Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

telennek jelentette ki, erősebb eszközökhöz nyúlt; de az egyes konkrét esetekben épen a r. katholikus egyház ártalmára volt, mert találkoztak olyanok, a kik azért, hogy ne sújtsa őket az érvénytelenség kijelentése, a r. kath. egyházból inkább kiléptek. A püspöki körlevél változtatott eszközökkel szintén a lelkiismeretre akar kényszert gyakorolni. A híveket a feloldoztatásra érdemetleneknek jelenti ki, a mi a kegyszerek elvonásával egyértelmű. Ez nem új követelmény ugyan, — de a harezra való ösztönzés, és épen akkor, midőn a Ne temere hatályon kivül helyezésétől a felzaklatott közvélemény épen a felekezetközi viszonyok javulását remélte, mindenkit, a ki a vallási békét óhajtja, kínosan érint. Különösen visszatetsző pedig ezen harezra buzdítás módja. Nem az igazság győző erejével akar a püspöki kar egyházának híveket szerezni, hanem eszélyességgel, leleményességgel és a törvények kijátszására való felhívással. A püspöki körlevél a Provida közhírré tétele alkalmából jónak látja a papokat arra is utasítani, hogy ne nyugodjanak meg abban, ha a vegyesházasulók, minden rábeszélés és zaklatás ellenére, reverzális nélkül házasságra lépnek. Azt kívánja a papoktól, hogy az ily szerencsétlen házasokat a házasság megkötése után is, semmi fáradságot nem sajnálva, folyton zaklassák, a, vallási békét a legszűkebb családi körben folyton és állandóan bolygassák, a házastársakat buzgólkodással, eszélyességgel és leleményességgel állandóan körülvegyék és jobb meggyőződésre térítsék. Ezzel a támadással szemben védekeznünk kell. A r. kath. klérus ezen akczióját a protestáns lelkészi kainem nézheti tétlenül. A jogos önvédelem terére kell lépnie. Egyházunk jogos érdekeit, híveink lelki nyugalmát védenie kell, nem a leleményesség, a törvény kijátszására kioktató furfang, hanem az igazság, a testvéri szeretel, a lelkiismereti szabadság és a jogegyenlőség nemes fegyvereivel. Fel kell támasztani azt a prot, hithűséget és önérzetet, mely gyermekeink hitét közönyösségből, vagy épen alacsony világi érdekből alkuba nem bocsájtja, s a szégyen bélyegét nyomja azokra, a kik e nemtelen alkura hajlandók ; őrt kell állania mindazon hitsorsosaink mellett, a kik vegyesházasságra lépés előtt, vagy után, annak a „fáradságot nem kímélő, leleményes" aknamunkának lehetnének kitéve. Ismételjük, nem a támadó, — a jogos önvédelem nagy munkáj a ez, a melyben lelkészi karunknak vezetésre, utasításra van szüksége; minélfogva azon indítvánnyal fordulunk mindkét testvéregyház illetékes főhatóságai elé, miszerint lehetőleg mielőbb dolgoznának ki és léptetnének életbe oly utasítást, a mely a vegyesházasságra lépő, vagy abban élő híveink fokozott lelki gondozását, s a születendő gyermekek vallására vonatkozó, egyházunkra káros megállapodások elleni védekezést a lelkészi kar imperativ kötelességévé tegyék s e körüli teendőit részletesen körülírják. * * * Ehhez a higgadt hangú deklaráczióhoz s az abban foglalt indítványhoz csak azt fűzzük hozzá, hogy valóban igen óhajtandó emez instrukczió sürgős kibocsátása, mert a túloldalon a buzgóság és az eszélyesség már erősen dolgozik. ISKOLAÜGY. A budapesti ref. theologiai akadémia ötven éves jubileuma. A budapesti ref. theol. akadémia, a nagynevű Tö.ök Pál nagy alkotása, az idén érte meg teljessé lételének 50 éves fordulóját, a melyet az intézet, a dunamelléki egyházkerület közgyűlésével kapcsolatban s a testvér ref. és evang. theol. akadémiák, egyházi és iskolai körök és a volt növendékek élénk részvéte mellett, szép ünnepély keretében iilt meg f. hó 16-án. Az ünnepélyen ott láttuk : a dunamelléki egyházkerület képviseletében dr. Baksay Sándor püspököt, dr. Darányi Ignácz főgondnokot s a kerületi közgyűlés alkotó tagjait nagy számmal; a bányai evang. egyházkerület képviseletében dr. Zsilinszky Mihály felügyelőt; a kultuszminiszter képviseletében dr. Szász Károly min. osztálytanácsost; a budapesti tud. egyetem képviseletében dr. Hegedűs István egyet, tanárt; a budapesti ref. egyház képviseletében dr. Kovácsy Sándor főgondnokot s Petri Elek és dr. Szabó Aladár lelkészeket; a debreczeni, kolozsvári, sárospataki theol. akadémiák, illetve főiskoláknak, a dunaniellóki kerület középiskoláinak, jogakadémiájának és tanítóképezdéjének, a pesti evang. egyházmegyének ós egyháznak, az unitárius egyháznak s a rabbi szemenáriumnak képviselőit, s rajtuk kívül még egyházi és iskolai közéletünknek sok illusztris alakját. A Kálvin-téri templomban, d. u. négy órakor megtartott ünnepélyt, közének és a theol. énekkar karéneke után, dr. Bahsay Sándor püspök remek imádsággal, dr. Darányi Ignácz főgondnok pedig hosszabb, lendületes beszéddel nyitotta meg. Beszédét lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. A megnyitás után Szöts Farkas, az intézetnek ez idő szerint legrégibb s ez alkalommal rendes tanárkodása betöltött 80 esztendejét jubiláló tanára, hálásan megköszönve a főgondnoki megnyitó beszédben őt illető szives üdvözlést, az intézet ötven éves történetének legfontosabb mozzanatait mutatta fel, s reménységét fejezte ki az iránt, hogy a mikor az intézet,, teljessé létele ötven éves jubileumának megölésével s nemsokára alkalmasabb helyre átköltözésével történetének nevezetes pontjához jutott el: az elkövetkezendő új korszak a fejlődésnek és becsületes munkának még virágzóbb s gyümölcsözőbb ideje leend. Ezután az intézet régi növendékei kértek szót, hogy az Alma Materrel szemben hálájukat, szeretetteljes ragaszkodásukat tolmácsolják.