Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

reménységnek a védelmébe és árnyékába sorakozott. Nem csalódtatok: Jézns valóban szabadító. Nincs semmiféle látszat, mely felülmúlhatná ezt a valóságot. Nincs sír, mely visszatarthatná az élet eme Fejedelmét és azokat, kiket őrizete alá vesz. Nincs pokoli kötelék, mely békóba verhetné szeretteit ! Ha hisztek a Megfeszítettben, a Föltámadottban, ne mondjátok: „Reménykedtem", — hanem azt, hogy „Reménykedem". Ne mondjátok: „Hittem, éltem", — hanem azt, hogy: „Hiszek, élek". Ti nem egy halott Megváltó örökösei s nem temetője őrizői vagytok. Nem kell sajnálnotok munkáját vagy sírnotok sírja fölött. Ti annak a megváltottai, barátai, örököstársai vagytok, „a ki meghalt, de örökké él!a (Couve: Conrtes Méditations.) Ford. K. I. Kegyelet és hiúság. A Kálvin-Szövetség kebelében mozgalom indult meg arra nézve, hogy korlátok közé szorítsa azt az immár szertelenül elhatalmasodott koszorú-és virágkultuszt, mely főleg a halottak ünneplésére, a hátramaradó családtagok iránt érzett vonzódás melegségének kifejezésére akar szolgálni. Ha valaki, úgy mi vagyunk azon az állásponton, hogy az elhunytak iránt érzett fájdalom s a rokonokkal és jóbarátokkal szemben táplált vonzódás az emberi jellem legbecsületesebb és legértékesebb tulajdonságai közé tartozik. Hajlandók volnánk mindent megtenni ezeknek a nemes és dicséretre méltó indulatoknak fokozása érdekében. Mindamellett azok, a kik a közgazdasági tanulmányokkal foglalkoztak, ellenvetéseket tehetnek ez ellen az elharapódzó szokás ellen, mely múló értékű bizonyítékokra, nem egy esetben százakat, sőt ezreket költ, a melyekkel valódi és mélyremenő fájdalmakat tudna orvosolni s enyhíthetné a nyomort, elháríthatná sokakról' a lemondás és kétségbeesés felhőit. Bizonyos keretben nem vagyunk ellenségei sem a virágoknak, sem a koszorúknak, de kétségbeyonjuk azt, hogy a mai körülmények között a pompás koszorúk és délszaki virágok mögött mindig igaz érzelem és megindulás állana. Sokszor hiúságból fakadnak s meg nem engedhető vetélkedés szülöttei. A Kálvin-Szövetség tehát okosan teszi, ha ez ellen síkra száll. Ha igyekszik meggyőzni legalább a jobbakat, hogy kötelességük azoknak a táborába állani, a kik a nehezen szerzett tilléreket és koronákat nemesebb czélokra óhajtanák fordítani, mint hiúságra és hervadó virágokra. Elhanyagolt vagy meg sem teremtett emberbaráti intézményeket lehetne felkarolni és felvirágoztatni azokból az ezrekből és százezrekből, melyek e réven gazdát cserélnek. Segítenők megalapozni a társadalomnak megingatott békéjét, a sanyarú sorsra jutottak megingó bizalmát a vagyonos osztály iránt. Az okos szocziálpolitika eszközévé tehetnők ezt a szokást, ha sikerülne belevinni társadalmunkba azt a szokást, a mit a zsidók, úgy tudjuk, már elég sikerrel gyakorolnak, hogy a virágokra szánt pénz egy részét egyházi és emberbaráti czélokra fordítsuk. Tudatában vagyok annak, hogy a dolog nem fog könnyen menni, de másrészt bízom abban, hogy kitartással itt is sikerhez jutunk. Ha e mellett kiterjesztjük figyelmünket arra a meg nem okolható pazarlásra, melyet egy-egy névnap, esküvő vagy előléptetés alkalmával a távirati sürgönyökkel űzünk és ha sikerül ezeknek más, egészen megfelelő, de kevésbbé költséges formát találnunk, akkor nem kis eredményt értünk el anyagi tekintetben sem. Pár évvel ezelőtt, a mikor a nagy öreget, a sokáig gyászolt miniszterelnököt, Grladstone-t utolsó útjára kísérték, a londoni képes lapok teli voltak a gyászpompa ábrázolásával. Pedig Angliának egykori híres pénzügyminiszterét, majd miniszterelnökét, a ki nemzetének öt világrészben elszórt birtokai felett uralkodott s az emberek százmillióinak sorsát irányozta, kevesebb luxus, kevesebb hivalgó zaj kísérte sírjába, mint a mennyit nálunk a színpadnak egy közepes divája követel magának. Vissza kell állítanunk a halotti szertartásnak azt az egyszerű komolyságát, mely egyházunk elveivel összhangban van s melyet a virágoknak szinte apogányságra emlékeztető pazarlása koczkára tesz. Meg kell szüntetnünk a hiúság játékát ott, a hol csak komoly érzelmeknek van helye és a divatnak muló követelményei helyébe oda kell állítanunk azoknak a nagy czéloknak a tiszteletét, a melyektől az egyházak jövője s a nemzetek boldogulása függ. Lehetetlen, hogy ne akadnának, a kik megértve bennünket, hajlandók ne lennének soraink között harczolni e nemes czélért. Dr. Bernát István. ISKOLAÜGY. A budapesti ref. fiúinternátus. Az internátus a budapesti ref. egyház tulajdona. Szerves kapcsolatban van főgimnáziumával. Czélja, liogy azok a budapesti vagy vidéki szülők, kik gyermekeiket egy vagy más ok miatt otthon nem taníttathatják, talál janak egy gondos családi felügyelet alatt álló kisebb gyermekközösséget, otthont, a hol fiaik középiskolai tanulmányaikat a szükséghez mórt segítség mellett elvégezhessék ; jellemük erős keresztyén és tiszta magyar jellegű lég-