Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

Deák Lajos indítványára elismerését és köszönetét fejezte a közgyűlés a titkárral szemben, mind a gondosan szerkesztett és minden tekintetben teljes tájékoztatást nyújtó jelentésért, mint a Társaság ügyeiben való bnzgólkodásért. Elhatározta a gyűlés, hogy az ügykezelés rendesebbé tétele végett állandó számvizsgáló-bizottságot alakít, s ennek tagjaivá, Petri Elek elnöklete alatt Kaczián Jánost, dr. Szöts Ferenczet és dr. Horváth Ödönt választotta meg. Ezután az elhunyt és a lemondott választmányi tagok helyébe választotta meg a közgyűlés az új tagokat, Webster James budapesti skót missziói lelkész, dr. Vámossy Károly budapesti ref. egyházi algondnok, Nagy Károly, Kovács Sándor és Thury Etele theol. tanárok, Dicső fi József debreczeni lelkész és Laszkáry Gyula kerületi felügyelő személyében. Az indítványok pontjánál, a titkár indítványának megfelelőleg kimondta a gyűlés, hogy Kenessey Bélát és Erőss Lajost üdvözli püspökké választatásuk alkalmából, s hogy az idei nagygyűlés aktáit emlékkönyvben fogja kiadni. Kovácsy Kálmán rákospalotai evang. lelkész egy protestáns nyomda felállítása, illetve az általa e tárgyban az evang. egyet, gyűlés elé terjesztett eszme pártolása iránt tett indítványt. A közgyűlés, nem akarván ebben a fontos és inkább anyagi természetű kérdésben elsietve véleményt nyilvánítani, a választmányt bízta meg annak tanulmányozásával és a jövő gyűlés elé való jelentéstétellel. S ezzel a közgyűlés véget ért. Este 6 órakor a díszgyűlésre jöttek össze a Társaságnak még Pesten maradt tagjai. Azoknak a helyét, a kik már eltávoztak, betöltötte a budapesti prot. egyházak érdeklődő közönsége, a melyben ez alkalommal a nők is tekintélyes számmal voltak képviselve. A díszgyűlést Zsilinszky Mihály nyitotta meg rövid beszéddel, s azután átadta a szót az előadóknak. Ezek közül elsőnek Sörös Béla losonczi ref. lelkész ült a felolvasó asztalhoz, és szépen, melegen megírt dolgozatban méltatta a Társaság működésének belmissziói jelentőségét. Sorra vette a Társaság kiadványait s mindegyiknek felmutatta nagy jelentőségét a prot. öntudat fejlesztése és a valláserkölcsi élet ápolása tekintetében. Személyesen szerzett tapasztalatai alapján különösen melegen szólott a Házi Kincstár és a Koszorú üdvös hatásáról. S óhajtását fejezte ki aziránt, hogy a Társaság indítsa meg a hitvédő művek sorozatát is, mert ilyen fajta müvekre, éppen a mai viszonyok között, égetően szükség van. Sörös Béla után dr. Masznyik Endre pozsonyi ev theol.'tanár tartott nagyhatású szabad előadást. Beszéde elején szomorúan konstatálta, hogy magyarországi prot. intézményeink s azok között a Prot. Irodalmi Társaság is, nem képesek a kívánatos hatalmas akczió-kifejtésre. Nem a haladás, hanem a visszaesés, vagy a stagnálás jellemzi intézményeinket. Hiányzik belőlük s belőlünk, a mi erőssé, hatalmassá, hódítóvá tehetne bennünket: a Léleknek ereje. Ezt a sajnálatos állapotot észrevették ellenfeleink is és már azt kezdik hirdetgetni, hogy a protestántizmus lejárta magát, s hívogatnak vissza benbünket az „egyedül üdvözítő egyház" kebelébe. De nagyon tévednek, a kik a protestantizmust magát lejárt valaminek tekintik. A reformáczió nem a múlté, hanem a jelené és a jövendőé. Az a Lélek, a mely az első pünköst napján anyaszentegyházat alkotott s a XVI. században az egyház reformálására vezetett, éppen nem lett semmivé. Már hallatszik zúgása újra az egész keresztyén világban, s csak arra van szükség, hogy erőit lelkünkbe bebocsássuk, s újra Pünköstje lesz a világnak. Hogy eddig stagnáltunk, oka. annak, külső küzdelmeinkenk kívül az, hogy a szabadságban, a melyre bennünket a Krisztus megszabadított, nem állottunk meg és elfeledkeztünk arról, hogy nekünk szakadatlan küzdelmet kellett volna folytatnunk az antikrisztusi erők és institucziók ellen, mindaddig, míg a Krisztus ügye teljes diadalmat nem arat. A protestantizmus az ellen a hatalom ellen indított harczot, a mely a Krisztus helyébe tolta fel magát. Ha igazán be akarjuk tölteni evangéliomi protestáns hivatásunkat, nem szabad ezzel az antikrisztiánus hatalommal megalkudnunk, sem azt békében hagynunk, hanem küzdenünk kell ellene az evangéliom örök igazságaival, mindaddig, a mig emberi találmányokra és a tudatlanságban hagyott lelkek hiszékenységére épített alkotmánya romba nem dől. Fel kell világosítanunk a mesterségesen sötétben tartott milliókat az igazság felől. Meg kell tanítanunk őket, hogy üdvösségünk alapja csak a Krisztus tökéletes elégtétele, s valóra váltója az igaz hit; hogy az igaz oltár csak a tiszta szív, az igaz áldozat a lélek gyermeki háladatossága, s az igaz istentisztelet a feddhetetlen, becsületes és szeretetben munkás élet. Ha ezeket az igazságokat beleoltjuk a milliók lelkébe, nem kell kétségeskednünk a jövő diadala felől. A felvilágosítás, a tanítás fáklyáját ragadja kezébe az Irodalmi Társaság is. Lobogtassa azt magasan, s akkor vége szakad a stagnálásnak az ő életében is. A beszéd, igazságaival, lelkes hangjával mély benyomást tett az egész hallgatóságra, a mely lelkes tapsokkal honorálta dr. Masznyik Endrét. Mi a magunk részéről azt jegyezzük meg az előadásra, hogy bár értjük az okokat, a melyek dr. Masznyikot arra indították, hogy nyílt szembeszállást hirdessen a p ipizmussal és fannak hadával szemben, de a hasonlításokban és kifejezésekben szerettünk volna nagyobb mérsékletet. Nem azért mondjuk ezt, mivel talán a legkomolyabb küzdelmet nem látnánk szükségesnek a pápaság és a pápista klerikálizmus ellen, hanem azért, mert ha elvétjük a hangot és a felvilágosítás és tanítás komoly útja helyett, a bár jogos, de a pápizmus simaságával szemben viszszatetsző erős kifakadások terére ragadtatjuk magunkat: ellenszenvvel találják szemben magunkat, még az olyanok részéről is, a kik lelkökben már elszakadtak a pápizmustól és a kiknek csak bölcs, higgadt vezetőre volna szükségük, hogy a teljes szabadságra eljussanak. Ennek a bölcs és higgadt vezetőnek az evangéliomi protestan-