Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

tizmusnak kell lenni. Ne feledkezzünk meg tehát erről, se szavainkban se írásainkban! A részint csendes, részint erős hangon munkára serkentő előadások komoly hangulatát Szabolcsba Mihály temesvári ref. poéta lelkészünk kedves költeményei élénkítették fel ezután. Pedig komoly volt Szabolcskának mind a négy felolvasott verse is. A komolyságot azonban kedves derűvel aranyozta meg a tiszta, szép költői forma s az a csendes, boldogító hit, a mely Szabolcska vallásos hangulatú költeményeit jellemzi. Taps fogadta a költőt, a mikor az emelvényen megjelent. Taps kísérte, szűnni nem akaról'ag, a mikor három szép költemény felolvasása után arról lelépett, s nem is szűnt meg addig, a míg még egy negyedik, bár rövid, de a költő apai szívét nemesen jellemző versecskével is nem adózott. A diszülést Antal Gábor püspök, lelkészí elnök beszéde rekesztette be. S ez a beszéd is egyik érdekes és értékes mozzanata volt protestáns gyűléseinknek. Csendesen, szinte sablonszerűén indult. De előrehaladtában mind érdekesebbé és komolyabbá vált, a míg végre a Várossy kalocsai érsek által a r. kath. kongresszuson elhangzott s a protestánsokat a r. kath. egyházba hívogató beszédére adott protestáns válasszá nőtte ki magát. Kiindult abból, hogy íme a Magy. Prot. írod. Társaság kebelében mily szépen megfér egymással a kálvinizmus és a lutheránizmus. Majd reámutatott az apostolok elhívásában, azok különböző hitbeli egyéniségében, az evangélistáknak különböző felfogásaiban arra, hogy a Jézus Krisztus maga sem akarta a lélek szabadságát megsemmisíteni a megkötött dogmák által'; tehát nemcsak jogosultak a Krisztus egyházában az eltérő vélemények, hanem akkor kerülnénk ellentétbe isteni Mesterünkkel, ha a lelkeket egy hittan nyűgébe akarnánk beletörni. A pápizmus ezt akarja és a protestántizmus eltérő árnyalataival szemben büszkén hivatkozik hitrendszere egységességére. Ezt a büszke hivatkozást és hivalkodást azonban a tények czáfolják meg. A pápás dogmák nyűge még a r. kath. egyházban sem képes elfojtani a lelkeknek Isten által adott szabadságát. Hiszen a pápa egyházának régi és mai belső története nem egyéb, mint szakadatlan küzdelem a lelkeknek fel-feltörő szabadságösztöne ellen. Zsinatok végzéseire, újabb és újabb syllabusokra van szükség, hogy ez a szabadságösztön elfojtassék, de mind hiába : a fennen hirdetett és dogmává tett csalódhatatlanság sem elég már az idők óramutatójának visszaigazítására. Nem a feltétlen meghódolás és a csalódhatatlanság dogmájának hirdetésével lehet a protestantizmust visszatérésre hívogatni, hiszen az emberi gyarlóságnak és csalódhatóságnak egyik klasszikus tanúja maga az a Péter apostol, a kinek állítólagos utódai a római pápák, — hanem azzal, ha a római katholiczizmus a tiszta evangéliom alapjára helyezkedik. Ezt a visszahelyezkedést azonban a reformáczió óta nemcsak hogy nem látjuk, hanem ellenkezőleg azt, hogy azon az úton, a melyből a reformáczió külön utat vágott magának a XVI. században, a róm. kath. egyház még előbbre haladt s újabb és újabb emberi alkotásokkal szaporította azokat az okokat, a melyek a szabadságra ébredt és az evangéliom világossága által vezetett lelkeket a pápás egyháztól való elszakadásra kényszerítették. Egy csepp okunk sincs tehát arra, hogy a mai pápás egyházban á Krisztus igazabb egyházát lássuk, mint látták XVI. századbeli őseink. A hívogató szavakra tehát csak egy feleletünk lehet: maradunk a Krisztus tiszta evangélioma alapján s nem hajtjuk nyakunkat újra a szolgaságnak igájába! Lelkes, építő ós eszméitető beszédét buzgó imádsággal fejezte be Antal Gábor püspök, s annak hatása alatt oszlott szét a közönség, bizonyára azzal a tudattal, hogy az igazság ügyének küzdelmét szemlélte. S vajha azzal az elhatározással is, hogy ennek a küzdelemnek ő is lelkes harczosa leend ! Tudósító. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A budapesti evang. magyar egyházközség, f. hó 4-én megtartott közgyűlésén, a presbitérium által ajánlott Raffay Sándor pozsonyi theol. akadémiai tanárt választotta meg egyhangúlag lelkipásztorává. Raffay Sándort, bár benne sokat veszi; a pozsonyi theol. akadémia, a legszívesebben üdvözöljük a fővárosi protestáns lelkészek sorában! — A szepesbélai evang. gyülekezet, néhai Weber Sámuel örökébe Ratzenberger Ferencz lőcsei másodlelkész-vallástanárt; — a kolozsvári evang. gyülekezet Fábry Viktor budapesti segédlelkészt; — a kázsmárki ref. gyülekezet Ujj Lajos bereti lelkészt ; — a kiskövesdi ref. gyülekezet Karászy Benő segédlelkészt; — a semjéni ref. gyülekezet Sütő Kálmán miglészi lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Érőss Lajos debreczeni lelkész. A debreczeni ref. gyülekezet presbitériuma, a Kiss Áron és Kiss Albert halálával megüresedett lelkészi állásoknak meghívás útján való betöltését javasolja az egyházközségnek és pedig oly módon, hogy Kiss Áron helye Eröss Lajossal, a kerület új püspökével töltessék be. Lelkészbeiktatás. A budapesti németajkú evang. gyülekezet új lelkipásztorát, Broskó Gusztávot szept. 27-én iktatták be hivatalába. A beiktatást Kaczián János budapesti esperes végezte. Istentisztelet után közgyűlés volt, a melyen Daur György felügyelő üdvözölte az új lelkipásztort. Lelkészi-állás szervezés. A balassagyarmati ref. hívek, a dunántúli püspök által kiküldött Sörös Béla losonczi lelkész elnöklete alatt legközelebb tartott gyűlésükön kimondták, hogy Balassagyarmaton missziói lelkészi állást szerveznek, a melynek gondoskodási köre kiterjedne Salgótarjánra és a szomszédos községekre is. A missziói lelkészt Antal Gábor dunántúli püspök fogja kinevezni. Templomszentelés Amerikában. A magyarországi ref. egyházhoz csatlakozott wallingfordi egyház szept. 7-én avatta föl űj templomát. A templommegnyitó szertartást a ne w-yorki lelkész, Kuthy Zoltán esperes végezte; ugyanő tartotta benn a templomban a fölavató imádságot és prédikácziót is. Majd angol nyelven mondott beszédet. Komjáthy Ernő bridgeporti lelkész keresztelt, Kuthy Elemér passaici lelkész úrvacsorát osztott, Borsos István helybeli lelkész az egyház történetét olvasta fel.