Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-28 / 13. szám

miánknak mintegy kiegészítő része a jus supremae inspectionis. Ha tehát egyházi vonatkozásaiban a szóban forgó alapszabályokhoz az egyházi felsőbb hatóságoknak köze volna is, akkor is az csak egyoldalú jog, s a felügyeleti jognál fogva, melyet a Felség minisztériuma, ez esetben a belügyminiszter útján gyakorol, a megerősítési jog az államhatalmat illeti. És ezen legfőbb felügyeletet gyakorolni az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is; mert azt mindnyájunk, az összes állami állampolgárok érdekében, tehát a legfőbb állami érdekből gyakorolja. Ezek szerint tehát, tekintve még azt is, hogy a ref. lelkészek egyesületük megalakításánál nem is egyházi funkcziót végeztek, hanem mint közönséges állampolgárok jártak el, ez egyesület alapszabályainak érdemi tárgyalása nem az egyházi hatóságok, hanem az államhatalmat képviselő hatóságok illetékeségi körébe tartozik. De másrészről meggondolandó volna az is, hogy ezen eset, mint praecedens, miféle veszélyeket rejt magában. Nem akarom az ügy ez oldalát bővebben részletezni; csak arra utalok, hogy az egyháziak ténykedésének az államhatalom ellenőrzése és felügyelete alól való elvonása a bajok és veszedelmek nagy tömegét zúdítaná reánk, s a legbiztosabb út volna a felekezetek békéjének feldúlására, a mit pedig sem a konvent, sem a kultuszminiszter nem óhajt. Baaossy Károly, a kecskemeti ref. egyh.-m. gondnoka. Az 1898. XIV. törvényezikk módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban. A képviselőház márczius 23-diki ülésében vette kezdetét a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-cz. módosítását czélzó és a törvény rendelkezését a törvényesen bevett összes vallásfelekezetek rendes-, missziói- ós segédlelkészeire kiterjesztő javaslat tárgyalása A nagy közönséget s a képviselőházat a háború kitörhetésének aggodalmai foglalják el. Ilyen nehéz körülmények között vájjon ki az, a ki behatóan foglalkoznék a lelkészi kongrua-törvényt módosító törvényjavaslattal? Annyival is inkább, mivel a 4. §. felett is olyan kompromisszum jött létre a néppárt ós a miniszter között, hogy még ez a párt is elfogadta pártértekezletén a javaslatot; a többi pártok pedig, minden bővebb tárgyalás nélkül, reáütötték arra a piacet pecsétjét. Azt mondhatjuk tehát, hogy a javaslat tárgyalásának időpontja igen ügyesen van megválasztva. Más viszonyok között talán akadtak volna férfiak, a kik a javaslattal szemben hangoztatták volna a Lapunk által is kifejezett kifogásokat s feltették volna a miniszter úr elé a Lapunk által feltett kérdéseket az ország színe előtt is. Most azonban, a mikor a háború szele fújdogál, s a mikor a politikusok óvakodva kerülik a diszharmóniát támasztható kérdések felvetését, azt lehet mondani: a helyzet biztosítja a javaslat sima keresztülmenetelót. Azok a beszédek ugyanis, a melyekben eddig valami kívánság felhangzott a tárgyalás során, egyáltalában nem fogják gátolni a javaslat átcsúszását. S a végén örvendezve fogják dörzsölni a kezeiket éppen azok, a kik türelmetlenkedtek a javaslat tárgyalásának késedelmezése miatt, s jóleső érzéssel fogják megállapítani, hogy a miniszter nem rossz-, hanem ellenkezőleg: nagyon is jóindulatból húzta ki a tárgyalást mostanáig, a legalkalmasabb időpontig ! A javaslatot Mérey Lajos előadó ismertette s ajánlotta elfogadásra. Örömmel üdvözölte annak rendelkezéseit. Arról azonban, hogy a róm. kath. alsó papság kongrua-rendezése költségeinek egy tetemes része miért lesz az állampéntár által fedezendő, s hogy miféle felszámítás alapján akczeptálható az, hogy a nagy javadalmasok a rendezéshez csak évi 700,000 koronával járuljanak? — persze egy szót sem szólott. Molnár János néppárti képviselő nem fogadja el a javaslatot. Ő már 1898-ban, a XIV. t.-cz. tárgyalásánál tiltakozott az ellen, hogy a róm. kath. papság kongrua-ügyét állami törvénnyel rendezzék. Tiltakozik az ellen most is, s kérdi, hogy az állam honnan veszi az alapot arra, hogy ugyanazt az ingerencziát követelje a maga részére a róm. kath. lelkészekkel szemben, a mikor a nem róm. kath. lelkészek fizetését teljesen (?!!) az állam fedezi, a róm. kath. lelkészi kongrua-rendezéshez pedig csak 3

/s részben járul? Nem fogadja el a javaslatot azért sem, mert nem megfelelő javadalmat biztosít, s mert nem gondoskodik a középiskolai hittanárokról. Molnár apát úr az ellen való tiltakozását, hogy állami törvény gondoskodjék a róm. kath. papság kongrua-rendezéséről, helyeslőleg vesszük tudomásul. De csak abban az esetben, ha arról maga a róm. kath. egyház gondoskodik! Akkor majd lehet az ellen is tiltakozni, hogy az állam kivételes ingerencziát gyakoroljon a róm. kath. papságra Elfogadni azonban az állam segítségét s mégis tiltakozni annak ingerencziája ellen, ilyen csak néppárti embertől telhetik ki. S kíváncsiak vagyunk arra is, hogy minő forrásból merítette Molnár apát úr azt az állítását, hogy a nem róm. kath. papok fizetését teljesen az állam fedezi ? Tessék csak utána járni a dolognak, s ki fog derülni, legalább a prot. kongruás lelkészeket illetőleg, hogy Molnár apát úr valótlanságot állított és pedig éppen ott, a hol csak igazságot volna szabad szólani: az ország törvényhozásában I Szentkirályi Zoltán függetlenségi róm. kath. papképviselő sokszoros örömmel üdvözli s örömmel meg is szavazza a javaslatot, a mely különösen a gör. kath. alsó papságon nagyot fog segíteni. Lukács László nemzetiségi képviselő az igazságosságnak nyomát sem találja a javaslatban ; ellenkezőleg