Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

egyenesen a brévét megerősítő királyi placetum alapján vitatják eljárásuk törvényességét. Ezek, azt hisszük, elég világos bizonyságai annak, hogy a ius plaeeti alkalmazása nem volt hatalmi visszaélés! Második érvüket, hogy t. i. a placetum a nagy egyházszakadás korából való és a fejedelmek is csak a törvényes pápák érdekében s egyenesen pápai kezdeményezésre éltek azzal eleinte, de azután visszaéltek vele, kézzelfogható érvekkel megdönti már Vázsonyi is idézett tanulmányának legelső lapjain.1

Több uralkodó már a XIV, század utolsó ós a XV. század első évtizedeire eső nagy egyházszakadást jóval, több esetben századokkal megelőzőleg élt véle; más országokban (így Franczia-, Spanyol-, Bajorországban és Belgiumban) viszont akkor keletkezett, mikor a nagy szakadás már régen véget ért. Nálunk csakugyan a szakadás idejéből való Zsigmond dekrétuma. De távolról se szolgál a pápa védelmére. Sőt ellenkezőleg! Ez magából a dekrétumból is kitűnik.2

Lonovics is elismeri, hogy az egyenesen IX. Bonifácz pápa ellen szól, „ki is mind azzal, hogy Nápolyi Lászlót Zsigmond helyett Magyarország királyságára akarta emeltetni, mind pedig az által, hogy a magyar egyházi javak adományozását magának akarta fönntartani . . . Zsigmondot maga ellen fölingerelte".3

Hol van itt említés a törvényes pápa védelméről a törvénytelen ellenében ?! Ha nem így volna is, arról még kevésbbé lehetne szó, hogy ez a védelmezés pápai kezdeményezésre történt volna, hiszen éppen ez a IX. Bonifácz pápa vonta vissza VI. Orbán ama rendeletét, mellyel a püspöknek — a törvényes pápai iratok megállapíthatása végett „Mivel vannak oly vegyes természetű tárgyak, melyek a státust is közelebbről érdeklik, minők p. o. a házassági dispensatiók, a házassági perek följebbvitele,... stb. s mivel a státusnak vannak bizonyos jogai az egyház irányában is : valamint ő felségének placetumbeli jogát vitatás tárgyává tenni nem akarom, úgy ki kell jelentenem, hogy a mód ellen is, mellyel a kormányszék e jogot egész kímélettel gyakorlá, semmi panaszom sincs". A placetumot a későbbi herczegprimás (akkor pécsi püspök): Szezitovszky János, úgyszintén Palugyai Imre nyitrai, Nádasdy Ferencz gr. váczi püspökök is elismerik beszédeikben. Ellene viszont egyik főpap se szólal föl! Az 1843. szeptember 25-től 29-ig tartó fölső táblai vitát 1. az 1843/4. évi „Főrendi Napló" II. köt. 16—130 11. 1 Ha a „Religio" — egy kis czélzatossággal — megrója is a sárospataki lapot, a miért Vázsonyira hivatkozik, mi nem félünk a megrovástól. Az igazság, bárki mondja is, igazság marad ; de a valótlanságból, akárki állítsa is, sohse lesz igazság ! 2 A bevezető rész második bekezdésében azt olvassuk : „ . . . több ízben tapasztaltuk, hogy a hullások (kiket valamelyik megüresedett egyházi javadalomra a pápa nevezett ki bullával) nemcsak a panaszosokat nyomták el és zsarolták .. , hanem mások (az esztergomi érseket érti többek közt az apostoli szék fölhatalmazásával azon dolgoztak, hogy koronánkat másra ruházzák, mások ismét teljes letételünkön működtek és érezzük, hogy még most is működnek. Nem vagyunk tehát már képesek még tovább is nyugodt lélekkel tűrni az általuk okozott elnyomást és párolást, sőt inkább arra törekszünk, hogy engedelmességre kényszerítsük azt a gonosztevőt, ki az alatvalók javát és békéjét nem tekintve, rosszakaratú fondorlatokkal és titkos cselekedetekkel nyugtalanítja őket". 3 L. idézett beszédét. a placetum jogát megadta! S hogy szólhatott volna ez a placetum „csak a schisma idejére", mikor se egyházszakadásról. se törvényes, se törvénytelen pápákról, se ezeknek egymás ellen való harczárói szó sincs benne ?! Hogy lehet ilyet egy magát „tudományosnak" nevező lapban írni? Könnyű odavetni a papirosra, hogy „ezért nem található a Corpusiurisban". Hát Mátyás említett (1458 :8) törvénye miért hiányzik belőle? Pedig annak már se időbelileg, se máskép nincs semmi köze a schismához ! Azt is könnyű odavetni, hogy „nem hallunk róla azóta semmit egész II. József idejéig, ki . . . a nagy katholikus fölfordulás idejében, birodalma összes országaiban behozta őrült abszolutizmusa érdekében". Milyen sokat is érne ez az érv, ha olyan igaz volna, mint a milyen szépen hangzik! De hát Cherrier kanonok is „hall" róla,1

