Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

való idegenkedésnek egyik oka, hogy a rossz tankönyvek megunásával elfordulnak attól a szellemtől is, mely az ilyen könyvekben megnyilatkozik. Előre jelzem, hogy az elmondottakat nem akarom Fülöp könyvére alkalmazni; de jelzem azt is, hogy a „jutalmat nyert pályamű" engem nem elégített ki. Nem pedig azért, mert szerintem egy konfirmandus növendéknek főbbet kell adnunk, mint a mennyit a könyv nyújt, s továbbá, mert könyve nem viseli magán a református vagy kálvinista egyház jellegzetes felfogását, sőt a hol egyenesen rá kellett volna mutatnia a Kálvin különleges, de általunk helyeselt és követett felfogására: az úrvacsorai tannál Kálvinról meg sem emlékezik. A „Bevezető ismeretek "-ben adja a konfirmáczió czélját, a vallás fogalmát, majd ismerteti a zsidók és Mohamed vallását, a tíz parancsot, aztán a bibliát, melyről „hisszük és tanítjuk, hogy az Istennek valóságos beszéde," (17. kérdés) mondja szerző. S itt én szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a biblianak minden szavát nem tartjuk Isten beszédének, hanem csak azt, a mi kizárólag valláserkölcsi tökéletesedésünket munkálja. A biblia könyveinek felsorolása és apostolok neveinek felemlítése után ismerteti Jézus földi életét és tanítását. Az élettörténet bizony nagyon szegény. Nem állhatom meg, hogy Jézusnak 28 sorba tömörített élettörténetéből az utolsó hat sort ide ne írjam: „Végre is egyik tanítványa, Júdás (melyik?) elárulta őt, s miután előbb szerezte az Úrvacsorát, ellenségei elfogták és kereszthalálra ítéltették. De halála után eltemetve Csak harmadnapig volt, akkor feltámadott sírjából és miután még 40 napig e földön járt, tanítványai szemeláttára a mennybe ment." Milyen hideg, lélektelen és mennyire magyartalan! Az élettörténet után a következő kérdés vonja magára figyelmemet: „27. §. Mit tanított Jézus?" És felel: „Jézus az ő szép tanításaival első sorban is az Isten tiszta ismeretét és igaz tiszteletét tanította; azután pedig különösen a szeretetet hirdette, mert ő maga is szeretetből szállott alá a földre. Azt is mondotta még, hogy csakis a bűnökből való igaz megtéréssel és a szeretet gyakorlásával alapulhat meg itt a földön Isten országa." íme a Krisztus lelkének mélységes gazdagsága, melyből 2000 év óta táplálkozik az emberiség jó része, egy semmitmondó feleletbe összefoglalva! Ha így tanítunK Jézus tudományáról, akkor ne csodálkozzunk, ha tanítványai meghidegülnek tanai iránt és máshol keresik lelkűknek üdvösségét. Az egyház megalapítása, Krisztus vallásának terjedése, híveinek üldöztetése, az első keresztyének élete, az egyház eredeti alapjáról való eltávolodását feltűntető kérdések elég jók; de téves a 29. kérdés azon állítása, hogy: „végre is nagy Konstantin római császár keresztyénné lett, mely után szabadon terjedhetett a keresztyén vallás az egész ismert világban." Konstantin csak politikából csatlakozott a keresztyénekhez, s csak haláloságyán keresztelkedett meg. A hitjavítókról és azok rendkívüli munkájáról nagyon röviden szól, s különösen nem helyes, hogy Kálvinnal is pár sorban végez, s hogy a magyar reformátorok között Melius Juhász Pétert, korának ezen egyik legkiválóbbját még csak nem is említi. A szorosan vett hittant hat, az erkölcstant öt és a szakramentumokat is öt oldalon tárgyalja. A hittani rész, mely a hitigazságokat a „Hiszekegy" felosztása alapján tárgyalja, nagyon sovány, száraz. Az Isten lénye, tulajdonságai minden melegség nélkül soroltatnak elő, melyekből a gyermek nem ismeri meg a szerető mennyei atyát. Krisztus váltságmunkája három rövid kérdésben. S a váltság egyéni elsajátításánál teljesen mellőzve a Krisztusban való hit! Ugyan hogyan és miből ismerje Krisztust e könyv tanítása alapján az a szórványokban élő gyermek — kinek pedig e könyv ajánl tátik — ki se templomba, se iskolába nem jár, a hol többet hallhatna az élő és életet adó Krisztusról? A Szentléleknek két kérdés jut a könyvben, s aztán minden átmenet nélkül tárgyalja a kötelességeket, szintén röviden, sablonosan, minden erő nélkül. . L- s 2 A sákramentomokról szóló részre szintén az a véleményem, hogy tanítása lágymeleg s itt-ott hibás is. A 79. kérdés a keresztség szereztetését így adja : „A keresztséget Jézus mennybemenetele előtt szerezte, a mikor meghagyta tanítványainak, hogy menjenek el az egész világra és tanítsanak meg minden népeket, megkeresztelvén Őket az Atyának. Fiúnak és Szentléleknek nevében" ; a 81. kérdésben pedig: „keresztellek tégedet az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébe." Ilyen fontos meghatározásnál nem lehet, nem szabad tévedni vagy az eltérést egyszerűen nyomdahibának minősíteni. Az úrvacsora értelmezésénél teljesen mellőzve van Kálvin felfogása. A „Befejező" ismeretekben szól az egyházról s a különböző keresztyén egyházakról. Nagy hiba, hogy a római jelzőt a legtöbbször elhagyja, s csak katholikus egyházról beszél; pedig talán a mi egyházunk is katholikus, ha nem római is egyszersmind ! Aztán az elválasztó tanokat sem domborítja ki kellőkép; pedig e tanokat, ha máskor nem is, de a konfirmandusoknak okvetlen és pedig teljes tudatossággal és erővel kell tanítanunk, mert attól függ tanítványainknak hitben való erősségük, ha kimutatjuk és lelkükbe véssük, hogy egyházunk és vallásunk azon az alapon áll ma is, a mely egyszer vettetett, és ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Összegezve véleményemet: a könyvet a konfirmáló növendékek számára nem tartom kielégítőnek. Nem tartom azt, tíogy egy ilyen könyv oly részletességgel szerkesztessék, hogy minden magyarázatot nélkülözhetővé tegyen — ilyen nem is fog készülni soha — de azt meg határozottan helytelenítem, hogy a könyv csak keveset nyújtson s annak sok fogyatékosságát magyarázattal pótoljuk vagy hibáit javítgassuk. Konfirmácziói hittankönyvre nagy szükség van, de e szükséget csak erre igazán hivatott ember elégítheti ki. K. S.