Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-04 / 40. szám

daczára is: a lelkeket megkapó és tevékenységre hajtó hatalmat, a mi pedig egyik főkelléke az alkalmi egyházi beszédeknek. Az istentisztelet végeztével azonnal kezdetét vette a Hegedűs-emlékünnepély. Antal Gábor püspök, a Társaság lelkészi elnöke nyitotta ezt meg rövid, de tartalmas beszéddel, a melyben Hegedűs Sándorra, mint klasszikus tanúra mutatott reá, a tekiutetben, hogy a hit és tudás mily szép harmóniában megférhetnek egymással. Az emlékbeszédet dr. Antal Géza pápai ref. theol. tanár tartotta, híven, az igazságnak megfelelőleg jellemezvén Hegedűs Sándor közéleti és egyházi működését, keresztyén családi életét és vallásos egyéniségét. Az e;ulékbeszédet, a mely a Társulat emlékkönyvében úgy is meg fog jelenni, nem kívánjuk itt bővebben ismertetni. Csupán annyit jegyzünk meg reá, hogy dr. Antal Géza komolyan és szépen oldotta meg vele feladatát s a megrajzolt jellemkép által híven, életelevenen állította néhai Hegedűs Sándort lelki szemeink elé. Tudósító. (Folyt, köv.) A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése. (Folytatás és vége.) Ezek után áttértünk a fiókkörök többi előterjesztéseinek, illetőleg indítványainak tárgyalására. A körök indítványozták, hogy az adócsökkentésre adott államsegély elégtelennek bizonyulván, az egyházmegye s kerület sürgesse e segély felemelését. Mivel azonban úgy a kerület, mint maga a konvent is megtette már e részben a szükséges intézkedést, az indítvány tárgytalanná vált. Azon kívánság fejeztetvén ki, hogy az adóalapi segélyért való folyamodás formaságait illetőleg szükség volna egy rövid tájékoztatóra: alulírott vállalkozott egy ilyen munkálat megszerkesztésére. A stólamegváltás dolgában egyik fiókkör által beadott konkrét indítvány áttétetett a másik két fiókkörhöz. Az országos lelkészi nyugdíjintézet belépési járuléka súlyos teherrel nehezedvén a lelkészek vállaira, értekezletünk, illetve egyházmegyénk felkéri a kerületet: keressen valami módot vagy pénzalapot arra, hogy a papság e nyomasztó terhén legalább részben könnyítve legyen. A vasárnapi munkaszünetet szabályozni kívánó újabb törvényjavaslat megint aktuálissá teszi a különben mindig napirenden levő kérdést: a korcsmák vasárnapi zárvatartásának követelését. Értekezletünk leghelyesebbnek tartaná, csatlakozni e részben a dunáninneni evang. egyházkerület ama határozatához, mely a vasárnapi munkaszünetnek angol módra való behozatalát, s az öszszes boltoknak bezárását czélozza. Ezt az értekezlet s másnap a közgyűlés egyhangúlag el is határozta s felterjesztést intéz eziránt az egyházkerületre. E kérdéssel kapcsolatban pedig átiratot intéz a vármegye törvényhatóságához, hogy a vasárnap megrontása, illetőleg a tanköteles gyermekeknek immár botránkozásig menő korcsmázása és rendetlen viselkedése ellen alkotott szabályrendeletnek teljes erővel hatályt szerezni szíveskedjék. A lelkészi fizetés rendezése, illetőleg a 48: 20. t.