Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal . . . . 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjalt stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre; 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM Vezérezikk: Helyzetünk, — teendőink. H. I. — A „Ne temere" és a ius placeti. Dr. Kováts J. István. — Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde. — Belföld: A bányai evang. egyházkerület közgyűlése. Referens. A nagybányai ref. egyházmegye gyűlése., r. A felsöborsodi református egyházmegye közgyűlése. Szuhay Benedek. — Nekrolog: Paulsen Frigyes. Dr. Sz. 'Ö. — Irodalom. — Egyház. — iskola. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. . Helyzetünk, — teendőink, A bányakerületi evang. egyházkerület f. hó 9-én összeült közgyűlését Zsilinszky Mihály felügyelő, volt kultuszminiszteri államtitkár, szokatlanul éles beszéddel nyitotta meg. Megnyitó beszédét lapunk más helyén közöljük. Tartalma felől onnan teljes tájékozódást szerezhetnek belőle olvasóink. Éppen azért nem arról kívánunk szólani, hogy mit mondott Zsilinszky Mihály, hanem inkább arról, hogy milyen megítélésben részesült s ennek tanulságait kívánjuk elvonni ezen a helyen. Zsilinszky megnyitó beszéde a legélénkebb mozgalomba hozta a nyílt és a titkos klerikális politikai lapokat, természetesen úgy, hogy Zsilinszkyt elítéljék és meggyanúsítsák. Sőt gondoskodtak arról is, hogy éppen a saját egyházához tartozó nyilatkozókat vonultassanak fel Zsilinszky ellenében, hogy állításait dezavuálják és a felekezeti és egyházpolitikai viszonyokat rózsásaknak, Zsilinszky beszédét pedig a felekezeti békességet megzavaró oknélküli támadásnak mutassák fel. Az az animozitás azonban, a mellyel a klerikális sajtó Zsilinszky beszédét fogadta, s az a törekvés, a mellyel a titkos klerikális sajtó e beszéd tárgyi igazságait elleplezni igyekezik, minden figyelmes szemlélő előtt csak azt bizonyíthatja, hogy Zsilinszky Mihály nagyon is elevenére tapintott a világszerte megindult és hazánkban nagyon is kedvező talajra talált klerikális revivalnak. Nyiltan elismerjük, hogy olyan éles hangú beszéd, a milyen Zsilinszkyé volt, nem hangzott el az utóbbi évtizedekben. De ha azt kérdezzük, hogy volt-e oka, volt-e joga Zsilinszkynek úgy nyilatkoznia, mint a hogyan nyilatkozott, — helyzetünknek, egyházpolitikai viszonyainknak komoly mérlegelése mellett csak azt mondhatjuk, hogy Zsilinszky beszédének fegyvere nem hiába és nem ok nélkül vágta a levegő eget. Számtalanszor rámutattunk már lapunkban arra, hogy a klerikálizmus milyen öntudatra ébredt és mily czéltudatosan törekszik egyesületeivel, szövetségeivel, újabb intézményeivel, politikai pártszervezetével hatalma biztosítására hazánkban. Rámutattunk már nem egyszer arra is, hogy ennek a klerikális propagandának, a mely Magyarországból valóságos Regnum Marianumot akar alakítani, miként siet támogatására — öntudatosan-e, öntudatlanul^ ? most nem keressük — a jelenlegi kultuszpolitika is. Ennek a klerikális áramlatnak veszedelmeit már ma is érezzük, mind a törvényesített lélekhaiászásban, mind a nem róm. katholikusoknak a közhivatalokból való kiszoríttatásában, mind azokban a kilátásba helyezett törvényjavaslatokban, a melyek míg egyfelől koldus alamizsnával akarják végrehajtottnak kijelenteni az 1848: XX. t.-czikket, másfelől, ugyanezen törvényczikk eredeti értelmének kicsavarása mellett át akarják játszani a r. kath. autonómia kezébe az eddig az állam által kezelt alapok és alapítványok millióit, s ráadásul még az állam .nyakába - ^tni a világi javakban duskálkodó r. kath. egyhé alsó papságának kongruarendezését, stólaváltsá át és a prot. birtokosoktól követelt patronátusi köte lezettségeket. Vájjon, ha ezeket látva és közvetlen tapasztalatból ismerve, Zsilinszky Mihály vétót kiált és ébredésre, körültekintésre hívja fel a magyar protestantizmust, nincs-e ehhez joga? Nem kötelessége-e? Őrállóul állíttatott ő kerülete élére. S haszontalan szolgája volna egyházának és mennyei Urának, ha a veszedelmet látva, meg nem fújná ébresztő, vigyázásra intő harsonáját! Hogy ez a harsona szokatlanul élesen hangzott fel, az tagadhatatlan; de az a helyzet, a melyben magunkat érezzük s azok a szomorú kilátások, a melyek jövőnkre vonatkoznak, megérthetővé teszik előttünk azt az elkeseredést, a mely Zsilinszkyt beszédének ilyen élessé tételére hangolta. A hang élességét kifogásolhatják némelyek még közöttünk is; egy dolog azonban bizonyos,