Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám

latos ünnepélyes megáldás is. (Jegyzet. Az Inkviziczió szent kongregácziója által 1872. jan. 17-én és 1877. jan. 17-én kiadott magyarázat értelmében tiltva van a házasságkötés ünnepélyességével kapcsolatban a „Missa de die" is, ha az ilyen mise házasságkötési misének volna tekinthető.) V. Azok a katholikusok, a kik haeretikusokká, vagy schizmatikusokká lettek, vagy a hitre térve, attól később, akár ifjú, akár gyermekkorukban elhajoltak, hogy katholikus féllel érvényes házasságot köthessenek, körelesek megtartani a „Ne temere" dekrétumban előírt formát, úgy annyira, hogy az ilyeneknek más módon megkötött házassága nem csak tilos, hanem egyenesen érvénytelen és semmis. (S. Congr. Conc. 1908 február 1. ad 5.) Jól megjegyzendő tehát, hogy: a „Ne temere" dekrétum (XI. fej. 1. §.) és a „Provida" konstituczió (1908. ápr. 19-től fogva) értelmében, „katholikus személy" alatt értendő: 1. az, a ki kath. rítus szerint kereszteltetett, a kith. hitben neveltetett és abból soha ki nem tért; 2. a ki kath. ritus szerint kereszteltetelt, bár soha sem követte a kath. hitet; 3. a ki katholikus ritus szerint kereszteltetett, de később haeretikussá vagy scliizmatikussá lett; 4. az az akath. személy, a ki akath. módon kereszteltetett ugyan, de megtérés folytán az Egyház kebelébe visszatért, azonban attól később ismét elszakadt. Az ilyen jegyesek „vegyesházassága" tehát mindenkor az 1—4. pontok alatt kifejtett elvek szerint bírálandó el. Az „akatholikusok" megnevezés alatt értendők a görög szertartasú schizmatikusok és haeretikusok is (S. Congr. Conc. 1908. márcz. 2., ad 2.), feltéve, hogy nem kath. ritus szerint kereszteltettek, sem pedig a kath. Egyházzal valaha ki nem békültek (X. fej. 1. §.). VI. A „Provida" konstituczió csupán a Magyarországon születettekre és itt házasságot kötőkre vonatkozik. A kedvezmény tehát személyi és helyi s e kettőnek együtt kell járnia. VII. A „Magyar királyság" megnevezés alatt nem csupán a tulajdonképeni Magyarország és Erdély értendők. hanem annak kapcsolt részei is, vagyis a szent István koronájához tartozó összes területek, tehát Horvátország, Szlavónia és Fiume városa is; egyszóval mindama területek, a melyek ma az apostoli király kormányzata alatt állanak (a Congr. de Sacramentisnek márcz 5-én adott válasza éri elmében). A midőn tehát a dekrétummal kapcsolatban, a melynek értelmében a Provida konstituczió a magyar királyságra kiterjesztetik, az eljárás szempontjából ezeket veletek, tisztelendő testvérek, közlendőknek szükségesnek ítéltük : teljes bizalommal vagyunk az iránt, hogy ti minden erőtökkel és buzgóságotokkal arra fogtok törekedni, hogy a hívek alkalmas módon úgy hangoltassanak, hogy, a mint illik, gyermeki engedelmességgel és tanulékonysággal elfogadják mindazt, a mit az apostoli szék a házassági ügyek terén való törvényadás egységének megőrzése végett megállapítani szükségesnek ítélt. Egyszersmind nem tudunk benneteket, tisztelendő testvérek, eléggé arra buzdítani, hogy a mindkét nemű katholikus hívőket, a mennyire csak lehet, rettentsétek vissza a vegyesházasságoktól és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megelőzni és minden alkalmas módon megakadályozni igyekezzetek. A házasság fundamentuma ugyanis a szeretet. „Miként találkozhatik össze a szeretet ott, a hol a hit különbözik", mondja szent Ambrózius (De Abraham. II. cap. 9.) Valóban, a lelkeknek ama benső egyesülése, a mely által a házastársaknak egy testté, egy szívvé és szinte egy lélekké kell válniok, nem remélhető, ha a legfontontosabb és legszentebb dologban széthúzás van. úgy hogy a mit az egyik fél a legnagyobb tiszteletben tart és gyakorol, az a másik fél előtt megvetendőnek látszik. Valóban, az ily házasságoknál nem csupán a szeretet épül ingadozó alapokon, hanem a katholikus fél hite is a legnagyobb veszedelemnek van kitéve. Fájdalom, a mindennapi tapasztalat fölös bőséggel bizonyítja, hogy a vallásos közönyt a vegyesházasságok terjesztik és növelik észrevétlenül. Tehát az anyaszentegyház méltán kárhoztatta és tiltotta kezdettől fogva az ilyen házasságokat, mint a melyek a természeti jog szerint is, a mely tiltja a saját és maradékai hitének és üdvösségének veszélyeztetését, általában szigorúan tilosak és ezenkívül, úgy a régi (Deut. 7: 3), mint az új pozitív isteni törvények által, habár közvetve is, helyteleníttettek Ennélfogva, tisztelendő testvérek, mind nyilvános, mind magános tanításaitokkal, de mindenkor mérséklettel, szeretettel és szelídséggel, alkalmas módon mutassátok fel az egyháznak a vegyesházasságra vonatkozó felfogását, hogy valamiképen a ti hanyagságotok folytán a hívek azokat veszélyteleneknek ne ítéljék és azoknak, fájdalom, veszedelmesen növekvő száma még nagyobbra ne szaporodjék. A kik felől megtudjátok, hogy ilyen házasságot szándékoznak kötni, azokat intsétek és minden igyekezettel arra bírjátok, hogy szándékukat végre ne hajtsák. Távol legyen, hogy a hitben tőlünk különbözőket a szeretetben ne követnénk; de megértetendő a hívekkel, hogy magának a szeretetnek is, a mely önmagában egyetemes, Isten határokat szabott, a melyeket áthágniok nem szabad, nehogy a szeretet vétekké váljék. Ha azonban a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállani egyáltalán nem akarna, akkor minden erővel azon legyetek, hogy a katholikus fél az előírt biztosítékokról, főképen pedig a mindkét nemű gyermekeknek a katholikus vallásban leendő neveltetésnek törvényes biztosításáról aképen gondoskodjék, hogy a vegyesházasság gátló akadálya törvényszerű felmentvény által elhárítattathassék és az ilyen házasság az Egyház által megengedettnek nyilváníttathassék. A mi pedig azokat illeti, a kik a megkívánt biztosítékok megadása ós az Egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyesházasságot-: különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva,