok bűnüket meg nem bánnák és azokat, a melyeket az egyház, a mikor a vegyesházasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnának hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magukat a feloldozásra." Ezen püspöki körlevél irányzata teljesen azonos a Ne temere irányzatával. Mind a kettő a r. katholikus fél lelkiismeretére akar kényszert gyakorolni, hogy a vegyesházasságot meg ne kösse és ha már megköti, azt csak azon föltétel alatt tegye meg, ha a házasságából születendő gyermekek mind római katholikusok lesznek. A Ne temere igaz, azzal, hogy a házasságot érvény-