Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

házi és tudományos korlátozástól mentes, szabad gondolkozás fanatikus hirdetői. Szabadgondolkozásuk legnagyobb^ kerékkötőjének tartják fegyházat, a vallást. Éppen azért államot és társadalmat, iskolát és tudományt dezinficiálni akarják az egyháztól, illetőleg a vallástól. Legnagyobb ellenszenvük a keresztyén, respective a római katholikus vallás és egyház ellen irányul. Szerintük annak nemzetközi politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági hatalma a társadalmi evolúció legnagyobb intézményes akadálya. De mikor a római katholikus imperiális abszolutizmus ellen fordulnak, ugyanakkor minden keresztyénségnek és így a protestantizmusnak is ellenségei lesznek. Az individualizmusnak és liberálizmusnak azt a mértékét keveslik, a mely a protestantizmusban van és a teljes gondolatszabadságot követelik. Sőt, mint a „Nyugat" protestáns czikkírója, az evangélikus theologiai képzettséggel bíró Schöpflin Aladár, a protestántizmusnak és a gondolatszabadságnak összeegyeztethetlenségéfchirdetik. Azzal okolja meg ezt a kemény vádat é$> .sújtó .ítéletet, hogy a protestantizmus egy orthodox alapon álló egyházi szervezetet s egy racionalista tudományt fejlesztett és a kettő által képviselt konzervatív és liberális elv nem tud egyensúlyba jutni, hanem folyton ingadozik s azok teljes összeegyeztetése lehetetlen. Szerinte tehát a protestántizmus, a konzervatív római katholiczizmus és a radikális szabadgondolkozás között középhelyet foglal el Az ítélete alapjául előrebocsátott theol. törté" neti vázlat részleteinek taglalása,ba nem bocsátkozunk. Csupán az abból levont következtetéssel óhajtunk leszámolni. Igaz, hogy a protestantizmusnak van társadalmi szervezete: az egyház; és van tudománya: a theologia. Igaz, hogy a kettő közül az egyház inkább a konzervaczió, a tudomány inkább az evoluczió elvét képviseli. De az is igaz, hogy az egyház az örök reform elvét is vallja, a theologia pedig a régi igazság konzerválására is törekszik. És minden intézménynél a konzerváczió és az evoluczió harmonikus kapcsolódása az élet és a jövő biztosítéka. Itt abszolút nyugalomról vagy örök időkre érvényes kiegyezésről szó nem lehet. Az idő, az értékelés, az isteni czél szabja meg az alkotó tényező időszerű mérvét. Sajnos, hogy az orthodox irány túlnyomólag a konzerválásra, a liberális irány az erőszakolt haladásra törekszik. Mindkét szélső iránnyal szemben a pozitív és pedig a modern pozitív egyházi és theologiai életet sürgetjük, mely a konzervatív és liberális elv összhangzó érvényesítése által munkálja az állandó haladást a krisztusi eszmény felé. A szabadgondolkodók által égig magasztalt gondolatszabadság pedig nem egyéb, mint forma, Értékét a tartalom adja meg, a szabadgondolkozás által szerzett igazság. A szabadgondolkozásban is meg kell tehát lennie a megtalált igazság konzerválásának, különben gyermekölő anya lesz a szabadgondolkozás géniusza. íme a szükséges konzervativizmus, mint a valódi haladás feltétele. íme a gondolatszabadság, mint az igazságkeresés és a valódi szabadság eszköze. Ha a protestantizmus tiszteletben tartja a gondolatszabadságot, mint eszközt, ha a szabadgondolkodók nem tekintik azt czélnak, ha az igazságkeresés közös czélját szolgáljuk, a mindnyájunk által kívánt haladást munkáljuk. A szabadgondolkodás földi és emberi igazságát kiegészíti a protestáns keresztyénség mennyei és isteni örök igazsága és a kettő egy egészet alkot és egy eszményt valósít. Ha pedig a szabadgondolkodók a gondolatszabadság eszközét a tartalomnál többre becsülik, akkor nélkiilök s ha kell, ellenök végezi a gondolatszabadságban élő protestantizmus a világ tökéletesítésének s az ember üdvözítésének isteni iiíunkáját! ' Veress Jenő. iiln .iiVi/' - • ;

no -f\ • ,,,. A r. kath. papi köngrua rendezése és az 1898: XIV, t,-ez. módosítása kérdéséhez. II. Előző czikkemet azzal végeztem, hogy mind a kultuszminiszternek, mind a róm. kath. egyháznak evidens érdeke az, hogy az a homály, a mely a róm. kath. egyház vagyoni erejét és teherbíró képességét körülveszi, elvégre eloszlattassék; s hogy a törvényjavaslat azon óhajtását, hogy a kongruarendezés körül eszközölt felszámítások és az ennek alapján a kormány és a kongruabizottság között megtörtént megállapodások tudomásul vétessenek, csak akkor teljesítheti, mind a törvényhozás, mind az adózó polgárság, ha az összes idevonatkozó adatok őszintén feltáratnak. Szükségét látom azonban annak, hogy ezt a követelményt kissé bő ve bben is indokoljam, nehogy aztmondhassák reám, hogy csak kötözködni akarok. A követelményt, a melyet hangoztattam, evidens érdeknek kell bárkinek is minősítenie, mert lehetetlen észre nem venniök, mind a kultuszminiszternek, mind a róm. kath. egyház vezetőinek, hogy a róm. kath. papi kongrua czélba vett rendezése a protestánsok körében már évek óta egyik oka a nyugtalankodásnak és a gyanakodásnak; a szocziáldemokráczia és a szabadgondolkodók körében pedig a szekularizáczió mind erőteljesebb hangoztatására vezet. A szocziáldemokraták és a szabadgondolkodók serege igen tekintélyes ebben az országban, s erejöket lekicsinyleni, szavukat figyelemre sem méltatni, nem volna államférfim bölcseség. De ha talán ezekre nem akarna is adni semmit, se a kultuszminiszter, se a róm. kath, főpapság: a magyar protestáns egyházak mégis csak ponderálhatnak annyit mindkettő előtt, hogy aggodalmaik, nyugtalanságuk megszüntetesére őszintén s a tények feltárásával törekedjenek.