Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám

arra törekedjetek, hogy buzgólkodásotokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaszentegyházzal kibékítsétek. Az ilyenek bűnbánata felől nem kell kétségbe esni, főként mikor az ilyen, ámbár tilosán kötött házasság érvényességének elismerése a megtérésnek nem csekély akadályát hárí.tja el. Azokat a katholikusokat, a kik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbánatra indíttatva, a magukra és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek és kötelezettségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, a mellyel gyermekeik iránt mindenkor tartoznak, tudniillik, hogy azoknak kath. neveltetéséről lehetőleg gondoskodjanak. Mert bár a polgári törvények ós főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek kath. neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné: a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja. Ebben a dologban mindenesetre a kath. fél jóakarata és buzgósága segíthet a legtöbbet. A mennyiben pedig az ilyen katholikusok bűnüket meg nem bánnák és azokat, a melyeket az Egyház, a mikor a vegyesházasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnának hajlandók: az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magokat a feloldoztatásra. Ha azonban valamikor lelkökbe szállnak s az önvád által való őszinte kárhoztatás mellett, a mennyiben módjukban van, az általuk okozott rosszat jóvátenni hajlandók : a feloldozás nem tagadandó meg tőlük. Mert az anyaszentegyház soha sem vonja meg bocsánatát az igaz bűnbánóktól; mivel Annak szolgáló leánya, a ki jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, a mi elveszendő volt. A vegyesházasságok körül kifejtendő védő gondoskodásotok ne fogyatkozzék meg azokkal szemben sem, a kik már házasulandó sorban vannak. Teliát a fiúkat és lányokat, kicsiny koruktól kezdve, az Isten félelmében, a szilárd hitben, az igaz Egyház iránt való szeretetben, a kegyelemben létei megbecsülésében és a sakramentumok gyakori igénybevétele által neveljétek, hogy így a vegyesházasságok veszedelmét gyökerében megfojthassátok. Végre, tisztelendő testvérek, buzgó imádságokban kérjétek az Istent, hogy híveitek lelkében a hitet erősíteni és őket mindennemű hitbeli hajótöréstől kegyelmesen megoltalmazni méltóztassék. Ezenfelül — hogy az 1858-ban tartott esztergomi provincziális zsinat szavaival éljünk (III. fej. 8. pont, a vegyesházasságokról) — életetekkel, erkölcsötökkel tegyétek kedvessé a Jézus Krisztus egyházát, önmagatokat pedig tiszteletreméltókká, hogy szavaitok és intéseitek hiábavalókká ne legyenek. Budapesten, 1909 márczius 16-án tartott értekezletünkből. Vaszary Kolos, Ford If í bibornok, Magyarország herczegprimása, esztergomi érsek. Dr. Fischer-Colbrie Ágost. kassai püspök, püspöki értekezleti jegyző. TÁRCZA. A történelmi Jézus. (Folytatás.) Mielőtt tovább mennénk, néhány szóval meg kell felelnünk Kalthoffnak Jézus történelmi létezését megtagadó hipothózisére. Természetesen nincs terünk arra, hogy a szocziálizmusnak a keresztyénség előállására vonatkozó elméleteit sorba szedjük és czáfolgassuk. Annyi kitérést azonban kell tennünk, a mennyi czélunk elérésére szükséges. A legelterjedtebb elmélet, a mely szerint a keresztyénség a római birodalom tömegnyomorának, pauperizmusának a terméke, szintén foglalkozik a Jézus személyével. Kalthoff is a római birodalomban keresi a keresztyénség előtörténetét. Kautsky szerint a czézárizmus alatt beállott óriási nyomorúság hatása alatt ezrével támadtak a római birodalom népeinek legalsó rétegeiben „sanguinicus enthusiasták" a kik a csodákban hittek; rajongók, a kik az óriási szegénység s a vele járó nyomor hatása alatt már nem a földről várták a megváltást, hanem valami mennyei király eljövetelét remélték, a ki minden szenvedést megszűntet. Ezt a fantasztikus mennyei megváltót, mint felkentet, jjpwuóc-t várták. Ezt a szót a görögöktől vették át, a kik annak tartalmát viszont a zsidóktól kölcsönözték. így alakult ki a proletárok millióinak képzeletében a ^piatóc-váradalom s ezzel együtt egy „proletár tömegvallás" (proletarische Massenreligion), és előállott a Krisztusnak a képe is, a ki majd eljön s megalapítja az ezeréves boldog birodalmat. Ez volt a chiliasmus néven ismert mozgalom." Ezzel szemben méltán felvethetjük azt a kérdést: vájjon ama bizonyos -/ptatóc csakugyan csak fantasztikus ábrándképe lett volna a rajongó lelkeknek? Ha keletről jött a név, vájjon nem sokkal valószinűbb-e, hogy épen azért lett oly általánosan ismert, mert a történelmi személy élete fűződött hozzá? A keresztyénséget s a Jézus-alakot nem lehet a római pauperizmusból kimagyarázni. Hiszen az első keresztyén gyülekezetek közül nem egy oly városban keletkezett, a hol mindenről lehet beszélni, csak tömegnyomorról nem.1

Antiokhia gazdasági tekintetben fényesen állott. Alexandriában sem lehet proletarizmusról beszélni. Korinthusban, Thesszalonikában, Efézusban még kevésbbé. Igaz, hogy a jeruzsálemi gyülekezet szegény volt s még alamizsna-gyűjtésre is szorúlt, de igazi proletarizmus ott sem volt. Különben is, a proletarizmusból mindent ki lehet magyarázni, csak a keresztyénség előállását s a Jézus felséges erkölcsi elveit nem. A proletarizmus minden tekintetben földiekért küzd. Azokért a magasztos vallás-erkölcsi eszmékért, a melyekkel Jézus ajándékozta meg a világot, még ma sem lelkesedik, pedig teljes kifejlettségükben ismerhetné azokat. Hogy gondolhatjuk el tehát azt, hogy egyszer ő lett volna 1 Köhler II. „Socialistische Irrlehren von cler Entstehung des Christentums und ilire Wiederlegung". 75. 1.