Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

bánjék véle; ezt a helyettes helytartó megmondta a börtönőrnek Servet jelenlétében. Erre Servet szólt és azt mondta, ugyanaz a vienne-i helyettes helytartó tette fogollyá, a ki úgy vezette a börtönbe, mintha beteglátogatásra hívná és bizonyos levelek miatt, melyekről Servet azt állítja, hogy Trye Vilmos Kálvin kérelmére írta. Erre megkérdezték, nem beszélt-e legutóbb Maugeron úrral ? Azt feleli, igen; kedvezett is neki, amennyiben ügyelt, hogy ne fogják el olyan hamar. Megkérdezték, mit szeret jobban : itt maradni az urak kezében, vagy visszaküldetni ezzel a börtönőrrel, a ki azért jött, hogy kikérje ? 1

Sírva a földre vetette magát, hogy itt ítéljék el és tegyenek véle az urak, a mi nékik tetszik, csak ne küldjék el. Megkérdezték, észrevette-e. hogy Arnoullet Boldizsár ebben a városban2

van? Azt feleli, nem. Megkérdezték, hogy a mióta itt van, beszélt-e valakivel? Azt feleli nem, csak azokkal, kik enni adtak neki. Még az ablakait is bezárták Megkérdezték, hányszor hallgatta ki a vienne-i bíróság? Azt feleli, a mikor az inkvizítor jött, kétszer hallgatták ki: szerdán és csütörtökön. Megkérdezték, mifelől hallgatták ki? Azt feleli, Németországra vonatkozólag kérdezték ki: nem járt-e ott? Továbbá Kálvinhoz írt könyve füzeteiről és egyéb sajátkezűleg írt leveleiről. Megkérdezték, hogy, tekintettel arra, miszerint olyan jó keresztyénnek mutatja magát, mit tart a miséről ? Azt feleli, gonosz dolognak tartja és épp úgy írt róla, mint a többiek. Megkérdezték, npm járt-e misére Vienne-ben ? Azt feleli, igen; kényszerítették erre és Szt. Pál'hasonlóképpen cselekedett, mikor úgy ment a templomba, mint a zsidók, a mint az Apostolok csel. 21. részében foglaltatik, melyet idéz. Azután megvallotta, vétkezett ebben, de ezt a haláltól .való félelmében tette. Erre előhívták a kapitányt és társát, a kik előtt figyelmeztették Servet-t, hogy azt mondja a börtönőr előtt, a mit az Urak előtt mondott. Azt mondta, hogy semmi kedvezményben, vagy semmi segítségben nem részesült a börtönőr részéről, hanem csak abban, hogy a helyettes helytartó megparancsolta, ne tartsa szigorúan; elkérte a kulcsot a czellák őrzőjétől, azután elmenekült, A börtönőr bizonyítványt kért arról, a mit Servet vallott; ezt a bizonyítványt gyorsan elkészítették néki. Servet-t most nem kérdezték tovább, hanem visszaküldték, hogy folytassa feleleteit. ' Fordította : Dr. Kováts István. 1 Ennek a kérdésnek nem lehetett más czélja, mint hogy kikutassa a fogoly hajlandóságát, mivel már meghozták a határozatot, hogy nem egyeznek bele kiadásába, hanem Genfben ítélik el. 2 Ebből a czélzásból az látszik, hogy Arnoullet-t Servet megszökése után nemsokára szabadlábra helyezték és így megvalósíthatta azt a tervét, hogy minél előbb elhagyja Vienne-t ós Genfbe megy. KÖNYVISMERTETÉS Egyházi beszédek. Irta: Peti Lörincz bürüs-váradi ref. lelkipásztor. IV. kötet. Ára 4 korona. Szerző tulajdona. Csurgón 1909. Szerző neve ismeretes már a magyar egyházi beszéd-irodalomban. Beszédeit szívesen fogadták s méltányolták is megjelenésük alkalmával. Rövid pár év alatt most a IV. kötettel lép a nyilvánosság elé, a mi bizonyságot tesz arról, hogy szereti hivatását, szereti a bibliát és szorgalmasan tanulmányozza azt, s amit annak mélységein talál, felhozza, feldolgozza, hogy előbb gyülekezetének, majd mindazoknak közkincsévé tegye, a kik az örök élet forrása után vágyakoznak. Akár egyházi, vagy templomi, akár más, pl. politikai irányú beszédet olvasunk, vagy hallgatunk, föltétlenül megkívánjuk, hogy a beszéd külső formája tetszetős, vagyis olyan legyen, a melyre önkéntelenül hangzik el ítéletünk: ez szép, igazán szép! Aztán megkívánjuk, hogy a beszéd tartalma olyan legyen, a mely gondolatvilágunkat betölti, vagy lelki életünket újabb kincsekkel gyarapítja, s végül, hogy a beszéd szívünk érzelmeit felindítva, akaratunkat a jóra, szépre, igazra mozgásba hozza, hogy a beszéd tétlenségünkből kiemeljen és cselekvésre indítson. Peti beszédeiben, míg a két utóbbi kelléket majdnem mindenütt megtaláljuk, addig az első vonás csak itt-ott található meg. A beszédek szépség-, vagy forma-fogyatékossága alatt nem azt értem, hogy a beszédek nem volnának textusszerűek, s hogy a felosztás és a részek nem felelnének meg a textusnak, hanem értem egészen a külső kidolgozást, a szavak és mondások megválasztását, elrendezését s kifejezését. Engem például nagyon bánt, ha egy gyakorlott írónál ilyeneket olvasok: „őtet", „mink", „estvéliglen", melyek pedig Peti sok beszédében előfordulnak. Aztán mintha maga keresné a nehézkes, alig érthető mondatszerkezeteket. Pl. „De hogy valósággal nem is marad: arról egészen bizonyosokká bennünket az tesz, hogy magához vinni Megtartó Jézus Krisztusunkat a jutalom hazájából, a mennyből várjuk". (37. lap) ... „A különbség az első és a Jézus emberi testet öltése idején élt bűnös között az, hogy míg amaz felismert mezítelenségére annak a mentségnek a figefalevelét kötötte, hogy úgy csábíttatott el: addig emez;

bűnös volta eltakarására azt a figefalevelet használja, hogy ő szorgalmasan végez olyan vallásos szertartásokat, miket mások nem tartanak az idvességre múlhatatlanul szükségeseknek". (45. lap.) E csekélységeknek látszó külsőségekre csak azért figyelmeztettem jóakaratúlag a szerzőt, mert a szép és gazdag tartalom annál vonzóbb és kedvesebb, minél szebb ruhába öltöztetjük azt. Különben e fogyatékosságot én is szívesen elnézem a beszédek tartalma mellett. A kötet 29 beszédet tartalmaz. Adventi, karácsonyi, nagypénteki, húsvéti, áldozócsütörtöki, pünkösdi, egy-