Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

kor. 06 fillér; a Duka-féle Bibliai Lexikon-alap 142 kor. 29 fillér; a kiadványkészlet értéke 14,004 kor. 48 fillér. Nagy baj és a múlni még mindig nem akaró közönyösség mutatója a 16,114 koronára rúgó tagdíjhátralék, a minek egy jó része már szinte behajthatatlanná vált. Igazán, már nem is indolencziának, hanem más valaminek minősíthető közöttünk egy rakás embernek az a szokása, hogy lapokat rendel, kiadványokat küldő egyesületek tagjává lesz, de fizetni semmiképpen sem akar. Az ilyen emberek nevét valami irodalmi fekete könyvbe kellene már bejegyezni és nem adni nekik egy fillér érőt sem, a díjak előzetes beküldése nélkül! A számadásokat a közgyűlés helyben hagyta s tudomásul vette a választmánynak a tagdíjhátralékok szigorú behajtása iránt tett intézkedését. Helyben hagyta a választmány által összeállított 1908. évi költségvetést is, a mely szerint a főpénztár bevétele és kiadása 16,357 kor. 49 fillérben, a Károlialapnál a Koszorú szükséglete 2500 koronában, a Házi Kincstár szükséglete 3000 koronában állapíttatott meg. A Károli-alap szükségleteire azonban csak ennek az alapnak 1263 kor. 61 fillér vagyona nyújt tényleges fedezetet; a még hiányzó részt a kiadványok eladásából és a megindított gyűjtésből reméli fedezhetni a Társaság. Nagyon szükséges volna tehát, hogy a Társaság tagjai és jóakarói minél nagyobb forgalmat csináljanak a kiadványoknak és adományaikkal támogatására sietnének a Társaságnak, mert ha úgy marad a helyzet, mint a hogy most van, bekövetkezhetik a magyar protestántizmus gyalázatára, hogy a míg a r. kath. egyháztársadalom emelkedő virágzásra juttatja nagyszámú intézményeit, addig a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság a pártolás hiányában működésképtelenné válik! A Társaság kiadványai voltak: a Prot. Szemle, a Monográfia, az Egyháztörténelmi Adattár, a Házi Kincstár és a Koszorú füzetek. A Koszorú füzetekből 1907-ben elkelt 51,253 példány (1906-ban 45,767), 2794 kor. 76 fillér értékben. A Házi Kincstár kelendősége azonban már nem kielégítő. Mindössze 706 példány kelt el, ami az előző év forgalmánál 491 példánnyal kevesebb. E csökkenésnek némi magyarázatául szolgál ugyan az a körülmény, hogy az 1907. évi kiadvány elkésve került a könyvpiaczra ; de a fő és elszomorító magyarázat mégis csak az, hogy intelligencziánk nagyon kevéssé érzi a valláserkölcsi lelkitáplálék szükségét. A vegyes, vagyis az évi tagilletményen felül megmaradt kiadványokból 1200 példány kelt el, 1043 kor. 92 fillér értékben. A Hegedűs Sándor elhunytával Meczenás nélkül maradt Károli-alap javára, a tavalyi közgyűlés határozata értelmében megindíttatott a társadalmi gyűjtés, s annak eredménye eddigelé 2074 kor. 55 fillér. A kiadványterjesztés fokozása érdekében a választmány a kerületek támogatását kérte s ennek eredménye némileg már is tapasztalható. Ugyancsak kérelemmel fordult a választmány a ref. egyet, konvent elnökségéhez is aziránt, hogy az amerikai és romániai magyar reform, gyülekezetek számára vallásos népkönyvtárakat állítson fel, a Társulat kiadványainak felhasználásával; a ref. parókhiális könyvtár-bizottsághoz pedig aziránt, hogy az évenkint beszerzendő könyvek közé vegye fel a Társaság Házi Kincstárát és Koszorú füzeteit. Végül felkérte a kerületeket is, hogy állítsanak fel vallásos népkönyvtárakat a fiókegyházak és szórványok számára. Érdemleges választ eddig a konventi elnökségtől kapott a Társaság és pedig kedvezőet. Az ajánlat véleményezés végett kiadatott az amerikai és a romániai egyházmegyéknek ; addig is azonban, a míg a szervezési munkálatok befejeződnének, a konventi elnökség 6000 drb. Koszorú füzetet rendelt meg, 4000-et az amerikai és 2000-et a romániai magyar gyülekezetek részére. A választmány eme megkeresései a titkár életrevalóságát és buzgóságát bizonyítják. Hisszük, hogy a megkeresett hatóságok valóra is váltják a Társaság kérelmét s azzal megadják annak azt az anyagi támogatást is, a melynek eddig még híjával volt a hivatalos egyház részéről. Nagy ideje már, hogy közpénzeiket ne csak az adminisztráczió nyelje el, hanem jusson abból a belmissziót gyakorló intézmények támogatására is ! A közgyűlés a választmány megtett lépéseit örömmel és helybenhagyólag vette tudomásul. A tagok számát illetőleg nem igen volt örvendetes jelenteni valója a titkárnak. Hasztalan kérte fel a tavalyi közgyűlés a Társaság tagjait, hogy évenkint legalább egy-egy tagot szerezzenek, bizony csak egykét buzgó ember vette lelkére a kérést. Az eredmény is csak ennek megfelelő, szegényes. A meghalt vagy kilépett 96 tag helyébe csak 102 új tag lépett; tehát a haladás, a fejlődés helyett itt is csak a stagnálás konstatálható ! A közgyűlés újból megismételte a taggyűjtésre vonatkozó kérelmét. Vájjon többen meghallgatják-e az idén ? Ideje volna, hogy többen meghallgassák. Lám r. kath. atyánkfiai ezrével és ezrével gyűjtik a tagokat irodalompártoló szövetségeikbe s nagy buzgósággal végzik a kolportázst is, a minek eredménye az, hogy kiadványaikból nem százakat, nem ezreket, hanem százezreket tudnak elhelyezni. Mi is sokkal többre mehetnénk, mint eddig mentünk, csak egyszer már öntudatra tndnánk ébredni! <• -De hát lanyhák, közönyösek vagyunk; — ez a szomorú igazság. Ezt bizonyítja az is, hogy hasztalan a vidéki fiókkörök megalakítását illetőleg már évek óta felhangzó kérés, — vidéki fiókkörök csak nem alakulnak meg. A sok kérés daczára csak három fiókkör alakult, s ezek közül is csak a pozsonyi mutat elismerésre méltó tevékenységet, a soproni és a halasi pedig már talán azt is elfelejtette, hogy megalakult. De hát hol maradnak népes, gazdag, közép és főiskolákkal rendelkező protestáns egyházközségeink ? Erre a kérdésre bizony nincs, a ki elfogadható feleletet adhasson. A titkári jelentés végül a Társaság tavaly és az idén elhunyt kiválóbb tagjait parentálta el, a kiknek emlékezetét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg.