Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

algimnázium történetéhez. (Pr. Egyh. és Isk. L. 1862: 506 1.) Szilágyi István. A máramarosszigeti ref. tanoda történetének rövid vázlata. (Sárospat. Füz. 1:957 1.) Szilágyi Sándor. Pozsony város elöljárói ev. főiskola építéséhez fogván, segélyt kérnek Lorántífy Zsuzsanna fejedelemnőtől 1656. (Figyelmező 1875 :153 1.) — Bényei János pataki tanár folyamodványa I. Rákóczy Györgyhöz a pataki főiskola ügyében. (Figyelmező 1875:526 1.) — Erdélyi ifjak iskoláztatása külföldi egyetemeken. (Erd. Pr. Közi. 1884:28 1. stb.) — Bottka Ferencz a pápai iskola számára rektort kér Sárospatakról és Lorántífy Zsuzsánna pártfogásáért esd a dunántúli ref. egyházak számára 1651. (Figyelmező 1876:43 1.) -— Adalék a sárospataki főiskola történetéhez. (Sárospat. Füz. 1867:723 1.) Szinnyei Gerzson. Jótétemények kimutatása, melyeket külföldi egyetemekre járó ref. theologusaink a XVIII. században élvesztek. (Debr. Pr. L. 1883:583 1.) — A sárospataki ref. főiskolai könyvtár története. (Sárospat. L. 1882:8 1. stb.) (Vége köv. Dr. Barcsa János. BELFÖLD. Az alsóbaranya-bács-szlavóniai ref. egyházmegye közgyűlése. Az alsó-baranya-bácsi ref. egyházmegye e hó 24. és 25. napján tartotta közgyűlését Baján. A közgyűlés Kálvin-ünneppel kezdődött, melyen Ágoston Sándor kórógyi lelkész imádkozott és prédikált. Az istentisztelet végeztével, az esperes megnyitó imája után, Kozfna László főgondnok emlékezett meg Kálvin János érdemeiről, kinek ép ez egyházmegyének a szenvedések és megpróbáltatások tűzkeresztségén keresztülment baranyai és szlavóniai ős gyülekezetei köszönhetnek legtöbbet; ezek a XVI-ik századbeli egyházak, melyeknek alapítója Sztárai volt. A gondnoki megnyitóbeszéd után közvetlenül, mint a közgyűlés első, legfontosabb s legnagyobb horderejű tárgya, az egyházmegye czímének megváltoztatása következett. Ezt is a főgondnok terjesztette elő. A mikor az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegyének jelenlegi czíme kialakult, bár akkor is hozzá tartoztak már a régi szlavóniai gyülekezetek (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu, Tordincze), de maga Szlavónia is magyar terület volt, egész 1867-ig. Allamférfiaink nagylelkűsége folytán ekkor csatoltatott össze Horvátországgal. Viszont körülbelül ugyanezen tájban kezdődött el Szlavóniában a református missziói munka, mely azóta odafejlődött, hogy ma ez országrészben 12 református egyházunk van. A baranyai egyházak száma 13, ax

bácskaiaké 16, számbelileg is majdnem egyenlőnek mondható tehát ezekkel az egyházmegye szlavóniai része. Régi mulasztást teljesített tehát az egyházmegye azzal, hogy régi czímét „alsóbaranya-bács-szlavóniai ref. egyházmegye"-re változtatta. Az egyházmegyének e határozata abból a szempontból is fontos, hogy ezáltal Szlavónia külsőleg, nevében is hozzá kapcsoltatik a magyar református egyház szervezetéhez. A mikor lépten-nyomon oly törekvésekkel találkozunk, melyeknek czélja, hogy Horvát- és Szlavonországokat leválasszák a magyar állam testéről, valóban fontos és dicséretes az egyházmegye eme határozata, mely ép ellenkezőleg erősíteni akarja a szakadozó fonalakat, hogy az egyházmegye czímének már a kimondásánál is hangoztatva legyen, hogy azon országrészek a Magyarbirodalom testétől elválaszthatlanok. Az egyházmegyei közgyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag hozta meg e határozatát. A megalakulás szokásos formaságai után Szabó Péter esperes olvasta fel évi jelentését. Rámutatott azokra a nehézségekre, melyek a még mindig új törvény életbeléptetése körül keletkeznek, különösen az egyházi adócsökkentésnél. Felhívta az egyházmegye figyelmét a mohácsi egyház példájára, mely a politikai községgel hajtatja be az egyházi adót is. Esperesi látogatása alatt szerzett tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyházmegye a békés fejlődés útján halad. Érdekes része volt a közgyűlésnek a missziói bizottság jelentése, mely szemlét tartott a kőfalon munkálkodók között, kik odalent Szlavóniában, a végeken egyik kezükkel munkálkodnak, másik kezükkel a fegyvert tartják. Az eredmény meglepő. Míg 1907-ben csak 5840 magyar ref. lélek részesült missziói gondozásban, 1908-ban 7324, tehát majdnem 1500-al több. A vallásoktatásban részesült ref. gyermekek száma 1907-ben 258, 1908-ban 414, szóval 156-tal több. A missziói jelentés kapcsán az egyházmegyei közgyűlés siirgönyileg üdvözölte Antal Gábor dunántúli püspököt, tanári és lelkészi üdvös működésének 40 éves évfordulóján. A jövő évi közgyűlés helyéül Vukovár tüzetett ki. Az egyházmegye ezzel mintegy megtiszteli most nagykorúsított fiát :— Szlavóniát, másrészről pedig jelen lesz a vukovári egyháznak a jövő nyárra tervezett templom-, torony- s harang-felszentelési ünnepén. A kis babarczi gyülekezet lélekszámban már annyira megfogyott, hogy lelkészi és tanítói állást külön-külön fontartani nem képes. Hogy a nép terhén könnyítsen az egyházmegye, a két állást összeolvasztotta s a babarczi lelkésztanítót: Szendrei Gyulát, már elfoglalt hivatalában megerősítette. A selistei iskolaügy is elintézést nyert. Ennek érdekes története van. Selistén a református iskola évek óta elhanyagolt állapotban sínylődött. Az egyház nem tudott tanítójának havi 40 koronán kívül egyéb fizetést adni, még csak lakást sem. Hanyag tanítója ugyan még ennyit sem érdemelt.