Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-27 / 26. szám

jelentéktelen dolog ugyan, de mégis a támadással szem­ben föl kell említenem, hogy a kálvinista Bethlen-kör f. é. április 1-én tartott estélyen az én feleségem, mint háziasszony vett részt, a velejáró kötelezettséggel, — a Zoványiék nálunk történt szereplésének csekély viszon­zásául És ezt az eljárást nálunk senkisem helytelení­tette. Senki sem botránkozott meg azon, hogy egy uni­tárius nő a kálvinista körbe megy háziasszonynak. Honnan van, mi lehet az oka a felfogás- és eljá­rásban mutatkozó eme nagy különbségnek? Nézetem szerint ennek oka egyfelől abban keresendő, hogy mi a Jézus utasítását, tanítását nemcsak megértettük, de követjük is: „szeressed..."!, másfelől pedig abban, hogy az amolyan eljárásért felvilágosult, józan gondol­kozású ember sohasem minket ítél el. Vajha mindenki megértené a Vallásegyenlőségi Szövetség valódi czélját. Vajha belátnák a nem r. katho­likus keresztény felekezetek mindannyian, hogy inkább összetartásra volna szükség, nem széthúzásra, torzsalko­dásra és felekezeti türelmetlenségre, — mert különben a r. katholikusok nagy tömege ránk nehezedik és elnyom. Olyan hamar elfeledtük a Ne temerét? Örök igazság rejlik az egy szál vessző és az összekötött vesszőcsomó példázatában, csak ínég kellene érteni. Az audiatur et altéra pars elve alapján kérem Nagy­tiszteletű szerkesztő urat, szíveskedjék közleményemnek becses lapjában helyt adni. Themistoclessel szólok: Üss, de hallgass meg! Kiváló tisztelettel Faluvégi Aron, a Bp. D. F. E. alelnöke. Válasz a glossára. A Dávid Ferencz-Egylet alapszabályaiból adott ala­kuló gyűlés-izű tájékoztatót és a haladásról tartott nép­szerű előadást hálásan köszönöm. Az elsőt a két iusz­trummal ezelőtt át nem élvezhetett alakuló gyűlés vissz­hangja gyanánt tekintem, a másodikat pedig boldog diák­korom kedves emlékei közé. A dolog lényegére nézve pedig válaszom a követ­kező. Az evangéliumi protestáns keresztyénségnek az unitárius keresztyénséggel való szövetkezésére vonatkozó kijelentésemet hiányosan idézi a glossza-író. „Én lehetsé­gesnek tartom azt, hogy az unitáriusokkal bizonyos álta­lános protestáns és keresztyén szövetségben egyetért­sünk, de erkölcsileg összeférhetetlennek ítélem a ref. s általában ev. prot. theol. professzoroknak unitárius egyesületben való rendszeres vendégszereplését." Ez volt az én nyilatkozatom. A „rendszeres" jelzőt hangsúlyoz­tam s épen azért annak kihagyása aligha jóhiszeműség­ből történt. A glossza-író ellenmondást lát a nyilatkozat két fele között, Pedig nincsen 1 Egészen más az egy­házak között létesült szövetkezés és a két vallásfelekezet tag­jai között létesülő társadalmi szövetség, mint az egyesület meghívása s az egyén magánelhatározása folytán előálló ven­dégszereplés. A szövetségben minden felekezet tagja otthon van, míg a másik esetben hívott vagy hívatlan vendég. Hogy pedig a vendéghívás és vendégszereplés mi­kor és hogyan történjék, az nem a véleményszabadság, hanem az erkölcsi belátás alá tartozik. Ebben az eset­ben a Zoványi és Rohoska professzorok meghívása és vendégszereplése nem jól volt megválasztva. Az idő, a hely, a személyek megválasztása egyenesen kihívja a bírálatot. Ez a bírálat pedig megállapítja az erkölcsi összeférhetetlenséget. A Kálvin-vita szeles idejében, a Kálvin-ellenes unitárius egyletben, a Kálvin-ellenes Zo­ványi professzor s vele szoros összeköttetésben levő kar­társa vendégszereplését sem a Dávid Ferencz-Egylet, sem a professzor urak nem helyesen rendezték. A véle­ményszabadság közös birtokunk, de annak vannak er­kölcsi határai és erkölcsi következményei. Erre vonat­kozik a Zoványi Jenőnek adott feleletemben (24. sz.) ez a kérdés: „. . . szükséges, hasznos és ildomos volt-e ez a vendégszereplés ?" Megtoldhatom még azzal, hogy ilyen volt-e a vendégszerepeltetés? Az idő, a hely, a szemé­lyek választása önkéntelenül az üzleti élelmesség, a reklám gondolatát idézi föl. A Kálvin igazságtalan ütése nem képezheti a protestáns testvériség feltételét! A dunántúli ref. püspöki jubileumon és a genéve-i Kálvin-jubileumon való testvéri részvételt örömmel ós tisztelettel fogadjuk s hasonlóval viszonozzuk. A Bethlen Gábor-körben való szövetséges életet természetesnek tart­juk, mert az nem kálvinista, se nem református, hanem közös protestáns jellegű intézmény. Sem szélmalomharczot, sem XVI. századbeli hit­vitát nem akarunk folytatni. Az embertestvéri szeretetet sem tagadjuk meg, sem szóban, sem írásban, sem csele­kedetben. A keresztyénség örök értékeinek addig a mér­tékéig értünk egyet s munkálkodunk együtt unitárius atyánkfiaival, a míg az a Jézus Krisztus és a mi refor­mált protestáns keresztyénségünkkel megegyezik. Azontúl pedig külön folytatjuk a pozitív evangéliumi építést és a keresztyén szellemben való haladást! Olossator. KÜLFÖLD. Holland egyházi szemle. (Folytatás és vége.) Dr. Kuyper Ábrahám állásfoglalásának mintegy magyarázatául a következőkben néhány részletet közölni fogunk egy beszédéből, melynek ugyan a nemsokára bekövetkező választások alkalmából politikai czélja volt, de azért a beszéd második részében alkalmat talált Kuyper arra is, hogy Kálvinról is megemlékezzék. Az aktuális politikai viszonyok ós kérdések ismer­tetése után, mintegy lelkesítő szózat gyanánt, áttér Kuyper a holland kálvinizmus jellemzésére. Rámutat egyszerűen Hollandia történelmére. Három korszakban virágzott Hollandiában a kálvinizmus, s annak emel­kedésével avagy hanyatlásával erősödött vagy* gyengült a holland nép hatalma is. Nagy és virágzó volt a kál­vinizmus 1550—1650-ig, hanyatló félben 1650—1750-ig; ezután 100 évig úgy látszott, mintha teljesen elenyészett volna, s 1850-ben megint új erővel kelt életre. Mert valóban csak tetszhalál volt az! A holland egyszerű

Next

/
Thumbnails
Contents