Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-27 / 26. szám

nek lezajlása után valami csodálatos ébredés, az az eleven keresztyén élet a lelkekben, a mely nélkül bizony a legimpozánsabb ünneplés is csak „zengő érez és pengő czimbalom I" Utrecht. Sebestyén Jenő. NEKROLOG. VARGHA LÁSZLÓ 1840—1909. Igazi lelkipásztor értékes földi életének vetett véget a halál ez év márcziusának 26-ikán, a midőn Vargha László alsónémedi lelkészt és egyházmegyei tanácsbírót az élők közül kiragadta, igazi bánatára híveinek, családjának és barátainak. Életrajzi adatainak birtokába jutva, mi is megemlékezünk a boldogultról e lap hasábjain, mert a minden szépért és nemesért lelkesedett férfiút, ki a protestáns egyházi irodalomban is számottevő helyet biztosított nevének vallásos költeményei által, méltónak tartjuk arra, hogy emlékezetét az utókor előtt is fentartsuk. Fertősalmási Vargha László született Tályán, Zemplénmegyében, 1840-ben nemes szülőktől. Atyja, József, a tályai egyház hírneves kántor-tanítója volt. Tüneményes hangjáért a pesti nemzeti színházhoz hívták magán-énekesnek, de a lelkes pedagógus, — ki jó anyagi viszonyok között élt, többre becsülte az egyház veteményes kertjét a világot jelentő deszkáknál és istenadta remek tenorhangját, élte végéig az Istent dicsérő énekek zengésére szentelé. Ennek a hangnak, ha erejét nem is, de tisztaságát ós kedvességét a fiú is örökölte s még öreg korában is megtartotta. Szép, csengő hangjához mindig természetes és lelkes előadás párosult, melynek folytán a a magyar református egyház kiválóbb szónokai közé tartozott. Gimnáziumi pályáját a sárospataki főiskolában végezte. Az 1857/8-ik iskolai évben, ugyancsak Sárospatakon a theol. akadémia növendékei közé vétetett fel. Itt tanult az élénk szellemű ifjú tanárainak és tanulótársainak szeretetétől környezve három évig. De egyszerre nagy baj történt! Harmadik éves theologus korában, egy vasárnap délután, a sárospataki templomban, olyan hazafias beszédet talált mondani a tiizes diák, melyet az áhítatos templomi közönség nagy lelkesüléssel hallgatott ugyan, ám a kevésbbé ájtatos policzáj egy cseppet sem lelkesült az igék hallatára, hanem rögtön megindította az inkvizicziót a szónok ellen, sőt még a tanárok ellen is. Ezeknek is volt mit hallgatniok azért a rettenes bűnért, hogy szabad, hazafias szellemben merik nevelni az ifjúságot! Hiába akarták csillapítani az érdemes Bach-huszárt: kérlelhetetlen maradt s követelte a fiatal rebellis eltávolítását. A tanári kar nem tehetett egyebet, mint szegény Vargha Lászlónak az eltávozást ajánlani. Ezt a tanácsot, fájó lélekkel ugyan, de a nagyobb baj kikerülése végett, el kellett fogadnia, s a tanárok és ifjúság kedvencze, kitűnő bizonyítvánnyal ellátva, Budapestre jött, hol theologiai tanulmányait ]eles eredménnyel elvégezte. Hogy pedig Budapesten is érezze az elvált tanulótárs a sárospataki ifjúság szívének melegét, megválasztotta Őt „képzőtársulati dísztagnak". Ennél többet tenniök nem lehetett! Ez az érdekes, nyomtatott okmány igy hangzik : „T. Vargha László Úrnak. A Sárospataki Főiskolai Ifjúság Képzőtársulatának folyó 1862. évi márczius 15-ki gyűléséből alulírottaknak van szerencséjük mint határozatot tudatni Önnel, mely szerint Ön annak tiszteletbeli tagjául közbizalom útján megválasztatván, ennek folytán a társulat által ilyennek tekintetik. Kelt Sárospatakon márczius 20. 