Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 12. szám

életét, tanulni egyházunk küzdelmekben gazdag történetét. Az Isten megsegítette ! Nagy része lett a kispesti egyház megalakulásában. Szorgalommal, igyekezettel elég tisztes állásba jutott, mert művelte is magát s most megélhetése és családjának jövője biztosítva van. Mint maga beszélte el, közeledvén az Istenhez, érezte is szemlátomást az 0 kezének áldását életében, mert összeköttetést keresett és talált a Mindenhatóval! így fogja érezni mindenki, a ki keresi az Istent, hogy az Isten közel van hozzá és sem ennek a nagy városnak kőtömkelege, zűrzavara és kísértése, sem a nagy égbolt látásának és a szép térmészet közelségének hiánya, sem a munka nehézsége és a mindennapi gond, sem semmi nem választja el azt az Istentől, a ki hisz benne és az 0 megfeszített Fiában, a Jézusban, a ki mindig közöttünk jár! Dr. Pálóczi Horváth Zoltán. MISSZIÓÜGY. Az Ifjúsági Keresztyén Egyesületek országos konfereneziája. A mióta a magyarországi ifjúsági keresztyén egyesületek ideiglenes „nemzeti bizottsága" a Genfben székelő nemzetközi bizottság támogatásával három évvel ezelőtt Kónya Gábor személyében utazótitkárt állított munkába, az ifj. ker. egyesületek ügye újabb lendületet nyert hazánkban. Az utazó titkár felkereste a már régebben megalapított, sok esetben elaludt, megsemmisült, még több esetben meggyengült egyesületeket, melyek ezáltal új erőre kaptak, más helyeken pedig a talaj kellő előkészítésével, az akadályok legyőzésével sikerült új egyesületeket alapítania. Az ügy további haladása és más, közben felmerült okok a nemzeti bizottság vezetői előtt szükségessé tették az egyes egyesületek szorosabb összekapcsolását, nemzeti szövetségbe való szervezését. Ennek a nemzeti szövetségnek a megalakítása volt a íoczélja a Budapesten f. hó 11-én és 12-én tartott konferencziának, mely egyfelől éppen czéljánál fogva fontos esemény a magyarországi ifj. ker. egyesületek történetében, másfelől a különböző gyűléseken elhangzott felszólalások és kifejlődött eszmecserék által tanulságos képét adta az ügy mai állásának. Érdekessé és fontossá tette a konferencziát az a körülmény is, hogy a genfi nemzetközi bizottság érdeklődésének és szeretetének kifejezéseül két tagját küldötte el ez alkalommal, még pedig elnökét és titkárát: Sarasin-Warnery Kein hold (Basel) és Fermaud Károly (Genf) urakat. Az utóbbi már több ízben járt Magyarországon az ifj. ker. egyesületek érdekében. Most is a konferencziát megelőzőleg több vidéki városban tartott beszédeket (Komárom, Pápa, Debreczen, Losoncz), valamint a Budapesti Ref. Ifjúsági Egyesületben is két előadást. A konferenczián mintegy ötvenen vettek részt. A vidéki egyesületek képviselőiként leginkább azok vezetői (lelkészek, tanítók) jelentek meg, bár némelyik egyesület (különösen az alföldiek) ifjúságát is szép számban elküldötte a gyűlésre. Ez ifjak elszállásolásának nehéz kérdését a ref. theológia igazgatóságának szívessége oldotta meg azáltal, hogy tantermeinek nagy részét e czélra a konferenczia rendezőinek rendelkezésére bocsátotta. Összesen mintegy 15 egyesület képviselete alkotta a konferencziát. A gyűlések legnagyobb része a ref. főgimnázium dísztermében tartatott. Itt folytak le a délelőtti tanácskozó gyűlések, valamint a délutáni nyilvános értekezletek. Az első nap (11-én) tanácskozásainak tárgya az említett nemzeti szövetség megalapítása volt. Miután az ideiglenes nemzeti bizottság elnöke, Szilassy Aladár üdvözölte úgy a konferencziát, mint annak külföldi vendégeit, s miután azok is átadták a nemzetközi bizottság üdvözletét, tárgyalás alá került a megalakítandó Szövetség alapszabályainak tervezete, melyet a nemzeti bizottságtól elkészített formában, csekély módosítással elfogadott a gyűlés. Fontos része az alapszabályoknak a 2. §-ba belefoglalt ú. n. „párisi alap", mely — bár félreértésből ós elfogultságból kifolyólag sok ízben képezte már támadások czélpontját — tulajdonképen támasza és biztosítéka az ifj. ker. egyesületek ügye egészséges haladásának. A párisi alap nem „más fundamentum" akar lenni (mint sokan megjegyezték) az „egyszer megvettetetten" kívül. Nem is az üdvösségre vezető eszközként lép fel, hanem a mire a világon mindenféle egyesülésnél szükség van, egyszerűen megállapítja azon feltételeket, melyek alatt valamely ifj. egyesület bevétetik a nemzeti-, illetőleg a világszövetségbe. A párisi alap lényege röviden az, hogy a hozzá csatlakozó egyesületek czélja az öntudatos keresztyén ifjak egyesítése, a maguk erősítésére s arra, hogy a maguk életében tapasztalt isteni kegyelmet ifjú társaikkal megismertessék. Ennek a czólnak kellő megértése, s a hozzá való határozott hűség fogja eldönteni a magyar ifj. ker. egyesületek értékét és erejét a jövendőben. A nemzeti szövetség végleges megalakulása elhalasztatott az alapszabályok miniszteri jóváhagyásáig. A következő délelőtt gyűlésén az egyes kiküldöttek tettek jelentést egyesületeik működéséről. A jelentések hangja panasz és öröm, csüggedés és reménység között váltakozott. Érdekes bepillantást nyújtottak a szemlélőnek nemcsak az ifj. ker. egyesületek, hanem sokkal nagyobb dolgok állapotába, egyházaink helyzetébe, általános nemzeti hitéletünkbe. (?) A konferenczia résztvevőire nézve legtermékenyebbek a délutáni értekezletek voltak. Két-két felolvasás hangzott el s hozzá eszmecsere fűződött. — Az első értekezleten Csánki Benjámin szeghalmi és dr. Bartók Jenő nyíregyházai ref. lelkészek tartottak felolvasást erről a tárgyról: „Az ifj. ker. egyesületi munka akadályai hazánkban. Miként lehetne azokat leküzdeni?" Minden