sőt még a placetum ellen író Porubszky József egri v. érseki lyceumi jogtanár is.2

Mint láttuk. Kőnek is „hall" róla, meg az idézett jogtudósok is, kik töbszázados joggyakorlatra• hivatkoznak s a placetumról mint régi jogról beszélnek és 'pedig már II. Józsefet megelőzőleg is ! így Kollár már 1764-ben, Pray 1776-ban. S ha a placetum nem lenne régi jog, hanem tényleg II. József hozta volna be, hogyan van az, hogy ámbár József halálos ágyán-az arra vonatkozó s mindiárt uralkodása kezdeténél 781-ben) kiadott rendeletét is visszavonta, mégis utódai: II. Lipót már a következő évben (1791-ben), majd Ferencz is ismételten alkalmazza ?!a Hogy lehet ilyen körülmények közt azt állítani, hogy a tetszvényjog a szomorú emlékezetű jozefinizmu.-' maradványa?! Mintha a „Religio" czikírójának önmagának több jussa volna ahhoz a bírálathoz, melyet a Sárospataki Lapok munkatársával szemben megkoczkáztat, hogy a placetum „jogi természetét és történelmi múltját nem ismeri!" Dr. Kováts J. István. (Vége köv.) 1 A i. p. alkalmazásának példái közt fölemlíti, hogy I. Lipót 1671-ben megerősíti azt a római bullát, mely a pálosok kormányzóját följogosítja, hogy szerzeteseit hittudományi tanárokká nevezhesse ki. (I. köt. 373 1.) Erre már 1803-bSin.Szvorényi is hivatkozik (i. m. II. rész 616—620 11.) — Miksa viszont nem engedte meg annak a pápai bullának a kihirdetését, mely megparancsolta, hogy a reformácziót terjesztő könyveket a plébánosokhoz be kell szolgáltatni (Farkas: A magyarországi prot. egyház tört. 27 I.) 2 „A királyi tetszvény" cz. 1868-ban kiadott kis munkájában kénytelen elismerni, hogy „Mária Terézia alatt a placetum már divatozott". Pauler Tivadar kultuszminiszter is hivatkozik 1

1&71 április 22-iki képviselőházi beszédében arra, hogy „Mária Terézia 1773-ban a jezsuita rendet eltörlő pápai intézkedéseket, királyi tetszvényével ellátta, azok kihirdetését, végrehajtását megengedte ; de ezen intézkedések azon részeit, melyek a jezsuiták vagyonára vonatkoztak,... helyben nem hagyta". (Id. Vázsonyi 20 1.) 3 1794-ben VII. Piusnak a pisztojai zsinatot kárhoztató „Auctorem fidei" kezdetű bulláját kitiltja; 1795-ben elrendeli, hogy azok a szerzetesek, kik királyi hozzájárulás nélkül kértek Rómából fölmentést, végrendelkezési képességüket elvesztik (1. Szvorényi id. helyén); 1804-ben az egri érseket, a kassai és szatmári püspököket megerősítő bullához megadja a placetumot (1. Pataky i. m. 15. I.); 1794-íki és' 1804-iki alkalmazására 'Virózsil Antal is hivatkozik (II. k. 23. 1.) ...