Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

krisztusi életű istenfiakká, boldog- isteni emberekké szentel s örök életre vezérel benneteket S aztán hitetek tusájában, áldozatos szerelmetek munkájában, világgyőző éltetek forgatagában hordozzátok az üdvötökről való isteni pecsétet és személyes bizonyosságot: „Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel egyiitt, hogy Isten gyermekei vagyunk"! Evangéliumi anyaszentegyházunkban, magyar Sionunkban mintha a Lélek apályának ideje volna. Mert a Léleknek is van apálya és dagálya. De mindenek felett van állandó jelenléte és munkássága az első Punkösttől az utolsóig, Jeruzsálemtől mind a föld végső határáig! Ha a félelem, szolgaság, erőtlenség, szeretetlenség és mértéktelenség lelke nagyon eláradott is: Gedeon háromszáz vitéze, llyés hétezere, Krisztus kicsiny tanítványi serege, te csak imádkozzál és dolgozzál! Te pedig Lélek, a négy szelek felől jöjj elő (Ezék. ;í7.9.)! Zúgj, mint a szélvész! Gyújts, mint az ég villámtüze ! Temess, mint az özönvíz! Támassz, mint a Krisztus! Teremts, mint az Isten! S legyen lelki ember! Legyen lelki világ! Töltse be a földet, hassa át a mennyet az isteni élet nagy Ilallehí jáhja !! V. J. A Provida és a róm. kath. püspöki kar instrukeziója. II. A magyarországi róm. kath. püspöki kar insirukcziója — a Ne temerére és a Providára hivatkozva — a róm. katholikusoknak még egy különös csoportját említi meg. Az 5. pont második bekezdése szerint „katholikus személy" alatt értendő 2. „a ki kath. ritus szerint kereszteltetett, bár sohasem követte a kath. hitet." A róm. katholikusok ilyen értelmezése mellett nemcsak azok maradnának róm. katholikusok, kiknek szülei akár egy napos gyermekük megkeresztelése után nyomban otthagyják is az „egyedül üdvözítő egyházat", hanem az elkeresztelt gyermekek nagy tömege is! A szegényebb sorsú szülők hány protestáns gyermeket kereszteltettek a plébánossal, ha nem volt a közelben prot. templom ! Vigyáznunk és ébren kell őrködnünk, mert ezentúl nem kisebb stólát követelnek érte, minthogy a gyermeket is magukénak tekintik ! Szeretnők hinni, hogy ez nem így van, mert a mindenkit üdvözíteni akarásnak s a lélekszám gyarapításának ezt a módját „lelki uzsorának" kellene bélyegeznünk. A büntető törvény ugyanis azt. állapítja meg az uzsora egyik ismertető jele gyanánt, hogy valaki másnak a szorult helyzetét kizsákmányolja. Itt pedig ugyanaz az eset, csak más vonatkozásban! Vájjon az így elkereszteltekre is kötelező a Ne temere ? ! A Provida ennélfogva csak azokat a Magyarországon kötött vegyesházasságokat vonta ki a Ne temere hatálya alól, a hol a Magyarországon született haeretikus vagy schizmatikus, vagyis nem róm. kath. házasfelet a római egyház se követelheti — különböző czimeken — a magáénak. így ha akár szükségből, akár véletlenségből1

nem keresztelték róm. kath. ritus szerint; ha nem volt valamikor róm. kath. ; ha akár szülei, akár a saját áttérése folytán nem lett valamikor, akár csak néhány hétre is, a róm. kath. egyház tagjává; végül — a mi a róm. kath. egyház rendelkezésére álló nagyfokú lelki terrorizmus mellett nem kicsinylendő — ha a róm. kath. házasfél nem fél a „súlyosan vétkezéstől", se hozzátartozói az ellenük kilátásba helyezett „kánoni eljárástól" és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a plébános előtt esküdjenek. A róm. kath. püspöki kar instrukeziója — érthető okokból — erősen lelkére köti a papoknak, hogy híveiket a vegyesházasságoktól óvják: „nem tudunk benneteket eléggé buzdítani, hogy a mindkét nemű kath. hívőket a mennyire csak lehet, rettentsétek vissza, a vegyesházasságoktól", vagy mint később nevezik: „hitbéli hajótöréstől!" Kissé különösen hangzanak az instrukezió ama szavai, hogy megértetendő a hívekkel, hogy magának a szeretetnek is ... Isten határokat szabott (?), a melyeket áthágniok nem szabad, nehogy a szeretet vétekké váljék! Kemény szavak! Nem tudjuk de azt hisszük, hogy minket, „protestáns eretnekeketa

is azok közé sorolnak, kiket „vétek" szeretni! íme, hogy sülyed vissza az „első és legfelségesebb parancs" az ó-szövetség partikulárizmusába ! De jól tudják a róm. kath. főpapok, hogy a vegyesházasságok erős áradatát sohase tudják föltartóztatni. Ezzel azután bele is zökkentünk a reverzálisok kierőszakolásának többszázados kerékvágásába! A mióta a vegyesházasságok szokásba jöttek, a róm. kath. egyház minden törvényes, sőt törvénytelen eszközt is megragadott arra, hogy a születendő gyermekeket a maga számára biztosítsa. A tridenti zsinat után nyomban a vegyesházasságok alól nyerendő pápai fölmentvény megadását egyfelől az „eretnekségről" való ünnepélyes lemondáshoz, másfelől a reverzális-adáshoz fűzik. Az előbbiről is csakhamar lemondanak, de annál nagyobb erővel vetik magukat a másodikra: a reverzálisokra. A későbbi fejlődós folyamán már se pápai, se püspöki fölmentvényre nincs szükség, ha a felek a római egyháznak ígérik születendő gyermekeiket. Bár nálunk a tridenti zsinat határozatainak kötelezőleg előírt — s azok életbelépéséhez elengedhetetlenül szükséges —• kihirdetése mindössze Nagyszombatban történt meg s így annak határozatai az ország túlnyomó részén nem is léphettek életbe, mégis hazánkban is csak úgy engedték meg a vegyesházasságokat, ha a felek születendő gyermekeiket a római egyháznak Ígérték oda. A túlzó róm. kath. érzelmű uralkodók, így Mária Terézia2 1 Mint Budapesten is megtörtént a mult évben a szülészeti klinika egyik újszülöttjével. 2 L. 1749., 175C. és 1708-iki rendeleit.