Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A padányi ref. gyülekezet Szekeres László kismányai lelkészt, — a gortva-kisfaludfeledi ref. társegyház Kiss Ferencz sajókeszii helyetteslelkészt választotta meg lelkipásztorává Lelkészi jubileum. Sehweitzer Jakab, a tátraalj i gyülekezet érdemes lelkipásztora, f. hó 8-án töltötte be lelkészkedésének 40^dik esztendejét Ezt az alkalmat felhasználta mind gyülekezete, mind egyházmegyéje arra, hogy a jubilánst szívesen üdvözölje. Az egyházmegye nevében dr. Lersch Körnél felügyelő és Székely Gyula főesperes tolmácsolták a testvérek tiszteletét és jókivánatait. Utánnok a gyülekezet gondnoka üdvözölte a szeretett lelkipásztort a hívek nevében. Megjelentek a jubiláns üdvözlésére az egyházmegyei tanítótestület képviselete és a polgári község elöljárósága is. A jubiláns lelkipásztornak, a ki községének nemcsak a lelkiekben, hanem az anyagiakban is hűséges pásztora és vezére, őszintén kívánjuk: ad ftiultos annos 1 Templomszentelések. Ossödön, az egyházmaróthi evang. gyülekezet filiájában, f. hó 1-én szentelték fel a renovált templomot. A felszentelést Krupecz István alesperes végezte, Kramar Samu és Bobál' Samu lelkészek közre ró ű k Ö d é s é vél. —0

,

A étijókesfrnyéten i ref. gyülekezet f. hó $-án szentelte fel új templötíiát. A felszentelő istentiszteleten Bálint Dezső esperes;' Zitás István, Székely-Imre, Kun Zoltán, Barta Gyula, Keilyeressy Árpád szomszédos lelkészek éé Gecse LajoS1

helybeli lelkészek fungáltak. A templom hetvenezer koronába került és az építési költségeket -legnagyobb részben a gyülekezeti tagok áldozatkészsége hordta %fesze. 1901-től 1907-ig állami adójuknak 50, 1908-ban pedig 250%-át hozták áldozatul, csakhogy az Úr hajlékát felépíthessék. Ez az áldozatkészség a legjobban bizonyltja, hogy a gyülekezet keblében hordja még az ősök erényeit. Tartsa is meg azokat ezután is. Legyen rajta, s legyen új templomán és buzgó lelkipásztorán Istennek bőséges áldása! — Az ősi-i ref. gyülekezet templomszentelő ünnepélyt tartott f. hó 18-án, a mikor díszesen renovált templomát újra megnyitotta'1

