Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

a tiszántúli ref. egyházkerületben a reformácziótól fogva 1825-ig. (Figyelő 1885:249 1.) — Egyháztörténeti adat a gyám- és nyugintézetek köréből. (Figyelő 1885: 286 1.) Kertész József. A bukaresti ref. iskola története. 1815—1905. (Erd. Pr. L 1906:111 1. stb.) Kiss Elek. Adatok a sárospataki főiskolai kert történetéhez. (Sárospat. L. 1904:580 1. stb.) Kiss Ernő. A pápai főiskola történetének fő és alkorszakai. (Dunántúli Pr. L. 1895 :75 1.) — Első küzdelem a pápai főiskola székhelyéért. (Dunántúli Pr. L. 1895:280 1. stb.) — Régiségek. A pápai ref. tanuló ifjúság kérelme zene stb. ügyben. (Dunántúli Pr. L. 1895:1049 1.) — A pápai ref. főiskola történetének vázlata. (Dunántúli Pr. L. 1894:586 1. — Pápai deákok élete a XVII. században. (Dunántúli Pr. L. 1903:326 1. stb.) — A pápai nyomdászat XVI—XVII. századi emlékei a főiskolai könyvtárban. (Dunántúli Pr. L. 1904 : 35 1.) — Tanári sírhalmok a pápai temetőben. (Dunántúli Pr. L. 1904 :105 1.) Kiss K. A sárospataki ref. főiskola énekkarának múltja és jelene. (Sárospat. Fiiz. 1866:310 1.) H. Kiss Kálmán. A kecskeméti és nagykőrösi ref. egyház pere az iskola felett. (Sárospat. L. 1883:798 I. stb.) — A régi nagykőrösi gimnázium. (Sárospat. L. 1882:798 1.) Koncz József. Kaposi Sámuel, sárospataki-gyulafehérvári tanár 1689—1713. Rövid életvázlat. (Figyelő 1894:156 1.) Kolozsvári egyetem felállításának története. (Evangy. Pr. L. 1879 :19ö" 1. Kovács G. A felsőbányai egyház és iskola története. (Sárospat. L. 1866:282 1.) Kovács Sándor dr. A jogtanítás története a debreczeni ref. főiskolában. (Debr. Pr. L. 1893:505 1.) — A debreczeni ref. főiskolai tanári olvasó egylet története. (Debr. Pr. L. 1896:661 1. stb.) — Adatok a jogtanítás történetéhez a debreczeni ref. főiskolában 1875-től fogva. (Debr. Pr. L. 1898:559 1. stb.) (Foly. köv.) Dr. Barcsa János. BELFÖLD. A földmüvesnép keresetképességének emelése. (Folytatás ós vége.) Tanuljunk Kálvintól, a ki nemcsak lelkész volt, hanem a társadalmi munkának is hatalmas mestere. Ha ma állana elő Kálvin, ma sem vonakodnék tőle, hogy a népet erkölcsében megtisztítsa, bajaiban segítse, de meg vagyok róla győződve, hogy erre a modern kor minden eszközéi elővenné. Kálvin is más eszközökkel dolgoznék ma, mint 400 év előtt, s nem félek kimondani, hogy azok a lelkészek, a kik vasárnapi iskolákban, ifjúsági egyletekben, nőegyletekben, olvasó körökben is odaáílanak a népet művelni, tudását emelni s a biblia kincseit szószéken kívül is elhintik gyülekezetük körében, a kik szövetkezetek létesítése által megmentik népüket az uzsorától, s a kik belenyúlnak a nép gazdasági életébe és ott irányitólag hatva, emelik a kereset képességét, előmozdítják az anyagi jólétet, azok igazán Kálvin utódai. Nemrégiben egy szép, magyar, 5000 lakosú kálvinista helyen jártam, s csak a főúton vasárnap nyolcz korcsmát láttán nyitva. Ha télen olvasókörben összegyüjtenénk a híveket, szelid szórakozásban részesítenénk, ha a gazdakörben foglalkoztatnánk őket s ismereteik és tudásuk emelésére törekednénk; ha szövetkezetek s más hasznos intézmények által fokoznánk a takarékosságot és a mellett ott is lekötnénk idejük egy részét; ha nyáron kirándulás, játékok, népsport s egyéb szórakozások állanának rendelkezésre: megvagyok győződve megszöknék rövidesen valamennyi korcsmáros. Műveletlenségben, tudatlanságban hagyni a híveket, s nem nyújtani alkalmat lelkük nemesebb érzései felköltésére a templomon kívül is és a szelídebb örömöket velük meg nem ízeltetni, annyit tesz, mint benne hagyni népünket a korcsma kedvelésben és a politizálás veszedelmes útvesztőiben. Mi érdekli ma a népet ? A választás, a szeszesital, a szakszervezet s a krajczáros újság! Nem hiszem, hogy ezen nem lehetne segíteni! Módja van az említett és még sok más veszedelmes baj meggátolásának, megelőzésének. A „Kálvin-Szövetség" most bocsájtja közre egyik kiadványát, a mely arról szól, „Hogyan fogjon a lelkész és tanító egyháztársadalmi munkákoz". Ebben igyekeztem azokat a fokozatokat megjelölni, a melyeken lépésrőllépésre előre haladhatunk. El fogják-e olvasni, s ha igen meg fogják-e szívlelni, nem tudom ? Vájjon helyes e gondolatmenetem a gyakorlatban: azt a jövő fogja megmondani. A sok módszer egyike a társadalmi bajok elleni küzdelemben a gazdasági tudás emelése s a háziipar bevezetése., megkedveltetése s megteremtése. Ez már nem chymaera, nem képzelődés. Az élet igazolta, épúgy, mint az egyéb népmentő akcziókat, pl. a szocziális kurzusokat, a gazdaköröket, szövetkezeteket a mely utóbbiak alatt — ismétlem újra — nemcsak fogyasztási és hitelszövetkezeteket, hanem termelő, értékesítő, földvásárló, gépbeszerző, föld, legelőbérlő, tej, gyümölcs, pincze stb. szövetkezeteket kell értenünk. A mire e helyen fel akarom hívni a figyelmet, a nagymélt. földmívelési miniszter úrnak egy rendelete. T. i. maholnap bevégződik az aratás és cséplés s az őszi gazdasági munka. Szükséges, hogy az egész országban meginduljanak a népies gazdasági tanítások és háziipari