Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-04 / 40. szám

dunántúli ref. egyházkerületnek és gr. Tisza Istvánnak, Simon Károly az orsz. reform, tanítóegyesületnek, Nagy Károly a zólyomi evang. egyházmegyének és a beszterczebányai evang. gyülekezetnek, a székelykeresztúri unitárius lelkészi kör képviselője a lelkészi körnek már hivatalosan kimondott csatlakozását jelentette be. Ezeken kívül Baksay Sándor a dunamelléki ref. egyházkerület, Zsilinszky Mihály az evang. egyház, Dóczi Imre az orsz. ref. tanáregyesület részéről helyezték biztos kilátásba a csatlakozást. E bejelentések után a kinyomatott alapszabály-tervezet került megvitatás alá. A czímnél György Endre, tekintettel arra, hogy a szövetség czélja, felekezeti különbség nélkül, az ország összes liberális elemeinek összegyűjtése és szervezése, az „evangéliumi szövetség" helyett az általánosabb: „Orsz. Yallásegyenlőségi Szövetség" czím elfogadását ajánlotta, a mi Antal Gábor pöspök támogató hozzászólása után meg is történt. Végig tárgyalta ezután a gyűlés az alapszabálytervezet egyes pontjait és azokat kevés lényegbevágó módosításokkal el is fogadta, s felhatalmazta az elnökséget, hogy az elfogadott alapszabályokat, megerősítés végett a belügyminisztériumhoz felterjessze. Az alapszabályok megállapítása után az ideiglenes tisztikar és választmány megalakítása történt meg. Megválasztattak egyhangúlag, elnökké : gr. Dégenfeld József, alelnökökké: Zsilinszky Mihály és Antal Gábor, főtitkárrá : dr. Baltazár Dezső, ügyvezető titkárrá: Hamar István, jegyzőkké: Nagy Károly és Geduly Henrik, pénztárossá: dr. Szabó József, ellenőrökké : Szőts Farkas és Mikolik Kálmán. A választmány tagjaivá: Baksay Sándor, Gyurátz Ferencz, Eröss Lajos, gr. Tisza István, br. Bánffy Dezső, Dóczi Imre, Simon Károly, Scholtz Gusztáv, Józan Miklós, Ferencz József, dr. Tüdős István, Kiss József, dr. Szigethy Lajos, Kaczián János, dr. Szontagh A., Meskó Lajos, Láng Lajos, Kenessey Béla, Laszkáry Gyula és br. Radvánszky Antal. A gyűlés végül köszönetét fejezte ki Pest vármegyével szemben a terem szíves átengedéséért. Méltatásába most nem mehetünk bele az OVESz. alakulásának, a mikor csupán a híradásra kellett szorítkoznunk. Legközelebb azonban visszatérünk reá. Most csak azt az őszinte kívánságunkat fejezzük ki, hogy vajha megtalálta volna benne a magyar protestántizmus és az igazi liberálizmus azt a szervezetet, a mely a klerikális reakcziót visszaszorítván, a szabadság, egyenlőség és felvilágosodás zászlaja alatt kivívhatná e nemzet jobb jövőjét! A Magyar Prot. Irodalmi Társaság nagygyűlése. Első nap. A MPIT. 21-dik közgyűlését tartotta meg okt. 1. és 2. napjain Budapesten. Lapunk zárta nem engedvén meg, hogy a két napi ülés összes mozzanatairól beszámoljunk, ez alkalommal csak az első napról adhatunk tudósítást. Az Irodalmi Társaság idei közgyűlését összekapcsolta Hegedűs Sándor emlékezetének felújításával. Hegedűs Sándor, a ki több éven át töltötte be ritka lelkesedéssel a Társaság világi elnöki székét, s a ki nemcsak remek és mély vallásos lélekre valló elnöki megnyitóbeszédeivel mozdította elő a Társaság ügyeit, de bőkezű áldozatkészséggel gondoskodott évről-évre a Koszorú füzetek írói honoráriumának fedezéséről is, valóban megérdemelte, hogy a Társaság hálás kegyelettel adózzon emlékezetének. Elhunytával olyan veszteség érte az írod. Társaságot, a mely azóta — sajnos ! — nem pótolódott, s a mely szinte a megszűnés szélére sodorta a Koszorú füzeteket. Az idén, gyűjtések folytán még csak biztosítva van a füzetek megjelenése. A jövő azonban még bizonytalan. Hegedűshöz hasonló Meczenás nem találkozott az ő váratlan kidőlte óta, s Irodalmi Társaságunk munkásságának egyik legfontosabb ágát: a Koszorúfüzetek útján való vallásos népnevelést a lassú elsorvadás veszedelme fenyegeti, ha az áldozatkészség támogatására nem sieti De legyünk jó reménységben. A klerikálizmus veszedelme, úgy látszik, kezd bennünket öntudatra hozni, s ez az öntudatra jutás meg fogja teremteni a sajtó és annak munkája iránt való nagyobb érdeklődést is ; az érdeklődés pedig felkelti bennünk az áldozatkészség nemes indulatát is! A két napra beosztott nagygyűlés okt. 1-én, a délután 3 órakor a Kálvin-téri templomban megtartott istentisztelettel és az ugyanott folytatódott Hegedűs emlékünnepéllyel vette kezdetét. Az istentiszteleten és az emlékünnepélyen a Magy. Tud. Akadémia is képviseltette magát Berzeviczy Albert elnökkel, Heinrich Gusztáv főtitkárral és Concha Győzővel. Megjelentek továbbá : Antal Gábor ref. püspök és Zsilinszky Mihály, a Társaság elnökei; Baksay Sándor, Boltik Frigyes, Zelenka Pál és Gyurátz Ferencz püspökök ; Kovácsy Sándor, Szilassy Aladár, Vámossy Károly, a budapesti ref. egyház gondnokai, Petri Elek és Haypál Benő budapesti ref. lelkészek és az írod. Társaság lelkészi és világi tagjai közül is igen számosan, valamint az ORLE.-nek még a fővárosban időzött tagjai. Jelen volt természetesen az egész Hegedűs család is. Az istentiszteleten Kaczián János pesti evang. esperes imádkozott; az alkalmi prédikácziót pedig a Bersier átdolgozásaival magának jó nevet szerzett Szalóczy Pál tiszavalki lelkész mondotta. Alapigékül Máté ev. 16: 13—18 és János ev. 21: 17 verseit vette fel s azoknak alapján szólott az evangéliomi egyházak fennmaradásának és sikeres munkájának feltételeiről, a melyeket a Krisztusban, mint Isten fiában vetett rendületlen hitben és a hozzá és a nyájához való szeretetben jelölt meg, A beszéd szépen, logikusan fejtette ki a textusokból a tételeket, s mutatta, hogy Szalóczy sokat tanult a nagy Bersiértől a helyes textusmagyarázás tekintetében. Egyet azonban nélkülöztünk a beszédben, annak értékes volta