Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

először a zsidónak, aztán a görögnek. Pál a zsidókat közellevőknek, a pogányokat távollevőknek nevezi. Akárhogyan, akár közel, akár távol lenni csak hit által lehet és hit által kell venni a keresztségben a Lélek amaz igéretét, a bűnök bocsánata után. Bánd meg tehát bűneidet és a Jézus Krisztusba vetett igaz hittel járulj a keresztséghez, hogy megnyerd a neked is megígért Szentlélek ajándékát. De te képzelgéseidben tetszelegsz magadnak. Szokásod szerint a szent szavakkal szemtelenül visszaélsz és azt mondod, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek praedestinálva vannak. Sőt megigazultaknak is nevezed őket. Pedig a Szentírásban csak a hívőkre vonatkozó praedestinatió-ról van szó. Az Isten nem mindenkit tekintett igaznak öröktől fogva, csupán a hivőt. Ha már igazak. Krisztus nem jött az ő hívásukra, mert nem azért jött, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. Csupán a czímről van szó, mert azt mondod, hogy a te kisdedkeresztséged jegye által a kisdedek Isten fiaivá lesznek! Sőt a harag fiai mindaddig, a míg nem hisznek. Ha nem volnának harag fiai, a hit nem tenné őket azután Isten fiaivá: s így a hit nem használna semmit. Pál azt mondja, hogy mindazok, a kik a keresztség által a Krisztussal meghaltak, megigazultak és pedig a saját hitükből. Azt mondja, hogy azok az Isten fiai, a kik hittek a Jézus Krisztusban. Azt mondja, hogy ezekben a fiakban lakik a fiúság lelke, a mely a keresztségben adatik és a hit hallásából van. Ha azt akarod, hogy kisdedeidnek valami jegye legyen, Krisztussal együtt kézrátételt és imádságot használj e czélra. Imádkozzál érettük, hogy tartsa meg őket mennyei országában a Krisztus, a ki azt akarja, hogy érettök imádkozzanak és őket Istennek ajánlják. Azt fejtegeted aztán, hogy régen a körülmetélés volt a hit jegye, ép úgy, mint most a keresztség: tehát a mint a gyermekeknek való volt amaz, úgy a keresztség is. Előzőleg Pálból a Róm. 4. fejezettel bizonyítod. Azonban Pál ott nyilván azt tanítja, hogy Ábrahámnál a körülmetélkedés az ő hit által való megigazulásának jelképe volt, mely az üdvvégzésben volt. Nem azt mondja, hogy a kisdedeknél az ő leendő hitük jelképe, mely az ő üdvvégzetükben volt. Sokkal inkább következtethetted volna azt, hogy mint Ábrahámnak, nekünk igazi felnőtt fiaknak kell megnyernünk a hit és megigazulás jelképét. A mit a bűnbánat szentségéről könnyelműen mondasz, nem méltó a feleletre, mivel kényed-kedved szerint költött szavakkal akarsz bizonyítani, a mi ellen tiltakozom. Bizonyításod veleje ez : A kisdedeket a körülmetélés arra inti, hogy aztán mint férfiak szíveiket metéljék körül (V. Móz. 10. és Jer. 4.); tehát a keresztség a kisdedeknek való, hogy ők is hasonlóképen intessenek. Teljesen helytelenül következtetsz, annál inkább, mivel nem teljes a hasonlóság. A keresztség ereje nem abban áll, hogy a kisdedtől intést vegyen a későbbi férfiú. A körülmetélkedés a férfit ép oly kevéssé szabadította ki a pokolból, mint a körülmetéletlen nőt: tehát nem volt szentség (sacramentum), mely által üdv közöltessék, mint a keresztség által közöltetik. Ugyanez az érved ellened fordul: A kovásztalan kenyeres vacsora (páska) inti a férfiakat, hogy az őszinteség kovásztalanságában járjanak; a kisdedeknek is adtak akkor kovásztalan kenyeret, Isten bizonysága szerint azért, hogy e titokra intessenek: tehát a kisdedeknek most is kiszolgáltatjuk az urvacsorát, hogy hasonlóképen intessenek. De te az urvacsorát elvonod és alkalmatlan, vagy a pogányok által előírt, vagy szabad tetszésed szerint meghatározott időre teszed. Honnan van hatalmad az idő meghatározására és törvényszabásra? Fordította: Veress Jenő. KÖNYVISMERTETÉS. Prédikáeziós kötetek második kiadasai. Györy Vilmos, Gulyás Benő és Mindszenti Imre egyházi beszédei. Nálunk ritkaságszámba ment eddig, ha egy kötet egyházi beszéd második kiadásban jelent meg. Szinte az újjainkon elszámlálhatnánk azokat az egyházszónolsláti műveket, melyeket ez a ritka szerencse ért. Olyan országokban, a hol sokkal intenzivebb a templomlátogatás, az egyházi szónokok hallgatása, általán a vallásos élet, ott megtörtént és történik most is nem egyszer, hogy valamely kedvelt és hírneves prédikátornak a beszédei négy-öt, sőt nyolczadik kiadásban is megjelennek. A közönség csakhamar szétkapkodja e könyveket. Minálunk az érdekelt papokon kívül mások nem veszik és nem olvassák a prédikácziókat. S bizony még kevesen is hallgatják. Elszoktak híveink a templomtól. Nincs a templomi kathedrának az a különös hatása és varázsa, melynek lennie kellene s melyet külföldön egyes egyházakban megbámulunk és jóleső örömmel szemlélünk. De hogyha panaszkodhatunk is, kétségbe nem lehet esnünk a templomi szószék jelentősége, hatása és ereje felől, és hogy bíztató jelenségek mutatkoznak arra nézve, hogy egyes kedvelt hitszónokainkat nemcsak örömest hallgatják, de műveiket szívesen olvassák és tanulmányozzák is, ennek szép példája az a négy kötet egyházi beszéd, mely most Debreczenbeh, a Hegedűs és Sándor könyvkíadóhivatalában egyszerre látott napvilágot Il-ik kiadásban. Eddig évek multak el, míg egy második kiadású kötet egyházi beszéd megjelent, s ime most egy évben, egy helyen egyszerre négy kötet. Sőt, a czég értesítése szerint, ugyancsak mostanában került ki a sajtó alól második kiadásban egy ötödik kötet is, névszerint Szentkúti Kiss Károly „Bibliai Képek" czímű, nagyon használt és kelendő műve is. Ez a körülmény kétségkívül annak is köszönhető, hogy újabb időben a gyakorlati irányú, magyar prot. egyházirodalmi müvek kiadását egy oly lelkes és agitatorius czég vette a kezébe, mint a milyen a fentebb említett, mely elvitázhatatlanul nagyon sokat tesz egyházi irodalmunk föllendítése érdekében. A könyv vásárlási kedv s ezzel együtt az irodalom is mindjárt nagyobb