Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

dékkal, hogy ártsak vele, hanem mindig csak azt tettem, a mi Isten dicsősége szempontjából szükségesnek látszott". Ha van a kipróbált hitű élet valódiságának bizonysága, úgy a halálos ágy az. Béza, kinek karján ez a hatalmas férfi kiadta lelkét, elmondja, hogy miután Kálvin a gyülekezettel együtt remegő hangon utóljára elénekelte Simeon énekét: „Uram bocsásd el szolgádat békével", hátralévő napjait imádkozással töltötte. „Égre irányuló szeme ragyogott, úgy, hogy a buzgó imádkozást határozottan észre lehetett rajta venni." Mintha az írás szavait szerette volna mindannyiunkhoz intézni: „figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket!" Kétségtelen, hogy az engedelmességnek és hitnek eme kegyelmi adományai olyan edénybe önttettek, mely minden természeti képességgel rendelkezett. Napoleon egyik mondása szerint a lángész lényege abban áll, hogy nagy értelmiség és hatalmas akarat kölcsönösen egyensúlyben tartják egymást. Kálvinnál mindkettő tökéletesen áthatja egymást. Átható, éleselméjű, könyörtelenül következetes gondolkozású theologus, „a theologus", mint Melanclithon röviden nevezte, írásmagyarázó, kihez hasonlót a reformáczió nem teremtett, e mellett egyházszervező, oly akareterővel, mely a zsarnoksággal határos és közel jár a keresztyénség határaihoz; a mit kidolgoz, átviszi a gyakorlatba és életbe. Pálról mondották : Mivel keresztyén lett, apostollá kellett lennie. Kálvinról is el lehet mondani: Mivel ama hirtelen megtérése alkalmával, mely szinte egy csapásra megszabadította a tévedéstől s a melyre csak utal itt-ott, evangélikus lett, reformátorrá kellett lennie. S miután reformátor lett, nem szorítkozhatott egyedül a szellemi területre. Nem marad meg — miként Luther — annál a kérdésnél: Hogyan találhatok kegyelmes Istent? Eme kegyelmes Isten számára a földet is meg kell hódítania. Lelkében kibontakozik egy isteni állam eszméje, mely szabadságban és békében egyesíti a népeket. így lesz a reformátor politikussá. Nem véletlenség, hogy Franciaország, Németalföld és Skóczia harczoló mártiregyházai viselik magukon leginkább az ő szelleme bélyegét és az ő harczaikban alakul ki az a fölfogás, melyet kálvinizmusnak nevezünk. De mindenek fölött egy tulajdonságot hagy örökül minden tanítványára : a hajthatatlanság és a szent dacz szellemét. Az ő szava cseng vissza abban a szóban: „Teljesen bizonyos" („Certissimus 1"), a mit a Heidelbergi Káté szerzője, Olevianus Gáspár felelt halálos ágyán, ' Herbornban arra a kérdésre, vájjon biztos-e üdvözülése felől. Az Ő szava hallatszik ki azokból a sorokból, melyeket Neander Joachim, a „Dicsérd az Urat" cz. ének költője, képe alá írt: „Tántoríthatatlan az Úrban ! — Sem hazugság, sem dicséret! — Inkább holtig reménykedni, mint hitetlenül elveszni!" 0 szólal meg abban a búcsúbeszédben is, a melyben egy baráti ajk Genf egyik legnemesebb polgárát, ki Németországban is rendkívül sok embernek útmutatója lett: a Kálvin halála napján elhunyt Naville Ernőt úgy jellemezte, hogy ő „a lelkiismeretek lelkiismerete" volt. Ford.: Dr. K. I. (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Tanügytörténeti és pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Révész Kálmán. Lisznyai K. Pál tanár (XVII. sz. debreczeni) életéhez. (Debr. Pr. L. 1893 : 58 1. stb.) — Ujabb adatok Diószegi Sámuel életrajzához. (Debr. Pr. L. 11896 :608 1.) Rómer Flóris. A népnevelés befolyása az őstörté nelemre. (Pr. Egyh. és Isk. L. 1872:132 1.) Sámuel Aladár. Adalékok Kovács József nagyenyedi tanár életrajzához. (Erd. Pr. Közi. 1899:121 1.) Sárkány Lajos dr. Az államsegélyes gymnasiumok felekezeti jellege. (Erd. Pr. Közi. 1899:75. 1.) Sárospataki főiskola. Br. Vay Miklós generális tervezete a sárospataki főiskola szükségeinek fedezéséről. (Sárospat. L. 1900: 416 1.) —- Adalékok a sárospataki főiskola és a sárospataki ref. egyház viszonyainak kérdéséhez. (Sárospat. L. 1902: 1066. 1. stb.) —- Ruszkay Dobó Ferencz végrendelete (Sárospat. Füz. 1865:927 1.) Sárvári Pál debreczeni tanár levele Péchy Imre főgondnokhoz, a debreczeni kolera és a főiskola állapotáról. (Figyelő 1872:388 1.) Soltész János. A művelődés közegeiről. (Sárospat. Füz. 1865 : 337 1.) — Az iskolaügy történelme Németországon. (Sárospet. Füz. 1865:481 1.) Stromp László. Apáczai Cseri János. (Prot. Szemle 1898:38 1.) — Komenius sárospataki beköszöntője. (Prot. Szemle 1900:560 1.) Szabó Aladár dr. A lelkésziképzésről. (Pr. Egyh. és Isk. L. 1901:273 1. stb.) — Az oktatásügyi harcz Angliában. (Prot. Szemle 1906:640 1.) Szabó Károly. A gyulafehérvári főiskola törvényei. (Erd. Pr. Közi. 1872:4 1. stb. — A debreczeni ref. főiskolai tisztek kérik Alvinczy István sóaknai főkormányzót, hogy a tanulói testületet illető sóbeli jótéteményt adja ki 1671. (Figyelmező 1876:458 l.); Szalay Károly. A franekerai egyetem és hazai ifjaink számára tett ösztöndíjak, jótétemények. (Sárospat. L. 1884:461 1.) — A gröningai egyetem és hazai ifjaink számára tett ösztöndíjak. (Sárospat. L. 1884:580 1.) — Adatok a külföldi egyetemeken magyar ifjak számára tett ösztöndíjak kérdéséhez. (Sárospat. L. 1884: 88 1. stb.) — Komenius Amos János. (Prot. Szemle. IV : 215 1.) Szeberényi Lajos. Az angol nevelési rendszerről. (Sárospat. Füz. 1:933 1.) Szentpétery Sámuel. A kassai helvét seminárium examenére hívó levele 1667-ből. (Sárospat. Füz. 1862: 635 1.) — Kivonat Végh János csehországi ref. prédikátor emlékirataiból. (Sárospat. Füz. 1860:149 1.) — Szeremlei József. Közlemények a heidelbergi egyetem ós könyvtára történetéből. (Sárospat. Füz. 1862: 452 1. stb.) Szeremlei Samú Adalék a hajdúböszörményi ref.