-cz. végrehajtása is szóba került értekezletünkön. Rövid vita után abban állapodtunk meg, hogy felírunk a kerületre, illetőleg a konventre s kérjük a három millió államsegélynek fokozatos felemelését. Emelje fel az állani a „közigazgatási szükséglet" czímletet olyan összegre, hogy abból a király által szentesített egyházi törvényekben megállapított fizetésminimum és korpótlék fedezhető legyen. Végül, mivel nagyon zokon vették kongruás paptársaink, hogy a nyugdíjintézet végrehajtó-bizottsága júliusban esedékes kongruájukat a csak november elején esedékes nyugdíjintézeti járulék fejében már előre lefogta : értekezletünk s egyházmegyei közgyűlésünk a végrehajtó-bizottságnak az efféle, hatáskörét túllépő eljárása ellen felterjesztést intéz a kerületi közgyűléshez. Egy tárgya lett volna még értekezletünknek: belépés az országos lelkészegyesületbe. Egyházmegyénk lelkészi kara, néhány öregebb társunk kivételével, tényleg tagjai is már az 0. R. L. E.-nek és így azt lehetett volna hinni, hogy a testületi belépésnek sem lesz semmi akadálya. Sajnos, ebben a kérdésben éppen a két veterán vezérfórfia egyházmegyénknek nem tud velünk egy értelemben lenni s többszöri szives kérésünkre sem voltak hajlandók elállani attól az intransigens állásponttól: Si oinnes consentirent, ego non! . . . így nem lehetett más megold ÉLSCI tl kérdésnek, mint az egyházi értekezlet berekesztése után külön lelkészegyesületté alakulnunk. A mi aztán rendesen mpg is történt. Elnökké felkértük s megválasztottuk Urházy Lajos lovasberényi lelkészt s egyházmegyei tanácsbírót, jegyzővé Fehér Gyula verebi kollégánkat, Délután az egyházmegyei biróság ülésezett, ugyancsak a vármegyeház nagytermében. Élénk érdeklődós kísérte a pákozdi lelkészválasztás dolgában beadott panasz tárgyalását. Kemenczky Károly pákozdi lelkésztársunk a folyó év elején elhunyván, helyébe a gyülekezet a száznegyven éves tradiczióhoz híven — megint csak a Kemenczky-család egyik sarját, volt lelkészük fiát, Kemenczky Gyulát akarta meghívni, a ki azonban bóllyei rendes lelkészi állásán egy teljes évet akkor még nem töltött volt el. Ez okon a minősítő-bizottság kimondotta, hogy a pákozdi lelkészi állásra meg sem hívható. A pákozdiak ez ellen felebbezéssel éltek, mindazáltal a pályázat meghirdettetett s a lelkészválasztás is megejtetett, a hívek nolle-velle megválasztván ez állásra Csáki István felcsuti lelkészt. Szívökben azonban ragaszkodtak továbbra is Kemenczky Gyulához, s a választás ellen is felebbezést nyújtottak be. Az egyházi bíróság, az összes iratok felolvasása s rövid tanácskozás után, egyhangúlag kimondotta, hogy a Pákozdon április 26-án megejtett lelkészválasztást megsemmisíti és pedig azon az okon, mivel a bíróság nézete szerint, az egyházi törvény II. t.-czikkénak 38. §-ában foglalt intézkedés (hogy valaki egy év eltelte előtt nem is pályázhat) csakis azon esetre vonatkozik, a mikor a lelkészi állás elŐrebocsátott pályázat és választás útján töltetik be; ellenben a mikor a lelkészválasztás a II. t.-cz. 9—15. §-ai alapján meghívás útján szándékoltatik betöltetni, a II. t.-cz. 38. §-a az egyházközség kifejezett óhajtásának gátlólag határt nem szabhat. Az indokolás bőven kifejti, hogy a II. t.-czikk 10. §-a csak arra jogosítja fel a minősítő-bizottságot, hogy megvizsgálja: megvan-e a jelöltnek a kellő minősítvónye s nem zárandó-e ki hivatalból a 18. ós 21. §§-ok értelmében, vagyis nem áll-e a jelölt fegyelmi ítélet hatálya alatt. E két §-ban azonban nincs említés a 38. §• tiltó rendelkezéséről. Indokul szolgált a választás megsemmisítésére az is, hogy a presbyterium a régi dijlevél csonkítatlan fentartását megtagadta, minek következtében szabályszerűen kiállított lelkészi díjlevél a választás nap-