1862. Dr. Heiszler József elnök, Tóth Pápai Sámuel titkár". Ezt az okmányt már mint budapesti theologus vette kézhez a sárospataki alma mater keblén felnőtt ifjú. A dunamelléki kerületben szintén érvényesült az ő szellemes, jó modorú egyénisége. Mindjárt a theol. elvégzése után — 1862 július 29-én — kinevezi őt Török Pál szuperintendens a legjavadalinasabb tanítóságok egyikére, Omoroviczára. Itt végezte tisztét három éven át. Szorgalmasan végzett tanításai, templomi szónoklatai és a társaságban kedvelt élénk temperamentuma folytán oly nagy népszerűséget ért el, hogy az ómoroviczaiak — mivel az életben levő agg lelkész helyét Vargha Lászlóval be nem tölthették — felajánlották neki az akkor üresedésben levő jegyzőséget. De ő teljes életében ideálista volt! Nem fogadta el az alispáni jövedelmet felülhaladó ómoroviczai jegyzőséget, hanem Török Pál rendelkezése alá bocsájtván magát, 1865-ben Budapestre jött, hol mint a ref. elemi iskolák egyik tanítója és segédlelkész buzgón és sikeresen működött. Tanítványai még ma is emlegetik lelkes magyarázatait, ezek között szeretettel emlékezik reá Kenessey Béla erdélyi püspök is, kinek a boldogult halálhíre vételekor irott, szívből fakadt meleghangú levelét az elhunyt családja szeretettel és kegyelettel őrzi. Két évig munkálta Budapesten az Úr szőlőjét. Ebben az időben hívták meg az 1867-iki vallásügyi minisztériumba, valószínűleg Qönczy Pál ajánlatára, fogalmazónak. Tudta jól, hogyha ezt az állást elfogadja, — legfeljebb ötven éves korában „méltóságos úr" lesz, de ő csak pap akart maradni. A két év elteltével Kecskemét nagytekintélyű papja, Fördös Lajos kérte segédlelkészül. Kecskeméten is kedvencze volt a gyülekezetnek. Főnöke pedig annyira szerette, hogy a kecskeméti intelligencziánál tett látogatásait ritkán tette meg nélküle, a főesperesi vizitácziók alkalmával pedig rendesen magával vitte kedvelt káplánját. A ki Fördőst ismerte, tudhatja, hogy ez az ő részérói a kitüntetésnek igen nagy foka volt. Az 1869/70 években Zámolyon segédlelkészkedett Farkas Dánielnél, feledhetlen tanárunk, Farkas József édes atyjánál, kinek Vargha László mőködéséről szóló s Peremartoni Nagy Zsigmond által megerősített bizonyítványa az elismerés és magasztalás szavaiból van összeállítva. Ezután következett egy, a Vargha László ideális, poéta lelkét jellemző epizód. Méltó a feljegyzésre ebben az önző korban. Idős káplán volt már ós feljebbvalói, ezek között Török Pál is, ckklézsiát akartak neki adni. El is rendelték az ú... .i. megüresedett egyházba adminisztrátornak. Az egyházközség örömmel fogadta, de aggódó lélekkel nézte ezt egy családos káplán, kinek a pappá választásra reménye volt előbb, de a felől is bizonyos volt, hogy ha Vargha csak egyszer is fellép a szószéken, ő az u.... i. egyháztól örökre elbucsúzhatik. A lelkészi állásra aspiráló káplán egyet gondolt s feltárta őszintén a helyzetet Vargha László előtt. O pedig rögtön otthagyta kollegája érdekében az u ... i egyházat s a környékbeli lelkészek nagyrabecsülésétől ós vendégszeretetétől fogadva, kitöltötte valahogyan az a két hetet, mely idő alatt a családos káplán az óhajtott egyházba bejuthatott. Hogy manapság melyik