Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

NEKROLOG. FARKAS JÓZSEF. 1833 -1908 Tudós elmén, kiváló professzoron, jeles írón és páratlan jó emberen vett diadalmat a halál, midőn Farkas József theologiai tanárt mult hó 27-én hirtelen sírba döntötte. Sokan megsirattuk, azért, hogy elvesztettük; sokan eláldottuk, azért, hogy oly sokáig a mienk volt. Mert hosszú, áldásos és szép élet volt Farkas József földi élete. A fehérvármegyei Gárdonyban született 1833 márczius 23-án, a hol atyja lelkész volt. Ugyanazon vármegyében Zámolyon, növekedett, a hová atyja később átköltözött. Itt, a velenczei tó partján s a Bakony- és Vérteshegyek lábainál szívta magába azt a nagy természetszeretetet, a mely élete végéig lelkének egyik alapvonása maradt. Itt, az egykori koronázó város (Székesfehérvár) szomszédságában, a sok történeti emlékkel teljes környezetben, kiválóan hazafias szülők körében telt meg különben is meleg és az érzelmi hatásokra rendkívül fogékony lelke a magyar haza és a magyar faj ama nagy szeretetével, mely Farkas Józsefet öregkorában is annyira jellemezte, hogy nélküle nem eshetett meg se Budapesten, se Kecskeméten semmi nevezetesebb nemzeti ünnep, semmi hazafias mozgalom, sőt kisebbszerű hazafias tüntetés sem. Szeretett lelkesedni, de még inkább szerette, ha másokat lelkesedni láthatott. Középiskoláit a budai kath. főgimnáziumban kezdte és Kecskeméten a reformátusok főgimnáziumában fejezte be. Középiskolai tanulópályája a negyvenes évekre esett, arra a korszakos, termékeny időre, mely hazánkban annyi jeles hazafit nevelt és látott tündökölni A Széchenyi, Deák és Kossuth, a Vörösmarthy, Petőfi és Arany kora ez, a mikor a modern Magyarország megszületett. E nagy idők szelleme ihlette a Farkas József meleg szívét is: megtöltötte nemes idealizmussal, a magyarság és a protestantizmus elpusztíthatatlan szeretetével, melyek irányító szellemétől élete végső lehelletéig sem csalódások, sem szomorú tapasztalatok soha meg nem foszthatták a lelkét. Öreg korában is gyakran emlegette azt a jelenetet, mikor Kossuth Lajost Kecskeméten szónokolni hallotta, hogy veszélyben a haza, fogjon fegyvert minden igaz magyar. Farkas József nagyon könnyű felfogású, jeles tanuló volt, mind a középiskolában, mind az akadémiai tanfolyamon. A legnehezebb tárgyakkal is játszva tudott megküzdeni. Különösen erős volt az emlékező tehetsége : a mit egyszer figyelmesen elolvasott vagy meghallgatott, azt többé el nem felejtette. Már tanulókorában mutatkozott benne a későbbi történész. A theologiai tanfolyamon, szintén Kecskeméten, Tomori Szabó Sándornak, Karika Jánosnak és Ballagi Mórnak volt kedvencze és kimagasló tanítványa. Ezt az is bizonyítja, hogy midőn Ballagi Mórt 1855 őszén az újonnan felállított pesti theologiai tanintézethez hívta meg és hozta el Török Pál, a kecskeméti kollégium elöljárósága a tanári kar ajánlatára Farkas József theologiai szeniort bízta meg a megüresedett bibliamagyarázati tanszéken a Ballagi Mór helyettesítésével, a minek a még csak 22 éves ifjú derekasan meg is felelt. íme, még le sem rázta magáról az iskola porát, íme, még theologiai hallgató, de már egyszersmind theologiai professzor is a még egészen fiatal Farkas József. Történt pedig ez 1855-ben, 53 esztendővel ezelőtt! A következő, 1856/7-ik iskolai évet Farkas külföldön tölti. Egyetemeket látogat, tanulmányait egészítgeti, tapasztalatait bővítgeti. Megfordul Bécsben, Halléban és Zürichben, mindenütt szorgalmasan hallgatva a theologiai tudományokat, de nagy előszeretettel tanulmányozva a népéletet is, a mire természetes hajlandósága mellett különösen hazánk akkori politikai helyzete ösztönözte. Külföldön, idegen országokban járt-kelt, de lelke szüntelen a saját fajtáján, az elnyomott magyar nemzeten csüngött, a mely akkor idehaza keservesen nyögte-sírta az osztrák abszolutizmus gyűlölt igáját. Minél több szépet és jót látott a külföld boldogabb népeinél, annál inkább szorongatta érzékeny szívét az a szomorú tapasztalat, hogy itthon nem boldog, mert nem szabad a magyar. Alig került azonban haza a tudós és lelkes magyar ifjú, a kecskeméti kollégium elöljárósága 1857 nyarán azonnal rendes tanárrá választotta a theologiai intézetéhez, melyet a vezetői minden áron fenn akartak tartani az évről-évre erősödő és az egész országban nagy népszerűségre emelkedett pesti theologiai intézettel szemben. Farkas József, a jeles új tanár, minden tőle telhetőt megtett a sorvadozó intézet megmentése érdekében. Tudásának egész hatalmával, személyes szeretetreméltóságának teljes varázsával dolgozott, agitált, de az anyagiakban rohamosan hanyatló és a pesti versenytárs által erősen szorongatott kecskeméti theologiai intézetet sem Farkas József, sem Filó Lajos kiváló tanári buzgósága nem volt képes a bukástól megmenteni. A százados kecskeméti papnevelő-intézetet 1859-ben feltartóztathatatlan súlyos szervi baj, a teljes elnéptelenedés miatt az elöljáróság kénytelen volt önkénytesen beszüntetni, illetőleg csupán az^I-ső évfolyamra redukálni. Állás nélkül maradva, a nevezetes patentális esztendőben, Farkas József püspöki titkárként Csákvárra került Maller h. szuperintendens mellé, a ki a lemondásra kényszeritett Báthory Gábor h. szuperintendens nyomába lépett. Maller elaggott, tehetetlen ember volt, a ki mellett az egész püspöki adminisztráczió és püspöki iroda ügyvitele Farkas Józsefre nehezült, abban a válságos időben, mikor a hírhedt császári pátens miatt nemcsak a protestánsok, de az egész hazafias magyar nemzet körében országszerte forrongtak a kedélyek. Farkas József ügyessége e szokatlan helyzetbe is hamar