Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
II. Lipót és; I. Ferencz még segítségükre is vannak ebbéli törvénytelen törekvéseikben. A gyermekek vallását kötelezőleg előíró 1790/1. évi 26: t.-cz. 15. §-a megszünteti ugyan a reverzálisokat. De a római egyháznak sikerül kivinnie, hogy I. Lipót még ugyanabban az esztendőben, 1791-ben rendeletet ad ki, melyben kijelenti, hogy az önként adott reverzálisok jogosak. Ezt a rendeletet 1807-ben /. Ferencz is megújítja. Elképzelhetjük, milyen szigorúan „őrködött" a róm. kath. egyház a fölött, hogy a reverzálisok csakis „önként" adassanak! Mutatja ezt az is, hogy az 1832/6. évi országgyűlés szabadabb szellemű határozataira több püspök azzal felel, hogy egyházmegyéje papjainak megtiltja reverzális nélkül a vegyesházasok esketését.1 Csak a „törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló" 1868. évi 53. t.-cz. tudott a reverzálisok kierőszakolásának gátat vetni. Ennek 12. §-a szerint a gyermekek kötelezőleg követik nemük szerint szüleik vallását. Azután hozzáteszi: „A törvénnyel ellenkező bármely szerződós, téritvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben se bírhat jogerővel". Ezt a §-t azonban a születendő gyermekek vallásáról való megegyezést újólag megengedő 1894:32. t.-cz. — nagy sajnálatunkra — hatályon kívül helyezte. Azóta folyik újra a reverzális hajhászás, a lélekhalászás, sokszor a legkíméletlenebb módon s a legkevósbbé megengedhető fegyverekkel is. Elénk világot vet erre a róm. kath. püspöki kar eme körlevele is. Azt írja elő a papoknak: „Ha azonban a hivők2 , közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállani egyáltalán nem akarna, akkor minden erővel azon legyetek, hogy a kath. fél az előírt biztosítékokról, főképen pedig a mindkét 'hemü gyermekeknek a kath. vallásban leendő neveltetésének törvényes biztosításáról... gondoskodjék !" Szomorú tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a róm. kath. egyház szótárában mit jelentenek ezek a szavak: „minden erővel!" A reverzális nélkül vegyesházasságot kötőket a papság „különös gondjaiba" ajánlják: „Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodásotokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ilyen eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek." Ezt az eszélyességet, főleg pedig a leleményességet egyházunk történetének szomorú lapjairól eléggé ismerjük ! íme a pásztorlevél következő része is példa rá: „Azokat a katholikusokat, a kik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek,3 alkalmas időben intsétek, 1 Az 1844:8. t.-cz.-ig pedig v'egyesházasságok csak róm. kath. pap előtt voltak köthetők! 2 Tudniillik csak ők a hivők, csak az ő vallásuk a „hit" : a 150 milliónyi protestáns pl. mind hitetlen! De nem viaskodunk velük ! Az, „aki a sziveket és veséket vizsgálja", ennek eldöntését önmagának tartotta fönn. Ezt a hatalmát gyarló földi halandók sohse gyakorolhatják, csak — bitorolhatják! 3 Reverzális nélkül és a nem róm. kath. fél papja előtt kötnek házasságot. hogy a magukra és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet (!) elhárítani törekedjenek és kötelezettségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, a mellyel gyermekeik iránt mindenkor tartoznak, tudniillik, hogy azoknak kath. neveltetéséről lehetőleg gondoskodjanak. Mert bár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek kath. neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja". * • Ezekhez a szavakhoz alig kell magyarázat! Nem olyan gyermekekről van itt szó, kiket róm. kath. apjuk vagy anyjuk a másik nem róm. kath. vallású házasfél egyházának igért, hanem olyanokról, kik mindennémű megegyezés hijján a törvény értelmében követik nem róm. kath vallású apjuk vagy anyjuk vallását. Tehát a törvény határozott megszegésére buzdítja a püspöki körlevél a papságot és az ő révükön a szülőket! Ilyen fegyverekkel mi, „hitetlen" protestánsok nem küzdünk! Mi nem minősítjük „tilosnak" a vegyesházasságokat. Mi is fájlaljuk, de nem tartjuk „kihágásnak", „súlyos vétségnek", ha az egyházunkhoz tartozó más felekezet lelkésze előtt köt házasságot. Nem hirdetjük, hogy „lelki veszedelem" fenyegeti azt a gyermeket, ki más vallású apjának vagy anyjának a vallását követi — a törvény értelmében. Legfőbbképen pedig nem buzdítjuk se a szülőket, se lelkészeinket, hogy a törvény szerint más felekezeteket megillető gyermekeket reverzális nélkül s így törvénytelenül a mi hitünkre neveljék el. A világosság fiainak mindig kevesebb fegyvere volt, mint a homály, a. sötétség fegyverekben nem válogató fiainak! Itt tehát egyenlő fegyverekkel megvívott küzdelemről szó se lehet! Épen ezért ki kell venni a magyarországi egyházak kezéből azt a fegyvert, a mely imé a számra nézve legerősebb róm. kath. egyházat arra bátorítja, hogy belopódzzék a családok szentélyébe és elragadja onnan a törvény szerint néki nem járó gyermekeket is! Az ilyen törvénytelen s mint „a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja", eredményes lélelchalászatot egyszersmindenkorra lehetetlenné kell tenni! Ennek pedig csak egy módja van: az, a mit a Ne temeréről írt bírálatunk végén is hangoztattunk. Vissza kell állítanunk az 1868. évi 54. t.-cz. 12. §-át, mely szerint a gyermekeknek a reverzálisok kizárásával követniök kell nemük szerint szüleik vallását. A míg ez meg nem történik, a míg az 1894:32. előtti állapotot vissza nem állítjuk, a lélekhalászatnak nem lesz vége. A míg pedig ez meg nem történik, addig — nagy sajnálatunkra — felekezeti békesség se lesz hazánkban! Követeljük ezt törvényhatósági gyűléseinken. Követeljük ezt azoktól is, kiket a nemzeti képviselet házába küldünk. Majd elválik, nyom-e valamit a nemzeti akarat mérlegén négy millió protestáns szava ? ! Dr. É. I.
