Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

TÁRCZA. A Servet-pör aktái. Servet Mihály harmincz levele Kálvin Jánoshoz, a genfiek bujtogató szónokához. Tizenötödik levél. Az igazi újjászületést még nem értetted meg, valamint a Krisztus mennyei királyságát sem. Vallom, hogy az újjászületés nem egy pillanat alatt megy végbe, de mégis meghatározott időpontban kezdődik az emberben és pedig az élet igéinek és a hitnek ereje által, mert a hit a mennyek országának a kapuja. Avagy nincs határozott időpont, midőn az ember elhivatást nyer, igazságtalanból igazságossá és hitetlenből hívővé lesz ? Meg van határozva az idő, midőn az ember megtér s a Krisztus meggyógyítja és bűnei megbocsáttatnak, a mint maga Krisztus mondja, Máté 13. és Márk 4. A mi megváltozásunk és átalakulásunk meghatározott idejét lásd Ef. 2., Kol. 1. és 2. s másutt több helyen. Meg van határozva az idő, melyben a gyengélkedő beteg, láza csillapultával kezd megújhodni s aztán naprólnapra javul és egészségesebb lesz. Azt mondják, hogy az újjászületés és megújhodás a keresztségben megy végbe, a halál lázának megszűnése, az élet lelkének megnyerése és a mennyek országának1

beállta által. Olvasd el, a mit erre vonatkozólag a keresztség tökéletességéről ír Alexandriai Kelemen „Paedagogus" cz. műve I. könyv 6. fejezetében. Jóllehet a keresztségnek és az úrvacsorának abban az órában nem mindig van eredménye, mégis úgy kell azokat kiszolgáltatni, mert azért vannak ezek az intézmények. Azt mondod, hogy Krisztus nem gondolt arra a vízre akkor, a midőn azt mondta, hogy víztől születünk újjá! Nos, mit mondjunk erre? Hát a a víz nem víz? Avagy nem a vizet nevezi-e Pál az újjászületés fürdőjének? Nem arról beszél-e, midőn azt mondja, hogy vízfürdőben tisztultunk meg ? Azt mondod, hogy az ember akkor születik újjá, mikor megvilágosodik. Ezzel már saját magaddal szemben elismered, hogy megkeresztelt kisdedeid nem születnek újjá, mert még sem meg nem világosodtak, sem értelmük nincs. Azt követeled, hogy azokat rendesen megkereszteltessék; ezzel az újjászületést a keresztségtől teljesen elkülöníted s csak2

azt mondod, hogy : a keresztség a fiűváfogadás (adoptio) jegye. Mindezt te találtad ki és a fogadás (adoptio) szóval megcsalod magad, midőn fogadott fiakról beszélsz. Fiúváfogadás a szentírásban akkor van említve és akkor történik, mikor a hívőnek a fiúság lelke adatik. (Róm. 8. Gal. 4. Ef. 1.) Mi Pállal helyesebben így határozzuk meg: a keresztség az újjászülő és megújító Szentlélek üdvözítő fürdője. Ha a keresztség újjás?sülő fürdő3

, akkor az a vízzel és Szentlélekkel való megmosatás az újjászületés. Ha az újjászületés a menny-1 A mennyei életnek. a Mégis. 3 Az újjászületés fürdője. bői van, akkor nemde az újjászületés által lépünk be a mennyek országába ? Ugyanabban az órában, midőn valaki a mennyből születik, a mennybe lép be. Nos, a Krisztus országába hit által lépünk be a Lélekben, mely a Krisztus dicsőségének részese és a bennünk uralkodó Krisztusnak benső gyümölcsözése. És belépünk reménység által, t. i. a később kijelentendő nagyobb dicsőség reménysége által. Mint Péter mondja, az újjászületés által van bennünk élő reménység. A reménység pedig akkor él, ha már érezzük, mint a hogy a tömlő érezhető szaga élő reménységet ad. A reménység él, bennünk már ól az, a mit remélünk. Azért mondja Pál azzal a reménységgel kapcsolatban, hogy az a kiváló dicsőség már megjelent. (Ef. 1.) De a te kisdedeid semmiképen nem léphetnek be. sem hit, sem reménység által, sem újjá nem születnek. És te tolvaj és rabló vagy, mert azokat nem a kapun, t. i. a hit kapuján át vezeted be. Hogy lehet a Krisztushoz hívni azokat, a kiket még János nem készített elő ? Te itt egyenlővé teszed a János keresztségét a Krisztus keresztségével. Azonban a János keresztsége az élet megjavításának a fürdője volt, a bűnök bocsánatára (Márk 3., Luk. 1.) és az oda menők vallást tettek arról, hogy bűnösök (Mát. 3.). Tehát a kisdedek azt nem tehették. A zsidók a kisdedeket sohasem keresztelték s ma sem keresztelik (merítik vízbe), hanem csak a felnőtteket, mint János. Azt mondod, hogy az igéret nekünk adatott és a mi fiainknak és mindazoknak, a kik távol vannak (Csel. 2.). Péter ott a Lélek ígéretéről szól és Joelből idéz. Ha a keresztségben van a Lélek ígérete, magaddal jutsz összeütközésbe, mert a testi gyermekeket a lelki igéret részeseivé teszed, annál inkább, mivel a Lélek ígérete a Krisztusban hívőknek adatik. (Ján. 7. és Gal. 3.) A héber „fiak" alatt legtöbbször utódokat ért. A Lélek ígérete Ábrahám magvának adatott. Azonban senkisem mondható Ábrahám fiának, vagy Ábrahám magvának máskép, csak hit által és az ígéretben sem részesül máskép, csak hit által. Tehát ezeket az ajándékokat nem nyerik meg a te kisdedeid. Ugyanazokról a fiakról beszél Péter, a kikről Joel beszélt, a kit idéz. Joel pedig azt mondja, hogy Ábrahám fiai (utódai) a Lélek ígéretét kapták a prófétálásra és menynyei dolgok látására. Mit tartozik ez a te kisdedeidre? Péter a keresztség elébe helyezi a búbánatot, hogy aztán a keresztségben adassék a megígért Lélek. Tedd meg hát, hogy kisdedeid bánják meg bűneiket. Végül szükséges, hogy elhivatást nyerjenek azok, a kik ezt az ajándékot kapják, az elhívás pedig hit által van. Nekünk adatott tehát az igéret, a kik hiszünk és a mi hívő utódainknak és minden hívőnek. De különbséget tesz Péter — azt mondod — a zsidók között, a kik már fiaikkal együtt elhivattak és más kíviilvalók között, a kik meghivatnak. A különbség világos : mert Krisztus első sorban Izrael házának elveszett juhaihoz küldetett. Ezért teszi hozzá Péter ott: Nektek küldte először Isten az ő Fiát. Ezért mondja Pál a zsidóknak: Szükséges volt, hogy először nektek hirdettessék ez a beszéd. Másutt meg: