Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

krisztusi életű istenfiakká, boldog- isteni emberekké szentel s örök életre vezérel benneteket S aztán hitetek tusájában, áldozatos szerelmetek munkájá­ban, világgyőző éltetek forgatagában hordozzátok az üdvötökről való isteni pecsétet és személyes bizonyosságot: „Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel egyiitt, hogy Isten gyermekei vagyunk"! Evangéliumi anyaszentegyházunkban, magyar Sionunkban mintha a Lélek apályának ideje volna. Mert a Léleknek is van apálya és dagálya. De mindenek felett van állandó jelenléte és munkás­sága az első Punkösttől az utolsóig, Jeruzsálemtől mind a föld végső határáig! Ha a félelem, szol­gaság, erőtlenség, szeretetlenség és mértéktelen­ség lelke nagyon eláradott is: Gedeon háromszáz vitéze, llyés hétezere, Krisztus kicsiny tanítványi serege, te csak imádkozzál és dolgozzál! Te pedig Lélek, a négy szelek felől jöjj elő (Ezék. ;í7.9.)! Zúgj, mint a szélvész! Gyújts, mint az ég villám­tüze ! Temess, mint az özönvíz! Támassz, mint a Krisztus! Teremts, mint az Isten! S legyen lelki ember! Legyen lelki világ! Töltse be a földet, hassa át a mennyet az isteni élet nagy Ilalle­hí jáhja !! V. J. A Provida és a róm. kath. püspöki kar instrukeziója. II. A magyarországi róm. kath. püspöki kar insiruk­cziója — a Ne temerére és a Providára hivatkozva — a róm. katholikusoknak még egy különös csoportját említi meg. Az 5. pont második bekezdése szerint „katholikus személy" alatt értendő 2. „a ki kath. ritus szerint keresz­teltetett, bár sohasem követte a kath. hitet." A róm. katholikusok ilyen értelmezése mellett nemcsak azok maradnának róm. katholikusok, kiknek szülei akár egy napos gyermekük megkeresztelése után nyomban otthagy­ják is az „egyedül üdvözítő egyházat", hanem az el­keresztelt gyermekek nagy tömege is! A szegényebb sorsú szülők hány protestáns gyermeket kereszteltettek a plébánossal, ha nem volt a közelben prot. templom ! Vigyáznunk és ébren kell őrködnünk, mert ezentúl nem kisebb stólát követelnek érte, minthogy a gyermeket is magukénak tekintik ! Szeretnők hinni, hogy ez nem így van, mert a mindenkit üdvözíteni akarásnak s a lélekszám gyarapí­tásának ezt a módját „lelki uzsorának" kellene bélyegez­nünk. A büntető törvény ugyanis azt. állapítja meg az uzsora egyik ismertető jele gyanánt, hogy valaki másnak a szorult helyzetét kizsákmányolja. Itt pedig ugyanaz az eset, csak más vonatkozásban! Vájjon az így el­kereszteltekre is kötelező a Ne temere ? ! A Provida ennélfogva csak azokat a Magyarorszá­gon kötött vegyesházasságokat vonta ki a Ne temere hatálya alól, a hol a Magyarországon született haeretikus vagy schizmatikus, vagyis nem róm. kath. házasfelet a római egyház se követelheti — különböző czimeken — a magáénak. így ha akár szükségből, akár véletlenség­ből1 nem keresztelték róm. kath. ritus szerint; ha nem volt valamikor róm. kath. ; ha akár szülei, akár a saját áttérése folytán nem lett valamikor, akár csak néhány hétre is, a róm. kath. egyház tagjává; végül — a mi a róm. kath. egyház rendelkezésére álló nagyfokú lelki terrorizmus mellett nem kicsinylendő — ha a róm. kath. házasfél nem fél a „súlyosan vétkezéstől", se hozzátar­tozói az ellenük kilátásba helyezett „kánoni eljárástól" és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a plébános előtt esküdjenek. A róm. kath. püspöki kar instrukeziója — érthető okokból — erősen lelkére köti a papoknak, hogy híveiket a vegyesházasságoktól óvják: „nem tudunk benneteket eléggé buzdítani, hogy a mindkét nemű kath. hívőket a mennyire csak lehet, rettentsétek vissza, a vegyesházasságoktól", vagy mint később nevezik: „hitbéli hajótöréstől!" Kissé különösen hangzanak az instrukezió ama szavai, hogy megértetendő a hívekkel, hogy magának a szeretetnek is ... Isten határokat szabott (?), a melyeket áthágniok nem szabad, nehogy a szeretet vétekké váljék! Kemény sza­vak! Nem tudjuk de azt hisszük, hogy minket, „protes­táns eretnekeketa is azok közé sorolnak, kiket „vétek" szeretni! íme, hogy sülyed vissza az „első és legfel­ségesebb parancs" az ó-szövetség partikulárizmusába ! De jól tudják a róm. kath. főpapok, hogy a vegyesházasságok erős áradatát sohase tudják föltar­tóztatni. Ezzel azután bele is zökkentünk a reverzálisok kierőszakolásának többszázados kerékvágásába! A mióta a vegyesházasságok szokásba jöttek, a róm. kath. egyház minden törvényes, sőt törvénytelen eszközt is megragadott arra, hogy a születendő gyer­mekeket a maga számára biztosítsa. A tridenti zsinat után nyomban a vegyesházasságok alól nyerendő pápai fölmentvény megadását egyfelől az „eretnekségről" való ünnepélyes lemondáshoz, másfelől a reverzális-adáshoz fűzik. Az előbbiről is csakhamar lemondanak, de annál nagyobb erővel vetik magukat a másodikra: a rever­zálisokra. A későbbi fejlődós folyamán már se pápai, se püspöki fölmentvényre nincs szükség, ha a felek a római egyháznak ígérik születendő gyermekeiket. Bár nálunk a tridenti zsinat határozatainak köte­lezőleg előírt — s azok életbelépéséhez elengedhetetlenül szükséges —• kihirdetése mindössze Nagyszombatban történt meg s így annak határozatai az ország túlnyomó részén nem is léphettek életbe, mégis hazánkban is csak úgy engedték meg a vegyesházasságokat, ha a felek születendő gyermekeiket a római egyháznak Ígérték oda. A túlzó róm. kath. érzelmű uralkodók, így Mária Terézia2 1 Mint Budapesten is megtörtént a mult évben a szülészeti klinika egyik újszülöttjével. 2 L. 1749., 175C. és 1708-iki rendeleit.

Next

/
Thumbnails
Contents