Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

TÁRCZA. A történelmi Jézus. (Folytatás.) A Jézus történelmi létezését tagadó irány igen erős Hollandiában is. A „Hollándische Schule", a hogy ezt az irányt Németországban nevezik, már jóval Kalthoff előtt próbálkozik és kisérletezik. Különösen Loman A. D. amsterdami evang. lelkész tett szert nagy hírnévre már a 80-as évek elején azzal a feltevésével, hogy a keresztyénség a zsidók között támadt messiási mozgalom eredménye, a Jézus-alak pedig egy sereg eszmének ós gondolatnak jelképes megszemélyesítése. A Bauer Bruno által felállított hipothézisek követőkre találtak Hollandiában is s azóta mindig vannak theologusok, a kik e szélsőséges módon keresik a megoldást. Bauer Bruno neve, mint valami modern Celsusé, ismeretes a theologiában. Negyven éven keresztül minden tudományos és történeti igazság ellenére, példátlan makacssággal tanította, hogy az új-testamentum legnagyobb alakjait, Jézust és Pál apostolt írói képzelődések gyanánt kell tekintenünk, a keresztyénség pedig nem egyéb, mint a Philo hellenizmusának és Seneca stoiczizmusának megtisztított formája.1

A „Christus und die Caesaren" cz. műve Kautsky evangéliuma lett. Általában a szocziálisták között ő a legnépszerűbb theologus. Szocziálista irók munkái tele vannak a tőle vett idézetekkel. Természetesen azért, mert állításaival az ő feltevéseiknek kedvez. Ugyanis ő nemcsak hogy megtagadja az összes evangéliumok hitelességét s velük együtt a Jézus történelmi létezését is,» de elveti az addig szilárdan állt négy fő páli levél hitelességét is és így megtisztítja az útat azok számára, a kik a Jézus teljes megtagadásához vezető úton addig Pál apostol személyében feltevésük teljes keresztülvitelének elháríthatatlan akadályát látták. Ennek az iránynak jelenlegi legtekintélyesebb képviselője Hollandiában Bolland G. J., a leydeni egyetem nagyhírű filozófia-tanára s az őskeresztyén irodalom és zsidó-görög bölcsészet rendkívüli ismerője és kutatója. A Jézus történelmi létezésére s a keresztyénség előállására vonatkozó hipothézisei teljesen az utóbbi két-liárom év eredményei. Kisebb-nagyobb munkái közül, melyek e feltevéseket igyekeznek támogatni,2

különösen „Az evangéliumi Josua" czímű az, a melyben Jézus személyéről szóló véleményét kifejti és bizonyítja. Szerinte a keresztyénség Alexandriában keletkezett s onnan indult ki. Az evangéliumok Jézus-alakja is föltétlenül Alexandriából származott. Az új-szövetség kanonikus iratait is csak Alexandrián keresztül érthetjük meg, mert mindez az alexandriai zsidó-görög bölcselkedés allegorizálásának az eredménye. Teliát miként fejlődött ki mindez Alexandriában? Erre felel meg Bolland a következőkben. 1 Jülicher A. : Einleitung in das Neue Testament. 17. 1. 2 Ilyenek: „Het lyden en sterven van Jézus Christus"; „Het eerste evangelie in het licht van onde gegevens"; „Gnosis en Evangelie" stb. Időszámításunk kezdetén rendkívül nagy, hatalmas kereskedelmi és különösen tudományos középpont volt Alexandria. Mint valami ókori London három világrész középpontjául szolgált. Nagy tömegben élt ott a zsidóság is, közöttük Philó, a kiváló bölcsész. Ez a zsidóság görögül beszélt s így az ó-testamentumot is csak görög fordításban, a LXX-ban ismerte. Philó maga nem tudott sem zsidóul, sem arabul. Minden magas műveltsége s különösen a görög filozófiában való otthonossága mellett is, hű tagja akart maradni a zsinagógának, sőt a mint tudjuk, egész életét arra áldozta, hogy a zsidó és görög szellemet eggyé olvassza, illetve az ó-testamentum tekintélyét és egyedülállóságát minden görög filozófiával szemben megvédje. Egész bölcsószetének az volt a czélja, hogy a zsidó nép vallását világvallássá tegye s a Jehova nemzeti kinyilatkoztatását az egész világra szóló kinyilatkoztatássá terjessze ki. Az a zsidó nép, melynek körében ilyen gondolkozók éltek, a vallásos életnek rendkívül magas fokán állott és a mozaismus, a mózesi hit kezdte lelkét ki nem elégíteni. A bosszúálló Jehova helyett mind nagyobb bennük a vágy egy szerető Atya után, oly valaki után, a ki őket az Istennek mint szerető édes Atyának ismeretére elvezérli. Az akkori római és görög világ pedig telve volt váradalmakkal. Héroszokat kerestek, nem a szó mai egyszerű értelmében vett, kiválóbb embereket, hanem felsőbb lényeket, a kiket az isteni lélek teljesen áthatott, emberfelettiekké, héroszokká tett. Az alexandriai zsidóság is várt ilyen magasabbrendű lényt, a ki a mozaizmusból kivezeti őket. De ki legyen az ? Ki az, a ki el fog jönni Mózes után ? Nem más mint — Jézus. Az a Jézus, a kinek előképei már ott vannak az ószövetségben. A IV. Móz. 13. 17.-ben, mikor Mózes Hóseát, a Nun fiát, Jósué-nak nevezi, ezt a nevet Jósue, illetve Jehosua, a LXX. így fordítja: Mirjaoöc. S valahányszor ez a név vagy ennek változata az ószövetségben előjön, a LXX. fordítása mindig ugyanaz, t. i. 'bjaoöc. Az alexandriai zsidók pedig a Septuagintát olvasták s így ő előttük a Jézus név nem volt ismeretlen-Ez a Jósue-Jézus volt tehát az, a ki hajdan eljött Mózes után, mint erősebb, nagyobb vezér. De ez a körülmény nem bántotta Mózest, „nem volt leverve — írja Philo — sőt örült a felett, hogy a nép olyan ember kormányzása alatt állott, a ki minden tekintetben kiváló volt". A Zakariás 3. 1—6.-ban is a főpap, a ki a megaláztatás és felmagasztaltatás kettős állapotában szerepel, Jézus névvel neveztetik. Ez a Jézus épen úgy, mint Ilósea, a Nun fia a III. Móz. 4. 3. 5. 16. v. xpioro?-a. főpapja stb. mind az új-szövetségi Jézus előképei, a mint azt Tertulliánus, Alex. Kelemen, Justin Martyr is magyarázzák. Ennek a Mózes után eljött Josue-Jézusnak nevéhez fűzték tehát az alexandriai zsidók váradalmaikat. E közben lelkükben a Jehova helyett az Atya képe kezdett lassanként kialakulni. Bolland szerint az alexandriai