Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LA t Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Láptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 0 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Keménykedtünk. Ford. Couve — K1 . 1. — Vezérczikk: Kegyelet ós hiúság. Dr. Bernát István. Iskolaügy : A budapesti ref. tiúintemátus. — Tárcza : A történelmi Jézus. Sebestyén Jenő. — Könyvismertetés : Raffay Sándor: Házi Oltár. Veress Jenő. — Belföld: Az egyetemes konvent ülése. Az Orsz. Evang. Tanáregyesület gyűlése. — Misszióügy: A boszniai protestánsok. — Külföld: Uti emlékek Dániából. Sz. L. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. „Reménykedtünk." Abban reménykedtünk, hogy ő az, a ki meg fog ja váltani az Iz­raelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. (Luk. 24.21.) Kleofás és társa abban a beszélgetésben, mely húsvét napján, az emmausi úton közelebb vitte őket Jézushoz, ismeretlen útitársuk előtt kétség­telenül kifejezték azokat az érzelmeket, a melyek péntek este óta a tanítványok szívét áthatották. Ezek ebben az egyetlen-egy szóban foglalhatók össze: „ Reménykedtünk". Végtelen csalódást éreztek szívükben. Némely órában reménységüknek egész forgataga támadt. Úgyszólván az utolsó perczig hittek valaminő át­alakulásban, valami hatalom megnyilvánulásában. Szívesen kiáltottak volna ők is a Megfeszítettre: „Szállj le a keresztről!" — De nem szállott le .. . Nem tisztán, nem is túlnyomólag önző re­ményről van itt szó. Nem csupán önmagukért számítottak Reá, hanem líráéiért! Személyes el­fogultság is vegyült talán nemes nagyravágyásukba, mely hazájukat és vallásukat tartotta szem előtt? Lehetséges. De Jézus ar. ő szemükben Izrael sza­badítója volt. Szent az a remény, a mit a sírra tettek: „Reménykedtünk". Többé nem reményked­nek ! Kleofás és barátja ezt gondolják, ezt mond­ják, épen abban az órában, a mikor a halott élve megy el mellettük. Ez a csalódásuk, a mint ha­marosan kiviláglik. Sok keresztyénnek — sok nagypénteki vagy nagyszombati keresztyénnek, ki még nem húsvéti keresztyén — él az ajkán ez a panasz: „Remény­kedtünk/". Sajnálkozásból élnek vagy abba halnak bele. Keseregnek, leroskadnak szertefoszló és el­hervadó képzelődések terhe alatt. Hittek — de nem hisznek már többé, a boldogságban. Szabadulást vártak, de nem érkezett meg. Kedves lényre szá­mítottak, iiogy szeretettel kigondolt terveiket meg­valósítsák — és a tökéletlen lény megbotlott igye­kezetében vagy a halandó idő előtt esett el. Su­gárzó jövőt láttak félig-meddig s íme, egyszerre a sötét éjszakában érezték magukat. „Miért vagytok olyan szomorúak?" - - „Mert reménykedtünk és nem reménykedünk többé". S újra mondják: „Dőrén reménykedtünk, csalódtunk ?" igen is, meg nem is, testvéreim, a szerint, a mint a világot vagy a keresztet nézitek. Igen, csalódtatok, a mikor — talán jóhisze­müleg — minden reménységteket valamely perezre alapítottátok vagy arra, hogy mit hoz valamelyik nap. Csalódtatok, a mikor azoktól vártátok a sza­badítást és örömet, a kik megígérhették, de — nem adhatták meg. A sír, hová reményeitek száll­tak, nem ú j sír: a tieitek előtt sok mást bele­temettek már. Ez a sírhalom nem adja vissza halottait. Nem, nem csalódtatok, a mikor reményked­tetek, — ha Benne reménykedtetek, s ha minden egyéb jogos, szent reménységetek ennek a legfőbb Jobb és megbízhatóbb magvakat olcsóbban senki sem ad, mint FÁBIÁN BÉLA magkeresfeedése, Budapest, Üiíőí-tít II. ssám. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents