Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 12. szám

egy-egy részt, gyűjtse maga köré gyermekeit, feleségét s próbáljon meg együtt énekelni velük a zsoltárokból, meglátja, hogy aznap este mily jól fogja magát érezni, hogy felfrissül a lelke s másnap mennyivel könnyebben megy a munka! Templomaink nincsenek, sajnos, nagy számmal, de pótoljuk imaházakkal, vallásos összejövetelekkel, így, ha távol a templom, ez utóbbiakat keressék fel. Sokat ér az, ha az ember lelke egy kicsit feljebb emelkedik a mindennapi élet nehéz küzdelmeiben. Érdeklődjék hát mindenki csak egy kicsit ezért a mi egyházunkért. Budapesten pl. 80,000 kálvinista lélek van és mi nem tudunk egymásról, nem ismerjük egymást, ínég az egy egy utczában lakók sem. Ha összetartanánk, volna itt hely, idő, alkalom elég arra, hogy többször összejöjjünk és gondolatainkat kicseréljük. Sok templomra és sok gyülekezetre volna szükség, az igaz, hogy a hívek kisebb körökre osztva, megismerjék egymást s a lelkészek körül csoportosulva, mint egy test és egy lélek fordulhassanak a mindenható Istenhez. Ez az idő is eljön, csak az kell, hogy mindenki megszeresse Jézust, az ő utain járjon, és hogy mindenki tegyen valamit egyházáért, az egyházért, a melynek szabadságáért a Rákóczyak, Bethlenek, Bocskayak szálltak egykor síkra és kálvinista és nem kálvinista — maga Rákóczy is róm. kath. volt — kész volt életét, vérét áldozni, hogy egyházunk alkotmánya csorbát ne szenvedjen s az evangéliom szabadon olvasható és tanítható legyen. Ne mondja hát senki, hogy nincs szükség az evan* géliomra s nincs szükség templomra. A biblia megvéd a kísértés ellen és erőt ad az élet bajaiban és szomorúságaiban, sőt biztos támpontot nyújt arra nézve, hogy éljünk; a templomban pedig felemelkedik a lélek az Istenhez, az ének s az áhítat közössége megszenteli szivünket. Az ember úgy hiszi, hogy megélhet Isten nélkül s azt mondja, én nem loptam, én nem öltem, nincs bűnöm. Hát csak olvassa el valaki jól és sokszor a bibliát, majd látja, hogy mily sok bűn nyomja a lelkét s mennyit kell javulnia, míg Krisztus megfeszített alakjának csak lábaihoz is elérhet. Hát a leszólás, hazugság, más elébe tolakodás, részegség, dorbézolás, henyeség, munkátlanság, szomszédokkal való veszekedés ; vélt igazának erőltetése, káromlás, vadházasság, paráznaság, más asszonyának elcsábítása, elcsábított nő elhagyása, türelmetlenség, hirtelen harag, boszúérzet, a gyermekek nevelésének elhanyagolása, trágárság, szemérmetlen beszéd, árulkodás, az erkölcstelen helyek felkeresése, ledér társaságokban mulatozás, szerencsejátékokban való részvétel, más vagyonának kívánása, irigység, ellenségeskedés, gyűlölködés, ós ezek között saját lelkének elhanyagolása nem bűn-e? Es vájjon van-e valaki, a ki sohase érezte, hogy lelkének szüksége van arra, hogy fölemelkedjék és nem érzett-e jótékony, áldásos hatást egy-egy templomi istentisztelet után. A lelket tehát gyakorolni kell a jóra, sokszor kell a jóra való elhatározásokra bírni a lelket, különben elsenyved, elhal az emberben minden jobb érzés s az evés-ivással, napi dologgal és alvással telik le az élet. Lelkünk szükséglete az is továbbá, hogy jó társaságba járjunk. Erre valók a különféle egyletek. Ifjak ifjak társaságában találnak szórakozást az Ifjúsági Egyesületben. Ennek havi füzete az „Ébresztő"' sok üdvös és lelkes olvasmányt nyújt. Nagyobb ipartelepeken vannak munkáskaszinók is, a melyeknek látogatása mindenesetre jobb a léleknek, mint az örökös korcsmázás. Ha aztán szükségét látjuk, — a Kálvin-Szövetség segítségével — alakítunk munkás-olvasóegyleteket, a hol majd a szolid szórakozásról gondoskodunk. Vasárnapi iskolák, gyermekeknek szolgáló istentiszteletek sok helyen vannak a városban, ezeket felkeresve gyermekeikkel, a nagyobbak is jóleső érzéssel fognak eltávozni. Szóval van mód, alkalom elég, csak keresni kell az istentiszteletek helyeit, s ott mindenütt tájékozást lehet szerezni arról, hogy hol s milyen időben vannak vallásos irányú összejövetelek, melyek a lélek javára szolgálnak. Különféle hasznos olvasmányokkal is kielégíthetjük lelki szükségleteinket. A Protestáns Irodalmi Társaság „Koszorú8

füzetei hasznos és épületes olvasmányok és igen olcsón, 8 fillérért kaphatók a londoni vallásos iratokat terjesztő vállalatnál (Hold-utczában), úgyszintén Kókai Lajos könyvkereskedő (a belvárosi Károly-utczában) is árulja ezeket s a kiadónál, Hornyánszky Viktornál is megrendelhetők az Akadómia-utczai üzlethelyiségben. Mindannyian, a kik többet tanulhattunk Isten jóvoltából, azon vagyunk, hogy az egyszerűbb nép javát munkáljuk. Gondoskodni kívánunk mindenkiről, a ki hitsorsosunk s nem engedünk elesni senkit sem az élet küzdelmében. A hol kívánják, megalakítjuk a „Munkás Kálvin-Szövetséget". Egy ilyen szövetség keretében sok hasznos kérdésről szólhatunk majd, a munkásnép bajait is megbeszélhetjük barátságosan s igyekszünk majtl azokra orvoslást keresni. E szövetség czélja alkalmas olvasmányokkal is ellátni a tagokat. Alakíthatunk majd e kis szövetségnek állandó otthont is idővel s ott majd egymást jobban megismerhetjük ! Fődolog azonban az, hogy ki-ki nézzen egy kissé saját lelkébe, lássa meg, hogy az el van többé-kevésbbé hagyatva, foglalkozzék ezentúl többet a bibliával, jöjjön templomba, s az istentisztelet helyére. Jézust közelebbről megismerve, élete irányául Jézust tekintve, látni fogja mindenki, hogy folyton gyarapszik szeretetben ós igazságban és folyton apad erőtlensége, kedvetlensége, nyugtalansága, elégedetlensége és gondja fokról-fokra. Ismerem egy hitrokonunkat, a ki valamikor éjjeli pinczér volt. Vasárnap is rendesen aludni volt kénytelen. Egy kis gyermek ébresztette fel a lelkét azon egyszerű kérdésével, hogy „bácsi nem szokott templomba járni? nein fél az Istentől?" Ettől fogva más foglalkozást keresett, olvasni kezdte a bibliát, megismerni Jézus