Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

a rendes egyháztörténelmi előadásokon esik szó. Az elhangzó nyilatkozatok természetesen érdekelnek bennünket. Legalább Harnack, a berlini egyetem hírneves profeszora, s korunk egyik legjelesebb theol. tudósa szólott előadásai keretében Kálvinról. Az előadást a magam és egy német kollegám jegyzetéből, — bár vázlatosan, de a fontosabb pontoknál a kifejezésekhez is híven ragaszkodva, ismertethetem a következőkben : * * Luther német reformácziója — a lényeget tekintve — alig terjed tovább a specziális német talajnál. Ezzel szemben a Kálvin által munkált reformáczió, nemcsak a lutheránizmustól hódított el területeket, hanem új népek, új országok szerzésében is óriási arányokban haladt előre. Sok mellékest nein tekintve, legfőbb oka ennek: Kálvin személyiség?, mely tanítványaiban újra és újra éledt. így történt ez Svájczban, Hollandiában, .... de különösen Skócziában. Knox nem más, mint Calvinus redivivus! * Kálvin abban az időben növekedett, mikor az olasz humánizmus germán hatások alatt Francziaországban is megmozgatta a lelkeket. Az ifjú teljesen franczia szívben, lélekben, bár édesanyja voltaképen német eredetű volt. Vas szorgalommal és nagy buzgalommal tanulmányozta a jog mellett a bibliát is. Párisi diákoskodása alatt kiváló tehetségei révén egy humanista kör élére került. E kör hosszabb ideig állott Luthernek, ha nem is közvetlen, de közvetett befolyása alatt Midőn e kör a hatalommal konfliktusba keveredett, Kálvin német földre menekült. Egy jól bevégzett ifjúság gyümölcséül tekinthetjük 1536-ban kiadott Instituczióját. E mű, bár szerkesztője még fiatal, alig 26 éves: — minden izében érett, kész! Az a teljesen tiszta, éles, csípős, metsző elme a reformáczió gondolatainak egész özönéből kiszélesített, hatalmas, teljes szisztémát alkotott. * * * A reformáczió munkásai közül Zwinglit, bár ez szintén humánista volt, nem sokra tartotta. Ellenben Lutherről mindég a nagyrabecsülés hangján nyilatkozott, bár egész munkásságával a lutheránizmusnak — különösen az egyház-rendezetben való —- nagy hiányairól tett tanúságot. E gyönge oldal egyrészt elősegítette a germán reformáczió terjedését, de másrészt a megszilárdulásnak nagy gátlója volt. Mielőtt az Instituczió híres szerzője Genfbe korült volna, ott Farel a reformáczió negatív, előkészítő munkáját jórészt véghez vitte, s a szisztematikus munka vezetésére kényszerítette Kálvint. Kálvin maradt. Szelleme, akarata, egyénisége müve lett aztán, hogy — egy csekély időközt leszámítva — Kálvin Genfhez és Genf Kálvinhoz tartozott, * Reformátori önállósága nem az üdvtanban nyilatkozik. Bár van csekély különbség közte és Luther közt, de az erkölcsi önállóság, az üdvszövetséget magába fogadó individuum hangoztatásában nem tesz túl Lutheren. A kegyelem mindenhatóságát egyformán hangsúlozzák. Mindössze a „gratia gratis data" gondolota, mint az isteni üdv „jogrend^-jének alapelve jut Kálvinnál jelentősebb poziczióhoz. Szintén csak másodlagos a különbség az úrvacsorát illetőleg. Luther felfogása éppúgy teli miszticzizmussal, mint a Kálvin „lelki evése". * * * Főkülönbség az, hogy Kálvin tisztázta, illetőleg kiegészítette az egyház fogalmát! Az igaz egyháznak helyes igehirdetés és helyes szakramentum-kiszolgáltatás azismeretőjele Luther szerint. Kálvin, ez a praktikumok iránt is csodás érzékű, roppant belső erejű individuum, hozzáteszi: .... és a „lex Dei et Christi"-nek minden viszonylatban való érvényesítése discziplina által; a hol ez nincs,?ott nincsjj igazi egyház. Ebből fejthető ki aztán minden igazi különbség a két reformátor közt. És ezt az elvet meg is tudta valósítani ez a hatalmas egyéniség. Csak a román kiváló szerzetesek és a pápák vannak ily anyagból gyúrva! Elkerülhetlen az összemérése egy Szent Bernáttal, egy VII. Gergelylvel! * * * ; Kálvin államot és egyházat elvben külön választ. Az egyiknek része a legalitás,• a másiké a moralitás.;.! Lényegében római kath. gondolat. És az is, hogy az állam ekszekutiv ereje tartozik az egyház szolgálatára állani, ha a moralitás veszélyben forog. Ugy fest Genf, mint egy egyházállam. Elvben theokratikus. Az őskeresztyénség mintájára a „pastores, doctores" arisztokrácziája áll a lényegében demokrata gyülekezet élén. De csak elvben vezet ez a testület, mert tényleg Kálvin az úr; abszolút kormányzó egyház- és államban. Akarta, és meglett, hogy a keresztyén szellemű állam helyébe krisztusi állam lépett. Az egyház hatott az államra! Ezóta mindenütt, a hová a kálvinizmus lábát betette, az egyház nemcsak evangéliomi, de politikai karakterű is lett! Mindenütt az egyesülési szellem, melylyel voltaképen modern kor és történelem kezdődik ! És ez a szellem Kálvin által és Kálvin óta különbözik minden más, — ilynemű régitől! * * ti + Kálvin a „lex Christi '-t oly erővel viszi keresztül, hogy Genf egy nagy, protestáns kolostor lesz, a melyben azonban házasodnak és gyermekeket növelnek. Vendéglők, mulatók csukva. Ártatlan fényűzések is eltiltva r

Ora et labora" betűszerint végrehajtva! Ez a jelenség páratlan a világtörténelemben! A római egyház létrehozta ugyan a kolostorokban Kálvin fegyelmét, de a „felesleges érdemek' misztikus tanával. A különböző szekták, anabaptisták szintén éltek