Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-28 / 13. szám

hogy ref. gimnáziumaink Értesítői egységes beosztással szerkesztessenek, hogy azok az iskolák életének hű és könnyen áttekinthető képét tárják elénk. Pl. igen kevés iskola Értesítőjében találtam pontos statisztikát az intézet felszereléséről, tanszerállományáról (Kisújszálláson), alig öt iskolában az intézet vagyoni állapotáról. Némely dolgokról részletes adatokat adnak az Értesítők (pl. Hajdúböszörmény felsoroljaa nem ref. vallású tanulók vallástanból végzett tananyagát, Kolozsvár, Zilah stb. az egyes tárgyakban tett előmenetelről is pontos statisztikát adnak), más — esetleg fontosabb — dolgok után pedig hiába kutatunk akár a statisztikai kimutatások között, akár az igazgató évi jelentésében. Nem vagyok barátja a minden téren való uniformizálásnak, de itt czélszerűnek találnám azt, ha minden Értesítőnk alap beosztása megszabott formák szerint készülne. Azzal a megnyugtató érzéssel fejezem be ismertetésemet, hogy azon magyar középiskolák között, melyekről írva vagyon (0. K. g.) „derekasan teljesítik magasztos hivatásukat s buzgón szolgálják a nemzeti ideált", ref. gimnáziumaink a mult iskolai évben is derekasan megállották helyüket. Dr. Batta István. TÁRCZA. Énekek éneke, Az életünk egynéhány elhaló dal, Egynéhány ének, szép körben elosztva. — Gyermekkoromban legszebb énekem volt: . „Tebenned bíztunk eleitől fogva". Ám könyveim közt, zsoltáromra lassan A történet könyve jött legfelül, S előttem a világ legszebb dalává Lett a „Hazádnak rendületlenül". Majd jött az ábrándozások szent kora, És vele sok bűbájos, tarka álom. S új dallal lett telistele a szivem: „Szeretlek én egyetlenegy virágom!" — Száll az idő és ez a dal is elhal. Ránk borúi lassan az alkonyi óra. S elővesszük újra a régi zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva !" Szabolcsba Mihály. Kálvin ós Servet. A „The Quarterly Register" f. é. februári számából fordította Forgács Gyula. A Servet-ügygyel kapcsolatban két súlyos vádat emelnek Kálvin ellen. Az egyik az, hogy Kálvin adott alkalmat a lyoni inkvizicziónak, hogy elfogja Servetet. Tudtára adta a hatóságnak, hogy hol található és így utat nyitott arra, hogy bebörtönözzék és halálra ítéljék. A másik vád pedig az, hogy midőn Servet Genfben keresett menedéket a római hatalommal szemben, felbiztelttel cl genfi hatóságot, hogy vesse őt fogságba s ezáltal Servet elíiéltetésének és kivégzésének okozója lett. Vizsgáljuk meg közelebbről e vádakat. Kálvin, a mint mondják, nyomra vezette a lyoni inkvizicziót és tudatta, hogy hol lakik és hogy hívják Servetet. így kezükre játszotta azt a „vallásos és istenfélő embert", a ki különben tehetséges orvos volt és Genftől messze lakott. Ez a vád nem egyéb, mint a tényeknek erőszakos félremagyarázása. Servet, a ki „reformátusnak" nevezte magát, több éven át a viennei érsek házában lakott, mint annak háziorvosa, Villanovus álnév alatt. Itt róm. katholikusnak vallotta magát. Itteni tartózkodása alatt egy művet írt, Christianismi Restitutio czímen s ebből kéziratot küldött Kálvinnak 1546-ban vagy 1547-ben. így tudta meg Kálvin, hogy hol és milyen álnév alatt tartózkodik. Ezen időben lakott Genfben egy franczia menekült, De Trie, kivel Kálvin bizalmas viszonyban állott. De Triet barátai igyekeztek visszahozni a római egyházba és szemére vetették, hogy miért lakik olyan erkölcstelen városban és miért tart összeköttetést olyan gonosz jellemű emberekkel, mint a milyenek a református egyház tagjai? Erre De Trie azt válaszolta, hogy a reformátusok erkölcsisége bizony elismerésre méltó és nem illő dolog így beszélni másokról, holott ők megengedik, hogy az érsek házában olyan ember lakjék, a ki gúny tárgyává teszi egyházuk több tanát. De Trie barátai kaptak ezen a nyilatkozaton és követelték, hogy mondja meg, kiről van szó? De Trie természetesen Kálvintól tudta, barátságos beszélgetésből kifolyólag, hogy Servet hol tartózkodik és most bajba került. Vagy valami elfogadható fölvilágosítást kell adnia vagy vissza kell vonnia szavait, mintha rágalmazó lett volna. Kálvinhoz fordult tehát tanácsért és segítségért Kálvin egy darabig nem akarta megmutatni sem De Trienek Servet kéziratát, de némi habozás után mégis megtette. De Trie ezután tudatta barátaival, hogy Servet az, a kiről írt, s a ki az érseknél lakik. De Trie barátai azonnal feljelentették az esetet az inkvizicziónak, mely Servetet nyomban fogságba helyezte és kihallgatván őt, halálra ítélte. Mielőtt azonban az ítéletet végrehajtották volna, Servet megszökött a börtönből és csak in effigie égették meg. Elmenekülve Vienneből, Servet Genf felé vette útját. Mehetett volna akárhová inkább, mint ide, Monnyiben volt Kálvin hibás ebben? Hogy ő nem volt semmi összeköttetésben az inkviziczióval, az bizonyos. Hogy semmit sem tett arra nézve, hogy megtudja, hol lakik Servet, az is bizonyos. Békében akarta őt hagyni és hagyta is, míg nem jött Genfbe. Mikor megtudta, hogy hol van Servet, nem kapott rajta azonnal, hanem évekig hallgatag maradt, mígnem egy barátságos beszélgetésben említést tett róla De Trienek. De Trie pedig barátjainak vádját akarta visszaverni, és nem tudhatta, hogy ennek következtében Servetet elfogatja az inkviziczió és hogy megmenekülve, szerencsétlenségére Genfbe fog menni. Az ezen tényekre vonatkozó okmányok Kálvin műveinek ós levelezéseinek VIII. kötetében találhatók. Arra vonatkozólag pedig egyetlen egy adatot sem találunk, hogy Kálvin De Triet azon czélból tudatta volna Servet tartózkodási helyéről, hogy így az inkviziczió által elfogattassa. De Trie és barátai között folytatott levelezés s Kálvinnak a református egyház hírneve iránt táplált tiszteletéből fakadó igazmondása hoztak felszínre olyan adatokat, melyek az inkvizicziót Servet felfedezésében nyomra vezették. Kálvin rovására írják továbbá azt is, hogy meg-