aZ Úr szolgálatára. A templomnak 13,000 koronára rúgó átalakítási költségeit a hívek, Nagy Károly lelkészük példás buzgalmú vezetése mellett, máiévek óta gyűjtögették, s most végre megérhették vágyaik teljesülését. Á renovált templomot Medgyasszay Vincze esperes szentelte fel. Sancta simplicitas. Ez alatt a ezim alatt a Magyar Szó f. hó 22-iki számában a következő közleményt olvastuk : ,.Egy olvasónk írja: „Megtalálta Mészáros a Krisztust." Éz a legújabb szenzáczió, mit a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 46. szám 727—8. lapjain elégülten olvashat király és koldus; boldog és boldogtalan. Maga Mészáros mondja, liógy a „Jézusban a Krisztust találta meg" és erről valami előkelő idegen: Veress J. azt írja azon lapban: „ez pedig nagyfontosságú dolog". Örülj tehát erősen Sionnak leánya, mert „megtalálta Mészáros a Krisztust". Ocsán találta meg ; ezt maga a szerencsés találó és Veress J. összhangzólag állítják. Azóta a vértesaljai esperesség iskoláiban igy kérdeznek a tanitók : T. Ki találta meg a Krisztust ? Gy. A Krisztust Mészáros találta meg. T. Mit talált meg Mészáros ? Gy. Mészáros a Krisztust találta ínég. T. Hol találta meg Mészáros a Krisztust ? Gy. Mészáros a Krisztust Ocsán találta meg. T. Elvesztette tehát valaki a Krisztust ? Gy. A Krisztust nem vesztette el senki'". Ennek az „olvasónak", a ki i. betűkkel jelzi magát, csák annyit vagyunk bátrak izenni, hogy: a ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul ! Mészáros megtalálta Ocsán a Krisztust a Jézusban, az ő keresztyén hite által. Úgy látszik azonban, hogy Vértesalján i. n. kollegánk (Tessék kombinálni, hogy ki lehet!) még nem jutott oda, a hova Mészáros eljutott! Őszintén kívánjuk, hogy eljusson. Ha eljut, bizonyára több ereje leend igehirdetésének, mint eddig voltl; Egyházmegyei választás. Az alsó zempléni ref. egyházmegye az üresedésben volt világi aljegyzői székre dr. Vitányi Miklós szerencsi ügyvédet választotta meg. Az erdélyi ref. egyházkerület közgyűlése, a melyről már két előző számunkban is adtunk rövid tudósításokat, a Ref. Szemle szerint még a következő, közérdekű dolgokat végezte: Felszentelte, az újonnan megállapított rend szerint a kerület 26 új lelkipásztorát; elhatározta, hogy a kerület kebelében saját tűzkárbiztosító-intézetet létesít (Ezt régen meg kellett volna már csinálnia az egyetemes egyháznak! Szerk.); megalkotta a nagy gyülekezetek parókhiális körökre osztásának szabályzatát; utasította a kolozsvári theol. fakultás elöljáróságát a theologia autonómiájára vonatkozó szabályzat kidolgozására ; kimondta a zilahi kollégium tanári testületére nézve, hogy annak tagjai a teljes nyugdíjjogosultság bekövetkezésekor kötelesek nyugalomba vonulni (Ez a kötelező határozat különösen hangzik; de a tudósítás nem mutatja fel annak okát, s így-vítem . tudunk, hozzászólani. Szerk) ; felterjesztést intéz a kultuszminiszterhez, hogy a fizetéskiegészítésnól, a beszámítható szolgálat kezdetének megállapítását illetőleg, egyenlően mérjen a felekezeti iskolai tanároknak is; a theol. tanárokra, kollégiumi vallástanárokra és a lelkészi kvalifikácziójú, felszentelt gimn. tanárokra nézve kimondta, hogyha egyházmegyéjükbe bekebeleztetik magukat, rendes tagjai lehetnek az egyházmegyi közgyűléseknek (Vájjon a többi kerületek nem adhatnának szintén ilyen forma kedvezményt lelkészi kvalifikáczióval rendelkező tanáraiknak?! Szerk.); felhatalmazta az igazgató-tanácsot, hogy a fiókegyházakban és szórványokban vallásos népkönyvtárakat állítson; tervbe vette a kolozsvári theol. akadémián egy szocziális tanszék felállítását, ós megkeresi a kultuszminisztert az iránt, hogy az érettségi vizsgálati kormányképviselők kiküldésénél ne hagyja figyelmen kívül a kerület theologiai és kollégiumi tanárait. Ötven éves lelkészi jubileum. Mint tudósítónk írja, Dömény József nagyberényi lelkész most tölti be nagyberényi lelkészkedésének 50-dik esztendejét. Dömény József neve nem ismeretlen, sem e lap olvasói, sem a protestáns közönség előtt, sem pedig a magyar irodalomban. Volt egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbiró, egyházmegyei főjegyző, számszéki és tanítóegyesületi elnök; a debreezeni zsinaton zsinati tag és a Zsinati Tudósító szerkesztője. Szép nevet szerzett magának az irodalomban is, mint a Vasárnapi Újság egyik legrégibb munkatársa és két tartalmas verskötet szerzője. Dömény József oda tartozik a „nagy idők" tanúi közé is, a mennyiben a szabadságharcz alatt fegyverrel is szolgálta hazáját. Mint lelkipásztor is egyike azoknak, a kik,valóban kiérdemelték a köztiszteletet. Ötven év óta Mséges pásztora és vezére nyájának, jó és balsorsban egyaránt, s ha roskadozó erővel, ha gyengülő hangon is, de káplán nélkül még mindig maga hirdeti buzgó odaadással Istennek igéjét! — A becsületes, igaz és nemes élet harezosát szívesen köszöntjük, s őszintén kívánjuk, hogy a kegyelemnek Istene adjon még neki erőt és segedelmet hűséges szolgálata továbbvitelére ! Kitüntetett lelkész. Ujváry Istvánt, a romániai magyar ref. missziói esperesét, e minőségében kifejtett