Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

TÁRCZA. A Servet ügy aktái. IV. Nicolas de la Fontaine-nek 1

Servet ellen emelt vádja. (A pör 1. sz. aktája. Genfi levéltár. Rilliet 135. I.)* Nicolas de la Fontaine, a ki vádat emelt Servet Mihály ellen és ezért bezáratta magát, a bűnügy dolgában a következőket terjeszti elő: 1. I. Legelőször azt, hogy mintegy 24 évvel ezelőtt kezdte zavarni a német egyházakat tévelygéseivel és eretnekségeivel;3

elítéltetett és megszökött, hogy kikerülje a rászabott büntetést. 2. II. Körülbelül ebben az időben nyomatott egy utálatra méltó könyvet, mely sok embert megmételyezett.4 3. III. Nem szűnt meg azóta sem mérgét hinteni minden eszközzel, úgy a bibliára tett megjegyzéseivel, mint Ptolomeusra mondott észrevételeivel. 4 IV. Azóta titokban egy másik könyvet' is nyomatott, mely égbekiáltó káromlásokat tartalmaz.0 5. V. Midőn mint foglyot Vienne városában letartóztatták és látta, hogy szép szerével rá akarják venni az elveiről való lemondásra, módját találta, liogy megszökjék a börtönből. VI. Nicolas kéri, hogy Servet minden pontra nézve vizsgáliassék meg. VII. S mivel kibúvót találhatna, azt állítván, hogy az ő káromlásai és (eretnekségei)6

csak jó tudomány, Nicolas előád bizonyos tételeket, s ezek alapján kéri eme eretnek megvizsgáltatását. 6. VIII. Tudniillik kérdeztessék meg, vájjon Ő írta-e, ő tanította-e hamisan és Ő hirdette-e, hogy ha (egy) olyan isteni lényben hiszünk, kiben három különböző személy-: Atya, Fiú és (Szent)-\é\ek van, ezzel négy rémképet alkotunk, melyeket nem lehet és nem szabad elképzelnünk. 1 A franczia országi S -Gervais-bol származó Genfbe menekült. Előbb Kálvin a burgundi herczeg szolgálatába segítette, azután magának a reformátornak a szolgálatába állott és mint titkárja működött. Nicolaus meus ad capitale iudicium, poenae talionis se offerens, ipsum vocavit. Calo. Furello. kO. Aug. 1553. 8 Kálvin maga mondja a Dcclaration-ban, a munkái 1566-iki kiadásában foglalt franczia szöveg szerint (az 1337. lapon): „és éppenséggel nem tagadom, hogy az ellene indított vád tanácsomra és buzdításomra emeltetett, a végből, hogy a pörös ügy valamiképpen megindíttassék: azonban a pör lefolyása megmutatta, mily szándékkal tettem." — A tételek száma eredetileg 40 volt, mint az az eredetiben foglalt római számokból is kiviláglik és mint azt Kálvin is mondja aug. 20-án Farelhez írt levelében: Quartraginta accusationis capita postridie in médium seripta attulit (Nicolaus). De csakhamar 38-ra szállították le ugyanabban a hiteles okmányban közönséges számokkal való megjelöléssel. 3 Ez a vádpont csak a De Trinitatis erroribus libri septem 1531. czímü könyv kiadására vonatkozhatik. 4 Ez a második pont úgy látszik, Servet második munkájára : Dialogorum de Trinitate libri duo etc. 1532. vonatkozik. 5 Itt a „Christianismi Restitutio"-ról (1553.) van szó. t!

A zárójelbe tett szavak a papir régisége folytán kiszakadtak. 7. IX. Továbbá azt, hogy az Isten lényegében ily megkülönbözteti st tenni nem egyéb, mint egy háromfelé osztott Istent csinálni és az olyan háromfejű ördög, mint Cerberus, mit a régi költők a pokol kutyájának neveztek, egy szörnyeteg és ehhez hasonló káromlások.1 8. X. Nem mond-e ily káromlásokat nagy szitkozódásokkal mind a régi tudósok, mind pedig szent Ambrózius, szent Ágoston, Chrisostomus, Athanázius és a hozzájuk hasonlók ellen, valamint mindazok ellen, kik napjainkban a keresztyénséget eredeti formájába igyekeztek visszaállítani egész Melanchtonig, kit hitetlen embernek, ördög fiának, Beliál-nak és Sátán-nak nevez. 9. XI. Nem mondja-e, hogy Krisztus Urunk csak annyiban (Isten)-fia, a mennyiben a Szentlélektől fogantatott, Szűz Mária méhében. 10. XII. Azok, kik azt hiszik, hogy Jézus Krisztus az Atya Istennek öröktől fogva származott igéje volt, csak fantasztikus és varázsszerű megváltásban részesülnek.2 11. XIII. Jézus Krisztus csak annyiban Isten, a mennyiben Isten azzá tette.3 12. XIV. Jézus Krisztus teste az égből szállt alá és Isten lényegéből való.4 13. XV. Az istenség csak akkor közöltetett Jézus Krisztussal, a mikor emberré lett s az apostolokkal lelkileg közöltetett Píinköst napján.5 14. XVI. Midőn azt mondják, hogy Jézus Krisztus egylényegű Atyjával, ez annyit tesz, hogy ez az ember Jézus Krisztus ugyanaz az istenség, hatalom és akarat, mint az Isten; nem pedig azt, hogy Isten igéje lakozik és él lényegében.0 15. XVII. Nem ítéli-é el azokat, kik az Isten lényegében keresik Szentlelkét, a mikor azt mondja, hogy mindazok, kik Szentháromságban hisznek, istentagadók. 7 16. XVIII. Továbbá, hogy mindazok, a kik valamely tulaj donságbéli megkülönböztetést hisznek Isten lényében, széttépik és darabokra szedik természetét.8 17. XIX. Isten igéje nem más, mint Jézus Krisztus teste.9 18. XX. Jézus Krisztus teste Isten lényegéből származott ige által, melyet magnak nevez.1

0 19. XXL Jézus Krisztus testének és lelkének lényege annak az igének és lehelletnek az istensége, a mit Isten önmagából kibocsátott.1

1 20. XXII. Jézus Krisztus csak emberi volta révén Isten fia; mert ha Isten lényéből származott volna, nem I Első könyv IX. lap 1. hasáb; III. könyv XII. 1. 2. h. s II. könyv XII. 1. 2. h. 3 Első könyv VIII. 1. 2. h. * XI. 1. 1. h. 5 XI. 1. 1. h. végén. s XII. 1. 2. h. 7 XIII. 1. 1., 2. h. és XVI. 1. 1. h. 8 XV. 1. 2. h. 9 Második könyv I. 1. 2. h. 10

Hetedik könyv XIII 1. 1. h. II

XIII. 1. 2. h. végén.