Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-28 / 13. szám

társaimat, tanulmányozzák át Szabó Aladár értekezését és alapítsanak élő keresztyén szövetségeket. Ha e hazában csak egy pár száz élő keresztyén szövetség működnék, már akkor is érezhető lenne egyházi életünkön az az üdvös hatás, mit e szövetségek az egész világon mindenfelé gyakoroltak az egyházi életre. Béz László egyházkelésre írt ágendái és TJray Sándor újoncz-katonákat oktató beszéde foglalnak még helyet e rovatban. XII. Imádságok. 11 halotti és 14 alkalmi imát találnak itt az olvasók. Az imák bírálatába nem bocsátkozom. Nem vagyok barátja az írott imáknak. Nekünk lelkészeknek annyira az imádság embereinek kell lennünk, hogy minden alkalommal készen kell lennünk, mások lelkét imádságban az Úr elé vezetni. Az ima úgy szép, ha közvetlen gyermeki hangú. Vannak, kik a költői hasonlatoktól duzzadó imákat szeretik. Én nem vagyok ezek barátja. Többre becsülöm az emberi nyelvnek erőtelen rebegését, mint a napsugarat, madárdalt, susogó szellőt és nem tudom én még miféle kifejezéseket költői hasonlatokba formáló imádságokat, melyeknél nem a lelkek felemelése, mint inkább azok tetszésének megnyerése a czél. Tudom, hogy e tekintetben igen sok lelkésztársam nem ért velem egyet, azért én mégis fentartom álláspontomat és hangsúlyozom, hogy a lelki mankókat, mások imáinak használatát, el kell vetnünk, elsősorban nekünk lelkészeknek és el kell vettetnünk híveinkkel is. Ha a gyermek meg tudja mondani szülőinek^ hogy mire van szüksége, úgy kell megmondani tudnunk mi nékünk is a mi mennyei ódesatyánk előtt. Félre tehát az írott imákkal, félre az imakönyvekkel. Arra a 100 oldalra, miket imák töltenek be, egyházi beszéd-vázlatokat tettem volna. És itt fel is hívom a szerkesztő figyelmét a Lelkészi Tár ezen nagy hiányára, hogy beszédvázlatokat nem közöl. A kötet végén Csiky Lajos értekezik a szeretetről. Isten szeretetéről, e szeretet elfogadásáról. A szerkesztő tartalmas utószava zárja be a tartalomgazdag kötetet. Végére érve a nagy munka ismertetésének, nem tehetek egyebet, mint gratulálok a szerkesztőnek a hatodik kötet sikereért. E kötet szerkesztésénél csakugyan nem hiában fáradott. Értékes könyvet adott a lelkészek kezébe, jóval felette állót e kötet elődeinek. Ha a Debreczeni Lelkészi Tár értékes tartalom dolgában így növekedik ez után is, akkor csakugyan méltó leend a 12 kötetes gyűjtemény a Gyakorlati Papi Lexikon névre. A külső kiállítás, mely a kiadót dicséri, méltó köntöse a szép tartalomnak. Nyáry Pál, pécsi ref. lelkész. BEI,FÖLD. Az ORLE alapszabályai kérdéséhez. A mult év deczemberében tartott konvent jegyzőkönyvének 515. száma szerint — mint ez már országszerte ismeretes — a kultuszminiszter 143,390. szám alatt kelt határozatával az ORLE alapszabályainak felülvizsgálására magát illetéktelennek mondotta ki, s az alapszabályokat illetékes elbánás végett a konventnek adta ki, és a konvent, ezen rendelkezést tudomásul vévén, az alapszabályok érdemi tárgyalása iránt intézkededett. A konvent intézkedése törvénytelen, mert ezen alapszabályok felülvizsgálatára a konvent nem illetékes; másrészről helytelen, mert nagy veszedelmet rejt magában. Igaza van a kultuszminiszternek abban, hogy magát a szóbanforgó alapszabályok felülvizsgálatára illetéktelennek mondja ; mert az egyesületi ügyek a m. kir. belügyminisztérium alá tartoznak, annak áll jogában és kötelességében, nemcsak az egyesületek alapszabályait felülvizsgálni, hanem az egyesületek működését is ellenőrizni Annak tehát, hogy a kultuszminiszter az ORLE alapszabályainak felülvizsgálására magát illetéktelennek mondja ki, az lett volna okszerű következménye, hogy az alapszabályokat, illetékes intézkedés végett, a beliigyminiszterterhez küldi vissza. A konvent illetékességét nem állapítja meg sem a református egyház autonómiája, sem az 1904. évi Egyházi I. t.-cz. Eltekintve ugyanis attól, hogy az 1904. évi Egyházi I. t.-cz. 75. §-a, melyben a konvent hatásköre körül van írva, a konventnek ilyen hatáskört nem biztosít, a miniszteri leiratban hivatkozott 143. §. sem állapít meg a konvent részére ily jogot; mert az idézett szakasz körülírja ugyan a lelkészek kötelelességeit, s ezen körülírás bizonyos tekintetben a lelkészek magánéletére is kiterjed; de mindez csakis egyházi vonatkozású, és a lelkésznek mondhatni külső társadalmi életére ki nem terjed; arra, hogy a lelkész milyen egyesületnek lehet tagja, mire társulhat, nem vonatkozik. Ez esetben pedig a lelkészeknek egy olyan egyesületéről van szó, mely külső megnyilvánulásában, működésében kívül esik az idézett szakasz keretén, kívül esik az egyházi felsőbb hatóság ellenőrzésén. Nyilvánvalóan mutatja ezt az alapszabályok 3. §-a, melyben az egyesület czélja van megállapítva, mely világosan olyan működési kört jelöl ki az egyesületnek, mely az egyházi felsőbb hatóság ellenőrzése alá nem tartozik. De ezt mutatja a 4. §. is, mely szerint az egyesület, az egyházi hatóságokkal egyetértően, talán helyesebben egyöntetűen működik ugyan, de teljesen önállóan, a mi azt igazolja, hogy az egyesület működésébe az egyházi felsőbb hatóságnak beleszólása nincsen. Nem állapítja meg a konvent illetékességét a ref. egyház autonómiája sem. Hiszen tudjuk, hogy autono-