Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A tizennegyedik éjfél az Adrián. V. — Vezérezikk: A jezsuiták „hazafisága". Dr. K. I. — Iskolaügy: A középiskolai vallástanárképesítés. V. J. — Tárcza: Kálvin - Genéve prédikátora. Doumergue Emil — Dr. Tari Imre. — Könyvismertetés: Tanügytörténeti és pedagógiai ezikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János.—Belföld: A belhivatalnokok fizetése az új helyzetben. Turi Károly. — A nagykőrösi ref. tanítóképző ügyéhez. Patonay Dezső. — A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete s közgyűlése. Léoay Lajos. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Adakozás. — Különfélék — Hirdetések. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K, Az Élet Könyvéből. A tizennegyedik éjfél az Adrián. „Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájok." (Ap. Csel. 27.„.) Milyen más út volt egy évtizeddel ezelőtt, mikor Pál mint világapostol Troasban a kék habokra szállt s Európa felé, Macedóniába utazott. Most mögötte az egész ázsiai és európai térítés hatalmas munkája. Mögötte a jeruzsálemi életveszélyes támadás. Túl van a két évi caesareai fogságon is. Előtte messze nyugaton a világ fővárosa, Róma. Van ott Krisztusnak egy kicsiny gyülekezete. Ő is írt annak apostoli levelet. De most nem annak a meglátogatására megy. Nem is Európa nyugati részére, Hispaniába térítői munkára. Most a császár elé megy mint felebbező vádlott és őrizet alatt álló fogoly. Fogságát Aristarchus s útleíró tanítványa társasága és Július százados emberséges bánásmódja enyhítette. Őszre járt az idő. Hajójuk a caesareai kikötőből Sidonba érkezett. Onnan Ciprus alatt elhajózva a ciliciai és pamphyliai tengeren át, Myrába jutottak. Itt Italiába menő alexandriai hajóra szálltak át. Kedvezőtlen szeles időben nehezen érkeztek Knidushoz és Kréta alatt elhajózva, Lazeahoz közel, a Szép kikötőbe. Pál hiába intette a továbbutazástól s az itt való telelésre a századost. Téli kikötőül Phoenix-et, Kréta kikötőjét akarják elérni. Matala-fokig jutnak. Rájuk tör a szélvész. Kiragadja a hajót a nyílt tengerre. Védekeznek, s aztán — a viharra bízzák magukat. A vihar mind nagyobb lőn. A hajóterheket, sőt a hajóeszközöket is kidobják. Hiába. A vihar egyre dühöng. Az éhség is szorongatja a hajó népét, kétszázhetvenhat embert. A kék Adria elsötétült. Több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak. Az életbenmaradás minden reménye elvétetett tőlük. Egy ember áll a bősz viharban s a csüggedt emberseregben, az úszó börtönben, a vízi temetőben rendületlenül : Pál. Szemrehányást tesz tanácsa elvetése miatt. De reményt is hirdet a csiiggedőknek, szabadulást a haláltól félőknek, szárazföldet a viharverte népnek — az isten nevében, a kié s a kinek szolgája. S a viharverte Adrián, a tizennegyedik fekete, viharos éjszakán, éjféltájban szárazföldet vesznek észre a hajósok. Vizet mérnek. Cselt terveznek. Pál meghiúsítja. Hajótörést szenvednek. De nem vesz el más, csak a hajó. A hajó népe Malta szigetére menekül. Aztán onnan Rómába jutnak. A tizennegyedik éjfél a viharverte, fekete Adrián s a szívszakadva kívánt szárazföld megpillantása, mintha a mi magyar protestáns anyaszentegyházunk mostani életét ábrázolná. Tenger hányódás, száma nélkül való viharok után éhezve, kétségbeesve várunk egy darab szárazföldet, egy biztos kikötőt. Várjuk anyagi nyomorúságait!kból, szellemi elernyedtségünkből való szabadulásunkat, hitéletünk megújhodását, egyháztársadalmi munkánk megerősödését, a hivatalos és nem hivatalos egyház között való egyenetlenségek megszűnését, közoktatásunk felvirágzását, társadalmi újjászervezésünket, közéleti helyünk visszafoglalását, a külföldi protestáns keresztyénséggel való szerves összeköttetésünket, a római cselek és támadások leverését, a haza- és istenellenes szelek megszűnését. Várjuk a tizennegyedik adriai éjfél után az új napot, a biztos földet, a boldogabb kort, a diadalmas jövendőt. Hajósok, halljátok-e Pál szavát"? Látjátok-e a sötét habokon túl, a fekete éjfélben a szárazföld körvonalait ? Vajha megláthatnék! Vajha elérhetnők! Vajha kék ég alatt és kék vizeken haladhatnánk a meghódítandó Rómán át az Isten örök városába! V.